Az Egyesült Államokban a terhesség első három hónapjában a nő kérésére törvényesen elvégezhető az abortusz. Ezen az időszakon túl az eseteket államonként különbözőképpen bírálják el. Az Egyesült Államokban az összes terhesség mintegy 30%-a abortusszal végződik, hovatovább ez az egyik leggyakrabban végzett műtéti beavatkozás ebben az országban.

Általánosságban tekintve a helyzetet, a fogamzásgátlás és a sterilizáció sokkal kevesebb szövődménnyel jár, mint az abortusz, különösen fiatal nők esetében. A nem kívánt terhesség elkerülésére tehát előnyben részesítendő módszer a fogamzásgátlás vagy a sterilizáció (a több gyermeket szülni nem kívánó nők számára), és a művi abortuszt csak a biztonságosabb módszerek hibájából előállt helyzetek megoldására kellene alkalmazni.

Az abortusz technikái közül az egyik során a méh tartalmát a hüvelyen keresztül kiürítik (sebészi kiürítés), más esetben méhösszehúzódást kiváltó szereket adnak be, melyek hatására a méhtartalom kilökődik. Az eljárás megválasztása attól függ, hogy a terhesség hányadik hónapjában végzik a terhességmegszakítást.

A 12 héten belüli terhességben végzett abortuszok 97%-ában a hüvelyen keresztül végzett sebészi kiürítést (evakuációt) alkalmazzák. Az egyik alkalmazott eljárás a kiszívásos kürettázs (vákuumaspiráció). Ha a terhesség első 4-6 hetében végzik, akkor csak kis mértékű méhnyaktágításra van szükség, vagy ez el is hagyható. Általában egy vákuumgépezethez (rendszerint egy szívógéphez vagy kézi szívóhoz, de néha vákuumfecskendőhöz) kapcsolt vékony, hajlékony csővel végzik. A méhnyakon át bevezetik a csövet a méh üregébe, amit óvatosan de alaposan kiürítenek. Ezzel a módszerrel néha nem sikerül a terhességet megszakítani, különösen a terhesség korai heteiben.

A 7-12 hetes terhességben legtöbbször ki kell tágítani a méhnyakat, mert nagyobb szívócsövet használnak. A méhnyak sérülésének veszélyét csökkenti, ha az orvos lamináriát (egy tengeri növény szárított szárát) vagy hasonló nedvszívó tágítóeszközt használ a mechanikus tágítók helyett. A lamináriát felhelyezik a méhnyakba és legalább 4-5 órán át (rendszerint éjszakára) bent hagyják. A laminária nagy mennyiségű vizet szív magába a testből, ezáltal megduzzad, és kitágítja a méh bejáratát.

A 12 hétnél idősebb terhesség befejezésére leggyakrabban a dilatáció és evakuáció (D+E; tágítás és kiürítés) módszere használatos. Fogó és szívás segítségével eltávolítják a fogamzás eredményét, majd ezután finoman kikaparják a méh belsejét, hogy minden ilyen szövet biztosan eltávolításra kerüljön. A késői terhességben gyógyszerek helyett egyre gyakrabban használják a tágítás és kiürítés módszerét művi vetéléskor, mert kevesebb súlyos mellékhatása van.

Néha bizonyos gyógyszereket, például mifeprisztont (RU 486-ot) és prosztaglandint használnak a vetélés megindítására, különösen a 16 hetet meghaladó terhességekben, mert a tágítás és kiürítés ilyenkor súlyos szövődményekkel, például a méh vagy a belek sérülésével járhat. Az RU 486 közvetlenül a fogamzást követően is alkalmazható. A prosztaglandinokat, melyek méhösszehúzódást okoznak, hüvelykúp vagy injekció formájában lehet bevinni. Mellékhatásuk lehet hányinger, hányás, hasmenés, az arc hirtelen kipirulása vagy eszméletvesztés. A prosztagladin néhány nőben asztmás rohamot vált ki.

A prosztaglandinnal kombinált mifepriszton nagyon hatékony szere a 7 hétnél korábbi terhességek befejezésének. A mifepriszton gátolja a progeszteron méhnyálkahártyára gyakorolt hatását, így a prosztaglandin hatása kifejezettebb. Jelenleg még csak Európában kapható (orvosi rendelvényre), de hamarosan az Egyesült Államokban is hozzáférhető lesz. Hatékonyságát és biztonságosságát az Egyesült Államokban most vizsgálják.

Az egyszeri, védekezés nélküli közösülés miatt létrejövő terhesség kivédése céljából nagy dózisú orális fogamzásgátlót lehet rendelni, de ezek nem mindig hatékonyak. A közösülést követő 72 órán belül kell bevenni. Mellékhatásként hányinger és hányás léphet fel.

Szövődmények

Az abortusz utáni szövődmény kockázata szorosan összefügg a terhesség időtartamával és az alkalmazott módszerrel. Az előrehaladottabb terhesség megszakítása nagyobb veszéllyel jár. A terhességi kort nehéz megállapítani, ha a nőnek vérzése fordult elő a fogamzást követően, ha túlsúlyos, vagy ha a méhe inkább hátra-, mint előrefele hajlik. Ilyen esetben rendszerint ultrahangos vizsgálatot végeznek.

Az egyik súlyos komplikáció a méh átszúrása valamely sebészi eszközzel: ez 1000 terhességmegszakítás közül egyben fordul elő. Néha a belek vagy egyéb szervek is megsérülnek. Minden 10.000 abortusz közül egyben jelentkezik nagyobb vérzés a műtét alatt vagy közvetlenül utána. Néhány eljárás, különösen, ha a terhesség második 3 hónapjában alkalmazzák, felületes berepedést vagy egyéb károsodást okozhat a méhnyakon.

A késői szövődmények közül leggyakoribb a méhben rekedt méhlepénydarabból eredő vérzés, a befertőződés és a vérrögösödés a lábszárban. Nagyon ritkán, a fertőzés a méh belsejében vagy közelében, illetve a méh hegesedése (Asherman-szindróma) terméketlenséget okozhat. Az Rh-negatív vércsoportú nőkben a magzat Rh-pozitív vére ellenanyag-termelést indíthat meg - ahogy ez terhesség, spontán vetélés és szülés során is előfordul -, ez Rh₀(D) immunglobulin-injekcióval megelőzhető.

Pszichológiai szempontok

A legtöbb nőben az abortusz nem fenyegeti a lelki épséget és nincs hosszú távú negatív pszichológiai hatása. A pszichológiai problémák az abortusz legalizálása előtt valószínűleg a terhességmegszakításhoz vezető utat övező sok nehézségből és stresszből adódtak. Az abortusz miatt lelkileg sérülékenyebbek a serdülők, a terhesség előtt pszichiátriai problémával küszködő nők, azok, akik orvosi javallatra szakíttatták meg kívánt terhességüket, akiknek ellentmondásos érzelmeik voltak a terhességgel kapcsolatban és akiknek előrehaladott terhességét szakították meg.