Női külső nemi szervek
A külső nemi szerveket (vulvát) a nagyajkak (labia majora) határolják, melyek viszonylag nagyok és vastagok; férfiban a herezacskónak felelnek meg.
A két kisajak találkozik a csiklónál (clitoris, ejtsd: klitorisz), egy kis, érzékeny kiemelkedésnél, ami férfiban a hímvesszőnek felel meg. A csiklót egy bőrredő (preputium clitoridis, ejtsd: prepucium klitoridisz) fedi a hímvessző végén lévő fitymához hasonlóan. A csikló, akár a hímvessző, izgalomra nagyon érzékeny és erektilissé válhat.
A nagyajkak hátul a gátnál (perineum) találkoznak, a hüvely és a végbélnyílás között lévő kötőszövetes, izmos területen. A gátat és a nagyajkakat fedő bőr (külhám, epidermis, ejtsd: epidermisz) hasonló a test többi részén lévő bőrhöz - vastag, száraz és pikkelyesen hámlóvá válhat. Ezzel ellentétben a kisajkakat és a hüvelyt nyálkahártya fedi; habár a belső rétegei szerkezetileg hasonlóak a külhámhoz, a felszínét nedvesen tartja a mélyebb rétegek vérereiből származó, a szöveteken áthaladó folyadék. Gazdag erezettsége miatt rózsaszínűnek látszik.
A hüvelyi bemenetet a szűzhártya (hymen) veszi körül. Szüzekben a szűzhártya fedheti teljesen a nyílást, de általában feszes gyűrűként veszi azt körbe. Mivel a szűzhártya feszessége különböző fokú a nők között, a szűzhártya berepedhet az első közösülési kísérlet során, vagy lehet olyan lágy és hajlékony, hogy nem reped meg. Nem szüzekben a szűzhártya általában kis, szabadon álló szövetrészekként jelenik meg, melyek a hüvelynyílást veszik körül.
2009-02-24 11:17:20