Remegése ellen Simenetet vett be, de a gyógyszernek idő kellett, hogy hasson, ezért a felesége, Tracy Pollan masszírozni kezdte Michael kezét és lábát, sajnos hasztalan.

Fox arra kérte a sofőrt, hogy tegyen egy-két kört, amíg megállnak. "Azt hihette, hogy csak hülyülök" - emlékezett vissza a színész néhány hónappal később. "Pedig egyszerűen képtelen voltam kiszállni a kocsiból és a kezem sem mozgott."

Azon az estén Fox díjat kapott a Spin City című komédiasorozatban játszott szerepéért, és úgy vette át a szobrot, hogy senki sem sejtett semmit. Kevéssel később a színész agyműtéten esett át, aminek köszönhetően remegése enyhült, így Fox folytathatta munkáját.

1998 novemberében a kanadai származású színész úgy határozott, hogy kiáll a nyilvánosság elé betegségével, mivel egyre nehezebben tudta leplezni tüneteit, és egyben fel kívánta hívni a figyelmet a Parkinson-kórra is, amelynek kutatására pénzgyűjtő akcióba kezdett. Talán a felkavaró híreknek is köszönhetően - ne feledjük, a 37 éves sztár a mai napig fiatalos, mondhatni gyerekes imázsáról híres a filmiparban - Fox tavaly újból díjat nyert a képzeletbeli New York polgármester-helyettesének megformálásáért.

Vasárnap este volt, amikor újból Beverly Hillsbe utazott, hogy immáron negyedszer vegye át a Golden Globe-ot; ebből háromszor a Spin City-ben játszott szerepéért ítélték neki a díjat.

"Nem tudok eléggé hálás lenni a sorozatnak, a stábnak, az íróknak és mindenkinek, akikkel végigcsináltam az elmúlt négy évet" - jelentette ki egy nyilatkozatban Fox február elején - "de mostantól úgy érzem, minden energiámat a családomra és a betegség elleni harcra kell fordítanom."

Nem arról van szó, hogy nem tudna tovább dolgozni, de a színész úgy véli, hátralevő idejét más dolgokra kell fordítania. Ennek ellenére reméli, hogy szerepelni fog még filmekben vagy televíziós show-kban; szerződése is érvényben marad a Lottery Hill Entertainment-tel. Tervei között szerepel egy romantikus komédia rendezése is Thirty wishes (Harminc kívánság) címmel, amin már három-négy éve dolgozik.

Függetlenül attól, hogy számtalan nyilvános szereplései közben mindig arra törekedett, hogy betegségének semmi jelét ne tapasztalják, Fox elsősorban azzal vívott ki magának hangos elismerést, hogy kedélye a régi, és nem akar az áldozat szerepében tetszelegni. Javíthatatlan optimistának tartja magát, aki minden interjújában nyilvánosságra hozza, hogy mennyire hálás a sorsnak karrierjéért, és hogy mennyire élvezi az életet, hiszen nem aggódik a jövőjéért jobban, mint kellene.

"Kétségtelen, hogy szerencsés vagyok - nyilatkozta egyszer - nem sírok, hogy micsoda tragédia ért, mert nem tartom annak. Ez tény, ez van." Hozzáállása természetesen még érdekesebbé tette történetét. Mert van-e szeretetreméltóbb hős annál, aki jó kedéllyel és bátran néz szembe sorsával sőt, viccelődni is képes betegségével?

Amikor egy riporter arról faggatta, miként éli meg, hogy Hollywood kölyökarcú sztárjaként olyan betegsége van, ami általában időseket érint, így válaszolt: "Istennek jó a humorérzéke."

Fox első ízben 1991-ben érzékelte betegsége tüneteit a Doc Hollywood című film forgatásán, Floridában. Nem sokkal ezelőtt fejezte be a Vissza a jövőbe-trilógia harmadik részét, amelynek nemzetközi ismertségét köszönhette. Filmbeli énje, Marty McFly ügyes, 17 éves fickó gördeszkával a hóna alatt - a vásznon térben és időben ide-oda száguldozó tizenéves karaktere teljes ellentéte a Parkinson-kórosokról kialakult képnek. Ezt követően volt néhány kisebb sikerű próbálkozása a filmvásznon.

A Doc Hollywood már nagyobb siker lett, de élete teljesen megváltozott a forgatás alatt. Munka közben észlelte először, hogy bal keze ujjai furcsán zsibbadnak. A helyi neurológus úgy vélte, hogy könyökével történhetett valami. Hat hónappal később már az egész bal karjára és vállára átterjedt a tünet, és időnként remegés fogta el a végtagját.

Ekkorra már egyértelművé vált a diagnózis: az ebben a korban igen ritka, de nem kivételes Parkinson-kór támadta meg. A betegség legtöbb áldozata, beleértve a hírességeket is, mint Muhammad Ali, Billy Graham vagy az igazságügyminiszter Janet Reno, közelebb vannak a 60-70 évhez.

A betegség áldozatainak 10 százaléka azonban 40 alatti, de körükben magas a drogfogyasztók vagy fémmérgezettek száma. Egyesek esete, mint Michael J. Foxé is, egyszerűen szerencsétlen.

Az első néhány évben Fox kizárólag gyógyszerrel próbált meg úrrá lenni betegségén. Akadtak olyan nehéz pillanatai is, amikor például a David Letterman show felvétele előtt fel-alá járkálva imádkozott, hogy véget érjen a remegés, mielőtt a stúdióba lép. Ennek ellenére olyan emlékezetes szerepei voltak, mint a The American President című mozi sajtószóvivője, és családi élete is sikeres volt (többször is elhalasztott diplomájának megszerzése után született meg második és harmadik gyermeke, egy ikerpár 1996-ban).

Amikor 1996-ban elkezdték forgatni a Spin City-t, meggyőződött arról, hogy munkaadói tisztában vannak a veszéllyel, amit az ő szerződtetése jelent, és nagyszerűen dolgozott, mint egész addigi karrierje során. Néhány év alatt azonban a forgatás egyre nehezebbé vált, mivel - ahogyan később fogalmazott - az utóbbi időkben öt másodperc alatt tudott volna keverni egy koktélt. Ezért az újnak számító thalamotomia-műtétnek vetette alá magát. Ennek során érzéstelenített, de éber állapotban felnyitották a koponyáját, és az orvosok különféle feladatokkal végeztettek vele, hogy így pontosan behatárolhassák a rosszul működő agyi területeket.

Borzalmas élmény volt, de ezzel tünetei rosszabbodását egy időre ki lehetett tolni. A betegség ennek ellenére észrevehetően lelassította a színészt. Már nem volt képes több jelenetet egyben fölvenni, és így sem sikerültek a snittek elsőre vagy másodikra, mint régen. Egyre többször kellett szünetet kérnie forgatás közben, hogy végre hasson a Sinemet. Egyre több próbán vett részt telefonkonferencia segítségével, csak hogy ne kelljen fárasztania magát a személyes ottléttel. Egyre kevesebb jelenetben tűnt fel és egyre nehezebben játszott, bár egy részben még görkorcsolyát is viselt - utána napokig kimerült volt.

Amikor bejelentette betegségét, már csak idő kérése lett volna, hogy mikor szerez tudomást róla a világ, és inkább ő akarta megválasztani az időt és a formát, hogy tudtul adja problémáját. "Nem arról van szó, hogy sötét titkot rejtegettem" - jelentette ki a People magazinnak adott interjújában. "Egyszerűen arról van szó, hogy ez az én dolgom. De egyre nehezebben tudtam volna rendet tartani abban a dobozban, amibe mindezt beleszórtam. Azt hiszem, segíthetek másoknak, ha beszélek erről, de magamnak és a családomnak is segíteni akarok."

Nemrégiben Fox Washingtonban járt, ahol a kongresszus előtt lobbizott a Parkinson-kutatások nagyobb támogatásáért; a betegség körülbelül 1 millió amerikait érint. "Most már képes vagyok dolgozni és viszonylag normális életet élek. Ez még így lehet néhány évig" - jelentette ki a szenátus előtt tavaly novemberben.

"De ennél tovább már nem. A fizikai és szellemi kimerültség egyre nehezebben viselhető el, csakúgy, mint végtagjaim merevsége és remegése. Olyan kihívásokkal kell szembenéznem negyvenes éveiben, amilyenekkel a legtöbben csak a hetvenes-nyolcvanas éveikben találkoznak, ha egyáltalán. De az Önök segítségével, ha mindent megteszünk azért, hogy legyőzzük ezt a betegséget, az ötvenes éveimben ott szeretnék táncolni a gyerekeim esküvőjén."

Megjelent: The Independent, London