A tic egy szokatlan mozdulat vagy hang, ami az illető akaratától függetlenül alakul ki. Ilyen például a szemhéj rángatózása, a köhögés, a torok köszörülése, szipogás, grimaszok, fejmozdulatok, vagy a végtagok mozdulatai. Tic az is, ha szokatlan hangokat adunk ki néha, ami esetenként szavak, akár sértő vagy illetlen fogalmak is lehetnek (verbális tic). A közhiedelemmel ellentétben a Tourette-szindrómás betegek csak kis hányada ismételget obszcén kifejezéseket akaratán kívül.

Tourette-szindrómában átmeneti és krónikus tic-ek fordulnak elő, amelyek bármilyen életkorban kialakulhatnak, de megjelenésük a 6-18 éves korosztályban a legjellemzőbb. Gyakrabban fordulnak elő kényszeres zavarokban, autizmusban és figyelemhiányos hiperaktivitásban.

A legtöbb embernél előfordulnak kisebb-nagyobb tic-ek, ezek változó gyakorisággal törnek felszínre. Tourette-szindrómásokban gyakrabban és nagyobb intenzitással alakulnak ki tic-ek egy fertőzés esetén. Az érzelmi vagy pszichés stressz is fokozhatja a tic-ek előtörését.

A Tourette-szindrómások túlnyomó része normális intelligenciával bír, és várható élettartamuk sem rövidebb. Az életkor előrehaladtával a tic-ek súlyossága és gyakorisága csökkenő tendenciát mutat. Felnőttkorban ritka az extrém súlyos beteg.

A tünetek között egyszerű (csak egy izmot érintő) és összetett (több izom) tic-ek fordulnak elő, de beszélhetünk motoros (mozgással járó) és vokális tic-ről is. Egy Tourette-szindrómás betegnél többféle tic fordul elő, és mindig van vokális tic is.

A legtöbb beteg szokatlan érzésről számol be a tic-ek előtt, például ég a szemük, vagy feszesnek érzik az izmaikat, kiszárad a torkuk. A szorongás, stressz, fáradtság, betegség, izgatottság súlyosbíthatja a tüneteket. A figyelem koncentrálásával és relaxációval enyhíthetünk a rohamokon. A tic-eket egyébként vissza lehet tartani: sokszor van, hogy akkor szabadulnak föl, amikor a gyerek hazaér az iskolából.