Hirdetés
Tourette-szindróma
A Tourette-szindróma (vagy Gilles de la Tourette szindróma, GTS) egy mozgási és vokális tic-ekkel járó betegség, ami az agy egy speciális részének, az bazális ganglionoknak a sérülésével függ össze.
Tourette-szindrómában átmeneti és krónikus tic-ek fordulnak elő, amelyek bármilyen életkorban kialakulhatnak, de megjelenésük a 6-18 éves korosztályban a legjellemzőbb. Gyakrabban fordulnak elő kényszeres zavarokban, autizmusban és figyelemhiányos hiperaktivitásban.
A legtöbb embernél előfordulnak kisebb-nagyobb tic-ek, ezek változó gyakorisággal törnek felszínre. Tourette-szindrómásokban gyakrabban és nagyobb intenzitással alakulnak ki tic-ek egy fertőzés esetén. Az érzelmi vagy pszichés stressz is fokozhatja a tic-ek előtörését.
A Tourette-szindrómások túlnyomó része normális intelligenciával bír, és várható élettartamuk sem rövidebb. Az életkor előrehaladtával a tic-ek súlyossága és gyakorisága csökkenő tendenciát mutat. Felnőttkorban ritka az extrém súlyos beteg.
A tünetek között egyszerű (csak egy izmot érintő) és összetett (több izom) tic-ek fordulnak elő, de beszélhetünk motoros (mozgással járó) és vokális tic-ről is. Egy Tourette-szindrómás betegnél többféle tic fordul elő, és mindig van vokális tic is.
A legtöbb beteg szokatlan érzésről számol be a tic-ek előtt, például ég a szemük, vagy feszesnek érzik az izmaikat, kiszárad a torkuk. A szorongás, stressz, fáradtság, betegség, izgatottság súlyosbíthatja a tüneteket. A figyelem koncentrálásával és relaxációval enyhíthetünk a rohamokon. A tic-eket egyébként vissza lehet tartani: sokszor van, hogy akkor szabadulnak föl, amikor a gyerek hazaér az iskolából.
2010-06-21 15:43:32