A Washington Egyetem kutatói a New England Journal of Medicine (NEJM) című orvosi folyóiratban megjelent tanulmányukban arról számoltak be, hogy az első markereket már 25 évvel a betegség várható megjelenése előtt tapasztalhatták.

A vizsgálathoz olyan önkénteseket toboroztak, akik családjában előfordult a korai Alzheimer-kórt okozó három gén valamelyike. A 129 brit, amerikai és ausztrál személynek 50 százalékos esélye volt arra, hogy a három gén valamelyikét örökli, amely korai életkorban, akár a negyvenes életévekben jelentkező Alzheimer-kórt okoz.

A családtörténet felvételénél megnézték, hogy a szülőknél hány éves korban alakult ki a betegség, mert ennél az Alzheimer-típusnál a leszármazottaknál is körülbelül abban az életkorban várható az egyértelmű betegségtünetek megjelenése. A vizsgálatok között volt vérteszt, gerincfolyadék-teszt, agyi szkennelés és a mentális képességek felmérése.

A legkorábbi változást az amiloid fehérje szintjének csökkenése jelentette a gerincfolyadékban, ez már 25 évvel a betegség várható kialakulása előtt azonosítható volt. Tizenöt évvel a betegség előtt ugyanakkor megemelkedett a gerincfolyadékban a tau elnevezésű, az agysejtekből származó toxikus szerkezeti fehérje szintje. Egyidejűleg felbukkantak az agyról készült felvételeken a béta-amiloid fehérje kirakódásának látható jelei.

A mínusz 10 éves időpontnál változásokat tapasztaltak abban, ahogyan az agy felhasználja a glükóz nevű cukrot. Kisebb memóriaproblémák is jelentkeztek a pácienseknél.

Ellenőrzésként tesztelték azokat a családtagokat is, akik nem örökölték a betegséghez köthető génváltozatokat. Náluk nem tapasztalták a fenti markerek változását.