Hirdetés

Az agyműködés

Bizonyára kevés olyan ember akad, aki sosem gondolt volna arra, vajon hogyan is működik agyunk?

agyműködés, memória |

Gyógy-ír   Kisalföld | Czingráberné Radics, J.

Elmondható, hogy ez a kérdés valóban a legígéretesebb, és legizgalmasabb kérdések között van az emberiség számára. Az utóbbi években, évtizedekben robbanásszerű fejlődésen esett át az orvostudomány, rendkívül sok új információhoz juthattunk az idegrendszer vonatkozásában is. Jelen cikkben az anatómiai alap, az idegrendszeri struktúrák lelki jelenségekben történő megnyilatkozásaival foglalkoznánk.

Az ember szellemi teljesítőképességét -, vagyis, ki mennyire eszes, értelmes (leegyszerűsítve az intelligencia fogalmát) - már régtől fogva hírneves tudósok boncolgatták. Ennek jegyében fejlődött ki már a korábbi évszázadban a koponya alakjára, méretére, sajátosságaira épülő tanok sora, amely azt vizsgálta: van-e összefüggés az agy mérete, a koponya formája és az intelligencia között. Kiderült, hogy az átlagosnál jóval nagyobb agyméretek (mint például Turgenyev, Cromwell, Lord Byron esetében), nem mutattak intelligenciabeli különbséget olyan rendkívül okos embernél sem -ilyen volt például Anatole France -, akinek csupán szinte fele akkora agytömege volt. Ugyanakkor Einstein agya teljesen átlagos méretűnek volt mondható. Nyilvánvaló tehát, hogy a kérdést nem lehet méretbeli adatokra visszavezetni - bár, a statisztikai adatok mégiscsak megerősítettek egy bizonyos halvány összefüggést az agy mérete és az intelligencia között. Ezen belül is úgy tűnik, nem mellékes, hogyan viszonyul a testméretekhez az agy térfogata -, vagyis az agytömeg és a teljes testtömeg egymáshoz viszonyított aránya is fontos.

Itt emelhető ki a nemek közti különbség jelentősége: a nőknek, alkati adottságokon is alapulva bár az agyméretük mintegy százötven köbcentiméterrel kisebb, mivel agyuknak kisebb testtömeget kell irányítania - az agytömeg-testtömeg relatív aránya érdemben nem különbözik a férfiakétól. Az viszont tény, hogy az eleve kis koponyával, kis fejjel (microcefalia), vagy éppen fordítva: kifejezetten nagy fejjel (macrocefalia) születtek intelligenciaképességei súlyosan károsodottak szoktak lenni.

Az agy az evolúció folyamán egyre differenciáltabbá vált: egyre újabb és újabb rétegek csatlakoztak, épültek rá az ősibb részekre, egyre újabb, és egyre értékesebb, nélkülözhetetlenebb funkciót hordozva az emberi lét számára. Az alábbiakban azt tekintjük át, mely agyterületek is felelősek bizonyos feladatkörök ellátásában?

A legősibb agyrészletekben találhatók az alapvető életfolyamatokért (légzés, keringés) felelős központok. Ennél már egy lényegesen fejlettebb agyi struktúra a "limbikus rendszer". Ezen agyterületnek rendkívül nagy szerepe van az érzelmi élet koordinálásában: muködésével hozható összefüggésbe a szeretet, a vidámság, a félelem, a dühösség kiváltódása. Kísérleti körülmények közötti vizsgálatok során, melyek a rendszer muködészavarait utánozták, indokolatlan düh, érzelgősség, szomorúság, félelmi állapotok megjelenése volt tapasztalható. A gondoskodó, altruista viselkedés is ezen agyterület funkciója: ez ad magyarázatot az emberek (illetőleg már a madarak és az emlősök) kicsinyeiket gondozó magatartására. A kutatások szerint épsége elengedhetetlen a jó memória megőrzésében, ezen túlmenően pedig az ízlelési és a szaglási funkciókban is.

A fejlődés során legutoljára kialakult agyrészletet "neocortexnak" nevezzük, mely számos, jellegzetesen emberi gondolkodási folyamat középpontja. Négy régióra osztható: a homlok-, a halánték-, a fali- és a tarkólebenyre.

Az egyes agyterületek számos kapcsolattal bírnak egymással, és az ősibb agyrészletekkel is, ezek érintetlensége nagyon fontos a mindennapi alkalmazkodásban, viselkedésben, a helyes gondolkodás, jó memória tekintetében is. Az előbb említett agyterületek mindegyikének speciális feladatai vannak.

A homloklebeny feladatai között szerepel a jövő megtervezése, az előrelátás, amely egyben persze aggodalmak és szorongások forrása is. Pszichés zavarok esetén ezek túlzó mértékuek lehetnek (előrevetített szorongásnak nevezzük), ellenben éppen ez az előrelátás biztosítja az emberi faj fennmaradását, elkerülő lépések képességének megtételét. A két lábon járásra sem volt lehetőség a homloklebeny kifejlődését megelőzően.

A szimbólumok - az írás, olvasás, matematika - megértéséhez a halánték-, a fali- és a homloklebeny együttes munkájára van szükség. A memóriafunkciók két csoportja: a rövid és a hosszú távú emlékezet az agy különböző részeihez kötött. Ezt bizonyítja, hogy idősebb korban megromlik a rövid távú emlékezés, az idős ember viszont élénk és pontos képekről számol be a régmúlt eseményeinek tekintetében. A kutatások szerint időskorban - különböző okokra, elsősorban a vérellátásra visszavezethetően - megromlik a kettő közti kapcsolat. Az emlékképek visszaidézésében ugyanakkor az sem mellékes, kapcsolódik-e hozzájuk valamilyen élmény, erősebb vagy gyengébb érzelem? Az előbb említettük a limbikus rendszer szerepét (érzelmi élet központja), láthatjuk tehát a komplex összefüggést a különböző agyfunkciók között.

Vannak bizonyos személyiségtípusok, akik elsősorban a látási, mások a hallási, kevesebben pedig a mozgásos és a komplex emlékképekre emlékeznek vissza, ez tehát arra utal, hogy a memóriafunkciókban is vannak egyéni különbségek.

agyműködés, memória

2007-11-24 14:21:15

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop