Jóindulatú prosztata-megnagyobbodás (BPH)

Statisztikai adatok szerint az USA-ban 1987-ben 378 000, húgycsövön keresztül történő (transurethralis) prosztata-reszekciót (kimetszést) (TURF) hajtottak végre.

Jóindulatú prosztata-megnagyobbodás, BPH | A férfi nemi szervek és betegségeik 1997 ;   SubRosa Kiadó | Romics, I.
Németországban 1990-ben kb. 60 000 férfi prosztatáját műtötték. Csak a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás (benignus prostata hyperplasia: BPH) operatív kezelésének költségei 1800 millió márkát jelentenek az egészségügynek Németországban. Számítások szerint Németországban kb. 2,5 millió férfi szenved tüneti BPH-ban. A legtöbb amerikai irodalmi adat szerint az USA-ban az 50 év feletti férfiak 50-70%-a szenved tüneti BPH-ban. Magyarországon ez a betegség 300 000 férfit érinthet.
A klinikailag tünetmentes <br>és a tünetekkel járó <br>prosztata-megnagyobbodás százalékos<br> aránya az életkor viszonylatában

Az előfordulásra és gyakoriságra vonatkozó adatokat különböző forrásokból merítik. 6975 férfi vizsgálati eredménye során - amelyet egy életbiztosítás kötése során végeztek el - kiderült, hogy Magyarországon az 50 évesek 20, a 70 évesek 43%-ában prosztata-megnagyobbodást találtak. A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás típusosan nem rasszhoz köthető betegség, bár a Távol-Keleten kevesebb a tüneteket okozó BPH.

A rasszok közötti keveredés által azonban variációk keletkezhetnek. Erre vonatkozik egy Szudánban végzett klinikai tanulmány. Észak- és Közép-Szudánban, ahol az arabok és feketék közötti keveredés már évszázadok óta folyik, egyértelműen gyakrabban figyelték meg a "keverékekben" BPH-függő panaszok jelentkezését, mint a tiszta rasszhoz tartozó fekete bőrű dél-szudániak között.

Minthogy a 30 év alatti férfiakban nem fordul elő BPH, a magasabb életkor mindenképp a BPH egyik rizikófaktorának tekinthető. A prosztata szöveti szerkezetének jóindulatú növekedése (hyperplasia) folyamatosan csak az élet ötödik évtizedében fejlődik, és gyakoriságának maximumát az érintettek 60-70-es éveiben éri el. 50 éves korban - irodalmi közlések szerint - a férfiak felénél kialakul a BPH.

Régen kutatják, van-e kapcsolat a táplálkozás módja és a BPH gyakorisága között, de határozott összefüggést nem találtak. A nikotinfogyasztás és a - BPH miatti - megnövekedett műtéti szám között összefüggés nincs. A mai napig hiányoznak a gondos elemző tanulmányok arra a kérdésre vonatkozóan, hogy az aktív szexuális élet a férfi nemi hormonok anyagcseréjét befolyásolva a BPH-t indukálja-e.

Számtalan elmélet született a BPH kialakulását illetően, bizonyára mindegyik részigazságokat tartalmaz. Az, hogy kasztráltban nem alakul ki, és idős korban a hormonális változásokkal egy időben jelentkezik, a BPH-nak a hormonháztartással való kapcsolatára utal.

A BPH tünetei, diagnózisa

A BPH okozta tünetek súlyossági foka nem áll szoros összefüggésben a prosztatanagysággal, és teljesen függetlennek tűnik a prosztata morfológiai fejlődésétől. Bár az idősödő férfi prosztatamegnagyobbodása inkább a szabályt, mint a kivételt jelzi, a betegeknek csak egy része szenved BPH-s tünetektől.

A BPH-ra jellemző tünetek között döntő jelentőségű a prosztata növekedési iránya. A hyperplasiás szöveteknek csak részleges, hólyag felé történő növekedése nem szükségszerűen vezet vizeletpangáshoz a hólyagban, így a betegség szinte tünetmentes marad. Ugyanígy egy komplett, hólyagon kívüli növekedés szintén majdnem mindig észrevétlen marad a beteg számára. Ezzel szemben a bármily kicsi, de a hólyag felé megnövekedett szövet is erős irritatív, ingerlő vizelési panaszokat és kifejlett maradékvizelet-felhalmozódást okozhat, ami azt jelenti, hogy normális vizelést követően is marad még vizelet a hólyagban.

Megkülönböztetnek obstruktív (elzáró) és irritatív (ingerlő) vizelési tüneteket, melyek azonban nem kizárólag erre a megbetegedésre jellemzőek, noha BPH-nál gyakran előfordulnak. E klasszikus prostatismus-tünetek okaiként differenciáldiagnosztikailag egyéb betegségek is szóba jöhetnek, például húgycsőszűkület vagy csökkent hólyagkapacitás meghatározott kórokokkal (például tuberkulózisos zsugorhólyag), és a hólyagérzés vagy a hólyagmozgató idegek zavarai.

A prostatismus tünetei az élet folyamán nagyon változatosak. Ezeket két komponens befolyásolhatja: egy statikus (ennek oka az elzáródást okozó mirigy megnagyobbodása), és egy dinamikus (oka a hólyagnyak simaizom-tónusának megváltozása).

A húgycső mechanikai beszűkülése által létrejövő obstruktív (elzáró) tünetek:

  • a vizelés kezdetének időbeli elhúzódása, - a vizeletsugár gyengülése,
  • utócsöpögés,
  • "vizeletdadogás" (megszakadó vizeletsugár).

Az irritatív tünetek - amelyek oka a detrusor (hólyagösszehúzó izom) instabilitása- a következők:

  • gyakori vizelés (pollakisuria), - éjszakai vizelés (nykturia),
  • késztetéses tünetek (urge-tünetek, ami hirtelen jelentkező, elnyomhatatlan ingert jelent),
  • inkontinencia (vizelettartási képtelenség), - hólyagürítés utáni maradék vizelet érzése.

A BPH stádiumainak Alken-féle beosztása a gyógyító módszer kiválasztását kívánja megkönnyíteni:

I. stádium: Ingerstádium

  • elhúzódó vizelési kezdet,
  • gyengült vizeletsugár,
  • meghosszabbodott vizelési idő,
  • vizelés utáni csöpögés,
  • gyakori vizelés,
  • éjszakai vizelés.

II. stádium: Maradékvizelet-stádium

  • vizelési tünetek mint az I. stádiumban, csak fokozottabban,
  • jelentős maradékvizelet-képződés (a vizelési térfogat több mint 20%-a),
  • időnkénti vizeletretentio (vizeletmaradék a húgyhólyagban).

III. stádium: Dekompenzációs stádium

  • túlfolyásos hólyag (ischuria paradoxa),
  • vizeletpangása vesékben,
  • közelgő urémia (húgyvérűség).

Még egy ilyesfajta, inkább klinikai megítélés sem jelenthet tudományos végállomást a BPH területén, mivel a tünettan az Alken-féle I. és II. stádiumban teljesen "néma" lehet, s csak az utolsó stádiumban válik - a veseelégtelenség jelei által - nyilvánvalóvá.

Az első és legfontosabb - mint minden más betegség kórismézése során is - a panaszok alapos kikérdezése. Az utóbbi években a prosztatabetegséggel foglalkozó nemzetközi szervezet egy kérdőívet dolgozott ki, melynek válaszai pontozhatók, tehát objektivizálhatók. Ezt minden nyelvre lefordított, magyarra is. A megértéséhez kitöltés előtt esetleg többször is át kell olvasnia a betegeknek. A válaszok fontos információt adnak az urológusnak. Az egyéb vizsgálati eredményekkel összevetve ellentmondásos is lehet a pontrendszer eredménye. Vagy túl nagy a pontszám az egyéb leletekhez viszonyítva, és további vizsgálatok kell kövessék az eltérés kiderítésére, vagy a beteg értékeli alá alacsony pontszámával betegségét.

A BPH kivizsgáláshoz tartozik a maradékvizelet-mennyiség meghatározása is. Határértékként vesszük az 50-100 ml-t, melynek túllépése a műtéti beavatkozás szükségességét támaszthatja alá (a klinikai tünetek és más vizsgálati eredmények egyidejű figyelembevétele mellett). A maradék vizeletet ultrahanggal vizsgáljuk közvetlen vizelés után. Fiatal emberben nem marad vissza vizelet, 50 ml alatt klinikai jelentősége nincs. Katéterezni maradék vizelet meghatározása céljából tilos.

Szubjektív a beteg értékelése a vizelet sugarát illetően. Ha orvos előtt vizel, az gyakran gátlás miatt nem lesz mérvadó. A vizeletsugár változó különböző hólyagteltségnél, valamint reggel és este.

Két évtizede már szerkesztettek áramlásmérő készüléket. A mai modern készülékek vizelés végén azonnal kiszámolják és ki is írják a vizelet mennyiségét, a maximális és átlagos áramlást, az ürített vizelet mennyiségét, a maximális áramlásig eltelt időt és azt az időt, amennyi eltelik a beteg vizelési aktusának kezdete és a megjelenő első vizeletsugár között.

Vizeletáramlás-mérő készülék
Azt már említettük, hogy a vizelés és vizeletürítés nemcsak attól lehet a normálistól eltérő, hogy valami akadályozza a vizeletkiáramlást, hanem attól is, hogy a hólyag izomzata milyen erővel préseli ki a vizeletet. Erre a hólyagban uralkodó nyomás utal. Ezt egy, a hólyagba vezetett kettős falú cső segítségével végzik. Az egyik furaton áramlik be a folyadék, a másik furat vége egy nyomásmérővel van összekötve. A hólyag töltése során normálisan lassú hólyagnyomás-emelkedés észlelhető. Előfordulhat, hogy a nyomásemelkedés túl meredek vagy túl alacsony marad. Ez utóbbi az izomelemek csökkent, az előbbi túlműködésükre utal.

A BPH-függő elzáródás vagy akár a krónikus prostatitisnél fellépő prosztatikus húgycső merevsége zavarja az egyensúlyt a detrusor- (azaz a húgyhólyag kiürülését elősegítő simaizom) hatás és a hólyagkiengedési ellenállás között. Specialisták a fenti nyomásmérést összekötik a gáti izomzat elektromos potenciáljának mérésével is. Ez az izmok működését vagy e működés hiányát mutatja az adott pillanatban. Ugyanakkor egy, a végbélbe helyezett ballonkatéter segítségével a hasűri nyomást is méri.Hiányos hólyagizomzati működés esetén a hasizmok "besegítenek" a hólyag tartalmának kiürítésébe.

A prosztata pontos nagyságát ultrahanggal határozzuk meg. A legtöbb modern ultrahangkészülékkel a prosztatára egy ellipszis vagy kör "rajzolható" és a komputer azonnal kiszámolja a prosztata nagyságát.

Az utóbbi évtizedben az urológiai diagnosztika egyik legjelentősebb felfedezése a prosztataspecifikus antigén (PSA). A PSA egy glikoproteid - fehérjemolekula -, amely szinte kizárólag a prosztatából ered, és igen kis koncentrációban mérhető a szérumban.Emelkedett koncentrációt prosztatarákos betegekben mértek.

Hamar kiderült, hogy a PSA-koncentráció változása nemcsak a prosztatarákra jellemző, hanem különböző kóros folyamatokban is PSA-szint-változás lép fel. Ismertté vált, hogy prosztatagyulladásban, infarktusban is emelkedik a PSA-koncentráció, de ugyanígy emelkedik a prosztata jóindulatú megnagyobbodása, hyperplasiája esetén is.

Különböző egyéb körülmények, a prosztata biopsziája, sőt a prosztatatapintás után is emelkedik a PSA-szint. Kezdeti stádiumú prosztatakarcinómában éppúgy mérhetünk normális PSAkoncentrációt, mint ahogy BPH-ban is patológiás PSA-szintet.

A BPH gyakorisága és előfordulása a kor növekedésével közismert. A prosztatahámsejtek számának növekedésével - ami persze a kötő- és izomszövet szaporodásával is jár - nő a PSA-produkció és a szérumban található PSA koncentrációja is. A PSA normális szintje a vérben 4 ng/ml alatt van. Különböző mértékben növekszik a prosztata súlya BPH-s betegekben. A BPH-s betegek jelentős részének a PSA-szintje a normál 4 ng/ml felett van.

A fentiek alapján a diagnózis finomítása céljából a kutatók kerestek és találtak összefüggést a prosztata súlya és a PSA-koncentráció között. A BPH-s betegek ultrahanggal meghatározott prosztatasúlya és a PSA-koncentráció között mi is szoros korrelációt találtunk. Ennek lényege, hogy a PSA-koncentrációt elosztjuk a prosztata súlyával. Ez a PSAD (prosztataspecifikus antigén-denzitás [sűrűség]).

A PSA produkciója prosztatagrammonként 0,261 ng/ml. A BPH-ban növekedő PSA-koncentrációt az évek növekedésével párhuzamosan növekvő tranzicionális (átmeneti) zóna szövetszaporodásával magyarázzák.

A BPH kezelése

Két-három évtizeddel ezelőtt a jóindulatú prosztata-megnagyobbodást kizárólag műtéti úton gyógyították. Az "aranystandard" ma is ez, hisz a műtétek többsége végleges gyógyulással, a panaszok megszűnésével jár. Az 1980-as évekig a műtét kizárólag a hasfalon és a hólyagon keresztül, ezek felvágása útján történt. Ez ma csak bizonyos prosztataméret felett javasolt.

A műtét lényege

A hason keresztüli <br>prosztata-eltávolítás technikája
A húgycsövön keresztüli<br>műtét egyes fázisai

A satírozott részt kell úgy eltávolítani, mintha a narancs gyümölcsét úgy távolítanánk el, hogy a szár tövénél körbevágjuk, ujjunkkal a héj és a gyümölcs között a szálakat elszakítjuk, és a gyümölcsöt egészben úgy kiemeljük a szárnál levő lyukon, hogy a héj visszamaradjon. A műtéti behatolás a szeméremcsont fölött történik

A "héj" - az elvékonyodott prosztatatok - a húgyhólyag folytatásaként húgycsőként funkcionál, ezen keresztül áramlik a vizelet az igazi húgycsőbe.

Az utóbbi 20-30 évben kisebb prosztata-megnagyobbodás okozta vizelési panaszokat a prosztata húgycsövön keresztüli kiszeletelésével oldjuk meg. Ezt transurethralis resectiónak (TUR), azaz húgycsövön keresztüli részleges eltávolításnak nevezzük. Magyarországon 1994-ben 6000 TUR történt. Egy optikai rendszer végén állandó folyadéköblítés mellett egy U alakú kacs előre-hátra mozgatásával, elektromos vágóáram segítségével az U betű nagyságának megfelelő szeleteket hasíthatunk ki. Mint minden műtétnek, a fentieknek is lehetnek szövődményeik, és ezeket a beteggel a műtét előtt ismertetni kell.

A beteg számára "legmegfelelőbb" szövődmény a retrográd ejakuláció (a hólyag felé való ondókilövellés), de létrejöhet húgycső-szűkület, vizeletfertőzés is. Ez utóbbi gyakran a katéterviseléstől keletkezik; ez a hason keresztüli műtét esetén 5-6 nap, húgycsövön keresztüli műtét esetén 1-2 nap.

Számos alternatív kezeléssel próbálkoztak, egyesek el is terjedtek a gyakorlatban. A ballonos tágításhoz sok reményt fűztek jó néhány évvel ezelőtt. A kezdeti eredmények után bebizonyosodott, hogy csak átmeneti eredményeket hoz.

A húgycsövön keresztüli műtét technikája.<br> A prosztatában az eszköz végén levő<br> U alakú kacs látható
A magyar Fábián Kálmán találmánya egy spirálrugó, amelyet Németországban fejlesztett ki. Olyan, súlyos betegeknél alkalmazandó, akiknél műtét nem jön szóba. Ez a spirálrugó szétfeszíti a prosztatán keresztül futó húgycsőszakaszt annyira, hogy a beteg vizelni tudjon. Újabban olyanokat készítenek, amelyek a húgycsőben expandálódnak, a nyálkahártya befedi és tartósan bent maradva elősegítik a kielégítő hatást (Wallstent-implantáció).

A prosztatikus húgycsőbe történő spirál-beépítés (stentimplantáció) a TURF alternatív eljárása, amelyet elsősorban rizikóbetegeknél kell mérlegelni. A fenti az egyetlen olyan alternatív eljárás, amely a standard terápiához hasonló áramlásnövekedést és a maradék vizelet mennyiségének csökkenését eredményezi.

Újabban egy sor konkurens rendszer létezik, amelyek között a Wallstent-implantáció a legszélesebb körben elterjedt változat. Ennél az összehasonlítások is a TUR-ral azonos eredményességet mutatnak. Az ideiglenes spirálok (stentek) vagy a húgycsőkatéter ezzel szemben mindössze a tartós katéterviselés alternatívái.

Mostanában számos, a BPH-s panaszokat csökkentő, nem műtéti kezelést vezettek be. Egy új kezelési technológiát, a transurethralis mikrohullámú termoterápiát (TUMT) nemrégiben fejlesztettek ki, amely a katéterben lévő húgycsőantennában magas energiájú mikrohullámú melegítést és hatékony vezetőképes hűtést egyesít. Az orvostudomány kezdettől fogva hasznosnak tartja a prosztata melegítését.

A prosztata melegítésének sok ötletes módszerét ismerték a XIX. század közepétől. Csak csekély sikert értek el a húgycső vagy a végbél felszínének prosztatára irányuló melegítésével. A TUMT során nagy teljesítményű mikrohullámú kezelést alkalmaznak mélyen a laterális (oldalsó) lebenyekben, végleges sejtkárosodást okozva a prosztataszövetben anélkül, hogy a húgycsövet károsítanák. A TUMT által indukált termikus károsodás szövettanát hólyagon keresztül eltávolított prosztatában vagy TUR-szeleteken tanulmányozták. A hőkárosodás három stádiuma alakulhat ki: koagulációs necrosis, granulomatosus reakció, fibrotikus heg.

A TUMT-kezelés során három küszöböt mutattak ki: biztonsági küszöb, hatékonysági küszöb és fájdalomküszöb. Ez a három küszöb nagyon közel áll egymáshoz. Az ember homeosztázisa azt jelenti, hogy a fájdalomküszöb közvetlenül 45 °C felett van. 45 °C alatt a normális sejtekre nincs kóros hatással a tartós besugárzás. Ez a biztonsági küszöb. 45 °C felett a tartós besugárzás szövetelhalást eredményez. Ez a sejtes károsodás vagy hatékonysági küszöb. A 45 °C felett jelentkező fájdalom figyelmezteti a szervezetet, hogy a tartós besugárzás 45 °C-on túl káros lenne a szervezetre mint egészre.

1990 óta világszerte több mint 20 000 beteget kezeltek TUMT-tal. Objektív javulás, maximális áramlás kevésbé volt kifejezett. Az átlagos javulás kb. 1 ml/s volt, amely nem jelentős. A maradék vizelet vizelés után nem változott jelentősen. Az átlagos prosztatanagyság nem változott a kezelést megelőzően és után. A prosztatasúly és a szubjektív, illetve objektív eredmények között nem találtak összefüggést. Szövődményt az esetek több mint 30%-ában észleltek. TURP-al összehasonlítva az eredmények nem jobbak, sőt. Egy másik alternatív terápia a lézer-prostatectomia (prosztataeltávolítás), melyet kb. 1990 óta több munkacsoport dolgozott ki időben párhuzamosan és egymástól függetlenül. Az egyik munkacsoport a húgycsövön keresztüli lézer indukálta leválasztását (ablációját) (VLAP) míg a másik a prosztataszövetben történő lézerkoagulációját (továbbiakban ILK) fejlesztette ki.

A VLAP-nál a lézersugárzást a húgycső felől ultrahangos vagy nem-vizuális ellenőrzéssel a prosztatára irányítják. Ez a húgycső melletti szövet azonnali elhalásához vezet. Néhány hét alatt a necrosisok (elhalások), nekrotizált területek másodlagosan leválnak, melyek a vizelettel ürülnek. Az elhalt szövet térfogata a lézersugár behatolási mélysége és a periféria felé irányuló járulékos hővezetéstől függ. Csökken a húgycső prosztatával határos részének mechanikai ellenállása, s ezáltal oldódik a vizelést nehezítő elzáródás.

Az ILK alapjául szolgáló koncepció a prosztatán belüli koaguláció előidézésén alapul, a húgycső érintése nélkül. Itt egy tűt szúrnak a húgycsövön keresztül a prosztatába, és a lézer itt fejti ki hatását. A gyógyulási folyamatok során az elhalt szövet másodlagosan néhány hét alatt zsugorodik. Ez szintén nagyságcsökkenést eredményez. A koagulációt előidéző lézersugár alkalmazási irányát tetszőlegesen lehet változtatni, azaz nincs pontosan behatárolva és szükség szerint ismételhető. A klinikai következmény szintén az ellenállás, illetve az elzáródás csökkenése, oldódása.

Bár a gyakorlat növekedésével a TUR-eljárás szövődménye az utóbbi évtizedekben csökkent, mégis fennáll némi "maradék rizikó". Ezért a magas rizikójú betegeknél - akiknek más betegségük is van vagy nagyon öregek - gyakran el kell hagyni a műtétet, és a betegek tartós katéterviselésre szorulnak. A módszer - mint minimálisan invazív eljárás - kifejlesztésével különösen az előbbi, rizikós betegcsoportot célozták meg.

| Jóindulatú prosztata-megnagyobbodás, BPH
2007-11-20 13:32:33


Új, hatásos gyógyszer jóindulatú prosztata megnagyobbodás ellen

A súlyosabb vizelési problémákkal járó betegség gyógyszeres kezelése a prosztata simaizom sejtjeire ható, azok összehúzódását gátló, és a prosztata méretét csö...


A prosztatabetegségek és az étkezés néhány összefüggéséről

Az amerikai urológusok szövetségének konferenciáján több felszólalás is foglalkozott azzal, milyen hatással van az életmód a megnagyobbodott prosztatanagyobbodásra, il...


Nem valószínű, hogy életeket menthet a PSA-szűrés

Ha a férfiak PSA-szűrésen vesznek részt, még nem csökkenti annak kockázatát, hogy prosztatarákban haljanak meg, olvasható egy új kutatási jelentésben.


Jóindulatú prosztata- megnagyobbodás

A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás a prosztata mirigyének nem rákos jellegű (benignus) daganata. A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás az ötven év feletti férfia...


+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^