Hirdetés

A dohányzás káros az egészségre

A címben idézett figyelmeztetést mindenki ismeri, ott olvasható minden csomag cigarettán (már ha valakinek jó a szeme, mert olyan apró betűkkel nyomtatják, hogy alig látható).

dohányzás |

Tüdõbetegségek   SubRosa Kiadó | Vadász, I.; Böszörményi, M.

Azt azonban valószínűleg kevesen tudják, hogy mennyire ártalmas a cigaretta, miben is nyilvánul meg ez az ártalom és lehet-e védekezni ellene.

Az ötvenes évek második felében hozták nyilvánosságra azokat a kutatási eredményeket, amelyek igazolták a cigarettázás és egyes súlyos, halálos betegségek közötti összefüggést. Bár ma már tudjuk, hogy a szívinfarktustól a gyomorfekélyen keresztül a cukorbetegségig a dohányzás nagyon sok betegség keletkezésében, súlyosbodásában szerepet játszik, talán mégsem véletlen, hogy ezek az első vizsgálatok éppen a tüdőbetegségekre vonatkoztak.

A cigarettafüst - amelyben eddig több mint (négyezerféle!) károsító anyagot mutattak ki - legközvetlenebbül, legtöményebben a légutakkal, a tüdővel kerül kapcsolatba, tehát nem meglepő, hogy éppen itt a legkifejezettebb, a legnagyobb a károsodás.

Az előbb említett vizsgálatokban angol orvosok halálozási adatait megfigyelve azt találták, hogy a nem dohányzó kollégákhoz viszonyítva a cigarettázó orvosok közül ~ tizenötször többen haltak meg tüdőrákban és huszonötször többen idült hörghurut-tüdőtágulás következtében.

A cigarettafüst összetett módon fejti ki károsító hatását:

  • Bénítja a csillószőrök mozgását, ezáltal rontja a tüdő öntisztulását, a hörgváladék eltávolítását.
  • A hörgőkben felgyülemlett pangó, szennyezett váladékban a bekerült baktériumok szaporodni kezdenek és gyulladást okoznak. Ugyancsak gyulladáskeltő hatásuk van a dohányfüstben lévő ingerlő hatású anyagoknak.
  • A gyulladás következtében a hörgőrendszerben megszaporodnak a fehérvérsejtek, amelyeknek eredeti szerepe a gyulladást okozó baktériumok elpusztítása. Közben azonban maguk is pusztulnak, szétesnek, és belőlük biológiailag nagyon aktív, ún. szabad gyökök szabadulnak ki. Szabad gyökök magában a dohányfüstben is vannak.
  • A szabad gyököknek az a tulajdonsága, hogy bontják az élő szervezetben lévő fehérjéket. Mivel a tüdő maga is fehérjetartalmú anyagokból áll (például rugalmas és egyéb rostok), a szabad gyökök pusztítják a tüdő állományát, kialakul a tüdőtágulás.
  • Mivel elégtelen a tüdő öntisztulása, a cigarettafüstben lévő kátrány felhalmozódik a hörgőrendszerben. A kátrány hatására a dohányfüsttől már károsodott (csillószőrüktől fosztott) hámsejtekben olyan átalakulás kezdődik, amelyből hosszabb-rövidebb idő elteltével tüdőrák keletkezhet.

Mindezek felsorolásával nagyon leegyszerűsítve kíséreltük meg bemutatni a dohányfüst tüdőre kifejtett hatását. A valóságban ez sokkal összetettebb folyamat, de talán ebből is nyilvánvaló, hogy a károsító hatások egymást erősítik, és a tüdő, az emberi szervezet tulajdonképpen védtelen a cigarettafüsttel szemben.

Mindenesetre ma azt tartjuk, hogy a tüdőrák keletkezéséért 90%ban, az idült hörghurut-tüdőtágulás kialakulásáért 80%-ban a cigarettafüst tehető felelőssé. Abban, hogy végül is a cigarettázók közül ki betegszik meg, egyéb, például öröklött tényezők is fontos szerepet játszanak, de a fő ok - és ami a legfontosabb: a kiküszöbölhető ok - a cigarettázás.

Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország már hosszú ideje élen jár a cigarettafogyasztásban - évente több mint 25 milliárd(!) cigarettát füstölünk el -, a megbetegedési és halálozási adatok igazolják az előbb említett tudományos kutatási eredményeket. Nem a riogatás, hanem a tényszerű tájékoztatás szándéka vezérel bennünket, amikor néhány számadatot ismertetünk.

Magyarországon 1992-ben több mint 7200-an haltak meg tüdőrákban. Ezzel a halálozási adattal, ami több mint kétszerese a 20 év előttinek, a világon az első (vagy ha úgy tetszik, az utolsó) helyen állunk. Ami különösen elszomorító, hogy egyre több nő hal meg tüdőrákban (ami valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy mind több nő dohányzik). Még van egy riasztó körülmény: mivel a dohányzást egyre fiatalabb korban kezdik el, félő, hogy a következmény is egyre fiatalabb korosztályokat fog sújtani.

Idült hörghurutban a statisztika szerint évente mintegy 3000 ember hal meg. A tényleges szám ennél valamivel több, mert a következményes szívbetegség miatt meghaltakat is figyelembe kell venni. Van egy korcsoport - az 50-60 éves férfiaké -, amelyik különösen veszélyeztetett: az idült hörghurut okozta halálozás közöttük a legmagasabb a világon.

Mindezt (most már nem csak a tüdő- és légzési betegségeket) összevetve hazánkban naponta közel 90, évente pedig 30 ezer ember idő előtti halálozása hozható összefüggésbe a dohányzással. A hangsúly itt az "idő előtti" kifejezésen van: ezeknek az embereknek az életét a dohányzás átlagosan 7 évvel rövidítette meg (ez azt jelenti, hogy a hasonló korú, nemű nemdohányzók élettartama ennyivel hosszabb!).

Az utóbbi időben mind több adat, megfigyelés bizonyítja, hogy nemcsak annak az egészségére káros a dohányzás, aki a cigarettát szívja, hanem aki dohányfüstös helyiségben tartózkodik és mások cigarettafüstjét kénytelen szívni. Ezt nevezik passzív dohányzásnak.

Ismeretes, hogy az égő cigarettából felszálló füst - az ún. "mellékfüst" - több károsító anyagot tartalmaz, mint a dohányos által beszívott "főfüst". Azt találták, hogy a passzív dohányzás károsító hatása elsősorban a dohányos szülők gyermekein jelentkezik. Ezek a gyermekek gyakrabban kapnak lázzal járó légúti fertőzést és tüdőgyulladást, középfülgyulladást. A dohányos szülők gyermekei közül a nemdohányosokéhoz képest több lesz később asztmás.

Dohányosok nemdohányzó házastársánál gyakrabban fejlődik ki tüdőrák, mint azoknál a nemdohányosoknál, akiknek a házastársa sem cigarettázik. Emiatt az Egyesült Államokban a passzív dohányzást hivatalosan rákkeltő hatásúnak deklarálták.

Felvetődik az a kérdés, hogy lehet-e védekezni a dohányzás egészségkárosító hatása ellen, ki lehet-e kerülni a káros következményeket. Az elmúlt két évtizedben a cigarettafogyasztás számos országban - elsősorban Angliában, Észak-Amerikában, a skandináv országokban jelentősen csökkent annak hatására, hogy közismertté vált a dohányzás egészségkárosító hatása. A multinacionális dohányipari cégek erre válaszul egyrészt a fejlődő és a kelet-közép-európai országokban igyekeznek terjeszkedni, fokozni az eladást, másrészt ún. kevésbé ártalmas (saját elnevezésük szerint "egészséges") cigarettával jelentek meg a piacon. Ezeknek a cigarettáknak csökkentették a nikotin- és kátránytartalmát, valamint a korábbinál hatásosabb füstszűrőt alkalmaztak. A rek1ám szerint ("A dohányos is védheti egészségét") ezeknek a cigarettáknak nincs számottevő egészségkárosító hatása.

Az Egyesült Államok tiszti főorvosa minden évben egy vaskos kötetben publikálja a dohányzás egészségre gyakorolt hatásával foglalkozó tanulmányok eredményét. A "változó cigarettával" (azaz a csökkent veszélyességű cigarettával) az 1981. évi jelentés foglalkozik. Ebben a következő megállapítások olvashatók:

- Több mint egy évtizedes megfigyelésekből megállapítható, hogy az alacsonyabb nikotin- és kátránytartalmú cigarettát szívó dohányosok között kevesebb volt a tüdőrák, mint a "közönséges" cigarettát fogyasztók között. Ez az alacsonyabb tüdőrák-előfordulás azonban még mindig jóval magasabb volt, mint a nemdohányzók esetében: az egyik vizsgálat szerint például a hagyományos cigarettát szívó dohányosokhoz képest az alacsony nikotin- és kátránytartalmú cigarettát szívó férfiaknál a tüdőrák előfordulása csak 80%-os volt, a nemdohányzók között viszont 10%.

- Nem volt különbség a különböző kátrány- és nikotintartalmú cigarettát szívó dohányosok szívbetegség és idült hörghurut okozta halálozásában és a nikotinfüggőség mértékében sem.

- Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményéről arra lehetett következtetni, hogy a hagyományos cigarettáról a "kevésbé veszélyes" cigarettára váltók önkéntelenül megváltoztatták a cigaretta elszívásának módját: mélyebbre szívták és tovább benntartották a füstöt, rövidebb csikket hagytak stb. - tehát igyekeztek ugyanannyi nikotinhoz jutni a "könnyebb" cigarettából, mint ha hagyományos cigarettát szívtak volna. Végül is arra a kérdésre, hogy létezik-e "egészséges" cigaretta, a válasz igen: az a cigaretta, amire rá sem gyújtottak.

A dohányzás-nemdohányzós kérdésében a legfőbb cél, hogy az emberek el se kezdjenek dohányozni. Ebből a szempontból a gyerekek vannak a legnagyobb veszélyben, ugyanis a dohányosok többsége 18-20 éves kora előtt szokik rá a cigarettára. Nem csoda, hogy a dohányreklámok elsősorban őket veszik célba. Néhány évvel ezelőtt Budapesten egy sportcsarnokbeli rock-koncerten divatos napszemüveget adtak ingyen annak, aki rágyújtott a kínált cigarettára. A szülő felelőssége sem kicsi: dohányzó szülők gyermekei között háromszor annyi a dohányos, mint a nemdohányzóké között.

Mit tegyen az a dohányos, aki megértve az idők szavát (mert legalábbis reméljük, hogy a cigarettázás nálunk is egyre kevésbé lesz "szalonképes"), le akarja tenni a cigarettát? Először is az a kérdés merül fel, hogy érdemes-e több évnyi-évtizednyi dohányzás után abbahagyni? "Nekem már mindegy" - mondja legyintve a reményvesztett dohányos, és két köhögési roham között rágyújt. Pedig nem mindegy - ellenkezőleg, inkább azt mondhatjuk: sohasem késő.

A dohányzási szokások és a betegségek előfordulása közötti kapcsolatot vizsgáló tanulmányok azt igazolták, hogy a cigaretta elhagyása után előbb a szív- és keringési betegségek (szívinfarktus, érszűkület, agyi katasztrófák) ritkulnak meg, majd később a tüdőrák előfordulása is csökken, és egy idő után eltűnik a különbség a sohasem dohányzó és a volt dohányos között.

A teljesítőképesség, a közérzet már néhány dohányfüstmentes hét után javulni kezd, szűnik a reggeli köhögés, krákogás. Ismét van az ételeknek íze, illata. Friss lesz a lehelet (az amerikai szlogen szerint: csókolj meg egy nemdohányzót, és élvezd a különbséget!), megszűnik a ruha és a haj "bagószaga" stb.

A másik kérdés: egyáltalán le lehet-e szokni? Bár sok dohányos úgy érzi, hogy képtelen megszabadulni a cigarettától, a tapasztalat azt mutatja, hogy ez egyáltalán nem lehetetlen. Például az angol férfiak 32%-a, a nők 19%-a "volt dohányos", ez összesen 10 millió olyan embert jelent, akik végleg letették a cigarettát. Nálunk körülbelül 1 millió (a népesség egytizede) a volt dohányosok száma.

A kérdés az, miért érzi úgy sok dohányos, hogy élete végéig "végzetszerűen" hozza van kötve a cigarettához? Szívja, csak szívja, pedig a lelke mélyén már szeretné abbahagyni. Némileg meglepő módon ugyanis a dohányosok csaknem fele nem utasítja el a leszokás gondolatát, sőt... (Egy hazai felmérésben arra a kérdésre, hogy öt év múlva fog-e dohányozni, a rendszeresen dohányzók körülbelül 40%-a felelte azt, hogy ,biztosan nem", illetve "valószínűleg nem".) Hogy ebből a lehetőségből miért csak az esetek egy részében lesz valóság? A válasz a "függőségben", a hozzászokásban keresendő.

Régebben általános volt az a vélekedés, hogy a dohányzás nem egyéb, mint (rossz) szokás. Ha csupán az lenne, akkor sem lenne egyszerű leszokni róla. Gondoljuk meg: ha valaki 20 éve dohányzik, napi 20 cigarettát szív el, és egy cigaretta mondjuk 5 szippantást jelent, akkor ez 146 ezer rágyújtás és 730 ezer szippantás. Az elmúlt években azonban világossá vált, hogy a probléma sokkal súlyosabb: a dohányosok túlnyomó többségében ún. függőség alakul ki. Ez azt jelenti, hogy - hasonlóan a kábítószer-fogyasztókhoz - a cigaretta megvonása, a dohányzás abbahagyása kellemetlen tünetekkel, panaszokkal jár (ingerültség, nyugtalanság, fáradékonyság, a koncentrálóképesség romlása, alvászavarok, fejfájás, kínzó vágy a cigaretta után, elhízás). A függőség a cigarettafüstben lévő nikotinhoz kötődik. A dohányos idegrendszere olyan mértékben "hozzászokik" a nikotinhoz, hogy ha a vér nikotinszintje egy kritikus érték alá esik, ez az előbb említett tüneteket kiváltó működési zavarokhoz vezet. A nikotin erősebb hozzászokást vált ki, mint a heroin - éppen ezért az Egyesült Államokban törvényjavaslatot nytíjtottak be a nikotin kábítószerré nyilvánítására.

A nikotinfüggőséget "fizikai" júggőségnek nevezzük. Ezenkívül kialakul még egy pszichés fziggőség is, ami azt jelenti, hogy a rendszeresen dohányzó ember bizonyos helyzetekben, alkalmakkor törvényszerűen rágyujtási kényszert érez, és ha erre nincs lehetősége (például elfogyott a cigarettája), rosszul érzi magát, ideges lesz, pánikba esik. A fizikai függőségre jellemző példa a reggeli, ébredés utáni rágyújtás, mivel az éjszaka folyamán a nikotin kiürül a szervezetből, és az első cigaretta elszívása tudja csak biztosítani a megszokott nikotinszintet. A kávéhoz elszívott cigaretta viszont a pszichés hozzászokás példája.

Ez a kettős függőség - és ezen belül is elsősorban a nikotin utáni vágy - az oka a legtöbb kudarccal végződő leszokási kísérletnek. Azokban az országokban, ahol a dohányzás kérdésével behatóan foglalkoznak, részint az egészségnevelési tevékenységnek, részint a dohányzást elutasító társadalmi közhangulatnak a hatására mind több dohányos határozta el, hogy végleg leteszi a cigarettát. Sokan szerettek volna elhatározásuk megvalósításához igénybe venni valamilyen segítséget. Ez az igény egy speciális orvos-pszichológiai szolgáltatást hívott életre: a dohányzásról leszokást segítő tanácsadókat, amelyeket nemcsak egészségügyi intézmények, hanem egyházak, önkéntes csoportok, egyesületek is fenntartanak. Ezek a legkülönfélébb módszereket alkalmazzák, és körülöttük már egy különleges iparág - a dohányzásról leszokást segítő segédeszközöket gyártó ipar - is kialakult. Ennek termékei között a különböző füstszűrős szipkáktól kezdve a dohánymentes cigarettán keresztül olyan komplex "csomagokat" lehet találni, mint például egy többhetes önkontrolleljárás, amelynek forgatókönyve, videokazettája és hangkazettája is hozzáférhető már.

A különböző programok eredményessége nagyon változó. (A kérdéssel foglalkozó szakemberek általában megegyeznek abban, hogy azt a dohányost tartják végleg leszokottnak, aki legalább 12 hónapja nem gyújtott rá.) Két olyan tényezőt azonban világosan fel lehet ismerni, amelyek meghatározóak a programok sikerében. Az egyik, hogy jobbak az eredmények, ha a leszokás kezdeti időszakában (ami legalább 3 hónap) a páciens és a leszokást segítő szakember többször "találkozik", hogy megbeszéljék a tapasztalatokat. Így a szakembernek valóban módja van testre szabott segítséget nyújtani a nehézségek leküzdésében.

A nikotinfüggőség ismeretében a másik sikerre vezető tényező nem is meglepő. Eredményesebbnek bizonyultak ugyanis azok a programok, amelyekben a cigarettáról leszokó dohányos nikotinmegvonási tüneteinek, panaszainak enyhítésére, kiküszöbölésére nikotinpótlást alkalmaznak.

Világosan kell látni, hogy a leszokás sikerének alapfeltétele a dohányos elhatározása és akaratereje, amellyel elhatározását megvalósítja.

A nikotinpótlás persze egyiket sem helyettesíti, de - a cigaretta elhagyásával járó kellemetlenségek kiküszöbölésével - lehetővé teszi az elhatározás megvalósítását, megkönnyíti a leszokást. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a nikotinpótlás nem helyettesíti a leszokást segítő szakembert - ő ugyanis a pszichés függőséggel és a dohányzó-nemdohányzó életmódváltással kapcsolatban felmerülő problémák megoldásában nyújthat segítséget.

Ha rágyújtunk egy cigarettára, az első szippantás hatására a vér nikotinszintje felszökik, később azonban fokozatosan csökken. Amikor elér egy kritikus szintet, az idegrendszer jelzi a nikotinhiányt, és ekkor érzi a dohányos, hogy ismét rá kell gyújtania. Újabb rágyújtás, újabb hirtelen magas nikotinvérszínt, lassú, fokozatos csökkenés - és ez ismétlődik, míg csak véget nem ér a nap. A dohányzáshoz kötődő pozitív élményt a magas-alacsony nikotinszint váltakozása eredményezi.

A dohányzásról való leszokás nem egyszeri esemény, hanem hosszabb folyamat. Ebben a folyamatban a nikotinpótlásnak kétféle szerepe is van: egyrészt biztosítja az egyre alacsonyabb kritikus vérszintet, megszabadítja a leszokó dohányost a nikotinelvonás kellemetlen tüneteitől, másrészt viszont egyenletes nikotinszintet biztosítva kikapcsolja a vér nikotinszint-változását, s ezzel leválasztja a nikotinadagolást a cigarettázáshoz kötődő ritmusról.

A nikotinpótlás lehetséges módjai a következők: nikotinos rágógumi, nikotinos tapasz, nikotinos szájspray és orrspray. Ezeket alternatív nikotinforrásnak nevezzük. (Nálunk jelenleg csak a rágógumi és a tapasz kapható a gyógyszertárakban.) A rágógumi és a tapasz között nemcsak gyakorlati, hanem elvi különbség is van. A rágógumit akkor kell elkezdeni rágni, amikor a vér nikotinszintje a kritikus érték alá csökken. A rágógumiban a nikotin gyantabázishoz kötött. A rágás hatására a nikotin kiszabadul ebből a kötésből, feloldódik a nyálban, és a szájnyálkahártyán keresztül felszívódik. A vér nikotinszintjének az emelkedése ilyenkor lassú, fokozatos. Nem jön létre olyan kiugróan magas vérnikotinszint, mint rágyújtáskor - elmarad az a kéjesnek nevezhető érzés is, amely a rágyújtással jár. Mérsékeltebb formában ugyan, de megmarad a vér nikotinszintjének az a váltakozása, amely a cigarettázást jellemzi. Ez valószínűleg megnehezíti azt, hogy az idegrendszer "elfelejtse" a cigarettázáshoz-rágyújtáshoz kötődő ismétlő ingereket. A szakemberek véleménye abban sem egységes, hogy a nemdohányzó szokások kialakítása szempontjából előnyös-e vagy éppen hátrányos a rágógumi használatával járó "babrálás". Helyettesíti ugyanis azt a manuális-orális motoros ingert" (a kezeknek és a szájnak azt az elfoglaltságát), amely a rágyújtással-cigarettázássaljár,így kevésbé hiányzik a cigarettázás mint tevékenység. Másrészt, mivel megmarad ez az inger, ez "emlékeztet" a dohányos viselkedésére: megvan annak a veszélye, hogy a dohányzó emberből "rágózó" lesz.

A tapasz másként hat: a nikotin a bőrön keresztül egyenletesen szívódik fel, így csaknem állandó alacsony (éppen a kritikus értéket meghaladó) vérnikotinszintet biztosít. Megszűnik a vér nikotinszintjének váltakozása. Ennek következtében a szervezet, az idegrendszer a nikotinéhség jelentkezése nélkül mintegy "elfelejti" a dohányzáshoz kötődő ingereket, élményeket. Ez az egyenletes, alacsony vérnikotinszint megkönnyíti, hogy az idegrendszer működése a "nemdohányos" mintára álljon át. További előny, hogy a nálunk forgalomban lévő tapasz "24 órás", azaz éjszakára is tanácsos a bőrön hagyni, hogy a vér nikotinszintje reggelre se csökkenjen a kritikus érték alá. Így elmarad az ébredéskor jelentkező cigarettaéhség. Hiányozhat viszont a "manuális-orális motoros inger", és ez, mint említettük, lehet előny is, hátrány is.

A nikotinos rágógumi darabonként 2 milligramm nikotint tartalmaz, s nincs előre meghatározott adagolása. A leszokni akaró dohányos akkor kezdi el rágni, ha úgy érzi, hogy rá szeretne gyújtani. Egy darabot általában 30 percig kell rágni - ezen idő alatt szabadul ki belőle a hatóanyag. Lenyelése nem jelent különösebb veszélyt, mivel a gyantakötésből a nikotin csak a rágás mechanikai hatására szabadul ki.

A tapasztalatok szerint a napi szükséglet kezdetben 6-8 darab, ezt később fokozatosan kell csökkenteni, de az igény magától is mérséklődik. Használatát korlátozza, hogy kivehető fogpótlással nem használható, és a tömött fogakat is károsíthatja. Viszonylag gyakran (körülbelül minden második esetben) tapasztalnak mellékhatásokat, ezek általában a nem megfelelő rágási technikával függenek össze. Sokan idegenkednek a rágógumitól, mert munkavégzés során visszatetsző lehet a "rágózás". Egyesek magát a lassan felszabaduló nikotinos ízt találják undorítónak, amit cigarettázáskor nem éreznek.

A nikotinos tapasz háromféle nagyságban kapható: 30, 20 és 10 cm2esekben. Mivel a bőrön keresztül a nikotin felszívódása csaknem egyenletes, a hatás erőssége a tapasz felületétől függ. Aki napi 20 cigarettánál többet szív, kezdje a leszokást 30-as tapasszal, és fokozatosan térjen át a 20-asra, majd a 10-esre, így szoktatva le szervezetét a nikotinról. A tapasz ritkán okoz mellékhatásokat: még a leggyakoribb bőrirritáció sem fordul elő 10%-nál gyakrabban. Ennek elkerülésére a tapasz felragasztásának helyét naponta változtatni kell. A jól felhelyezett tapaszt a víz nem oldja le: nyugodtan fürödhet, úszhat, zuhanyozhat vele a páciens.

A tapasztalatok szerint a leszokó dohányos általában három hónapig szorul nikotinpótlásra - érvényes ez mind a rágógumi, mind a tapasz használatára. A nikotinpótlás az esetek túlnyomó többségében olyan hatásosan küszöböli ki a megvonásos tüneteket, olyan könnye

dén, minden kellemetlenség nélkül tudja elhagyni a páciens a cigarettát, hogy sokan már hamarabb úgy érzik: nincs szükségük segítségre, most már meglesznek tapasz vagy rágógumi nélkül. Ez valóban lehetséges, de legtöbbször elhamarkodott az ilyen döntés.

Egy váratlan stressz vagy egy dohányzáshoz kötődő helyzet hatására ugyanis ismét feléledhet a cigaretta utáni vágy, a már leszokóban lévő dohányos visszaeshet: oda a több hetes-hónapos erőfeszítés eredménye. Érdemes tehát me~ogadni a tanácsot és három hónapig használni a nikotinpótlást- akár a tapaszt, akár a rágógumit.

Ezeknek a három hónapos orvosi-pszichoterápiás vezetéssel végzett programoknak az eredményei meglepően jók. Különösen a tapasz bizonyalt sikeresnek, így egyre inkább ez az alkalmazási mód terjed el. Külföldön kedvező eredményeket tapasztaltak a már említett nikotinspray-jel.

Nálunk mind a tapaszt, mind a rágógumit gyógyszerként törzskönyvezték. Ennek következtében csak gyógyszertárban kaphatók (sőt a tapaszt csak orvosi vényre adják ki). Ezek a készítmények nem olcsók (teljes árat kell fizetni értük, mivel a társadalombiztosítás egyiket sem támogatja), de alkalmazásuk már néhány hónap alatt megtérül: többet takarít meg a leszokott dohányos az el nem szívott cigaretták árával, mint amennyit a nikotinpótló készítményre költött.

A nikotinpótló készítményeket a háziorvos is felírhatja.

Külföldi tapasztalatok szerint jóval sikeresebb a leszokás az erre specializálódott rendelések keretében, ahol különlegesen képzett orvosok, pszichológusok foglalkoznak a leszokni kívánó dohányosokkal. Ez a foglalkozás lehet csoportos és egyéni is.

Már nálunk is elérhető ez a szolgáltatás. Országszerte csaknem nyolcvan egészségügyi intézményben folyik ilyen rendelés - érdeklődni a 13-27-380-as telefonszámon lehet -, amelyet bárki orvosi beutaló nélkül is felkereshet.

Végül, kedves olvasó, ha ön esetleg még nem akarja abbahagyni a "füstölgést", kérjük, gondoljon arra, hogy ami önnek élvezetet, örömöt szerez, az másokat zavar. Vannak, akiket nemcsak kellemetlenül érint a cigarettafüst, de bizonyos betegségekben szenvedőknél rosszullétet is okozhat. Sajnos, ma már alig lehet találkozni azzal a régebben általános udvarias szokással, hogy rágyújtás előtt megkérdezik: "Megengedi, hogy rágyújtsak?" Nyilvános helyen, hivatalban, orvosi rendelőben, beteglátogatáskor (akár kórházban, akár lakásban), olyan helyen, ahol kisgyermek vagy várandós anya van, nem illik rágyújtani. Ilyen helyeken, helyzetekben éppúgy meg lehet állni a nemdohányzást, ahogy moziban, színházban, templomban vagy éppen a benzinkútnál tankolás közben.

dohányzás

2007-11-22 15:06:41

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop