Hirdetés

Asztma (tüdőasztma, hörgi asztma)

Az asztma is az idült légzési betegségek közé tartozik, több szempontból különbözik azonban az előbb említett idült hörghuruttól és tüdőtágulástól.

asztma |

Tüdõbetegségek   SubRosa Kiadó | Vadász, I.; Böszörményi, M.

Először a hasonlóságokat említve, hasonlóak a tünetek fulladás, köhögés, nehezített köpetürítés - és hasonló az is, hogy az asztma is "idült" betegség, azaz a beteg több éven át, néha egy életen át szenvedhet tőle (bár a betegség megjelenési formája különböző életkorokban más és más lehet).

A különbségeket tekintve az asztmára jellemző a hirtelen fellépő súlyos nehéz légzés, a tünetek viszonylagos gyors változékonysága (a fulladás gyógyszerre, de néha spontán, önmagától is éppoly gyorsan enyhülhet, mint ahogyan jelentkezett), valamint az, hogy az asztmások egy részében bizonyos kiváltó ingerek következetesen, mindig hirtelen fulladást (asztmás rohamot) váltanak ki.

Az asztma nem ritka betegség: például Angliában a felnőttek között 5%-ra becsülik a gyakoriságát. Gyermekek között még gyakoribb, de az asztmás gyermekek egy része "kinövi" a betegségét. Másokon a pubertás körül megszűnnek a panaszok, de fiatal felnőttkorban ismét jelentkeznek. Hazánkban nincs pontos adatunk az asztmások számáról: 1993-ban közel 70 ezer felnőtt asztmás beteg volt a tüdőgondozók nyilvántartásában, de ennél biztosan többen vannak. A betegség főként a fiatal felnőttkorban jelentkezik; az asztmások között valamivel több a nő, mint a férfi.

Az asztmás állapotra jellemző kóros elváltozás a légutakat (hörgőket) bélelő nyálkahártya sajátos gyulladása, melynek következtében a hörgőrendszer különböző ingerekre fokozott válaszkészséggel reagál (hiperreaktivitás). A fokozott válaszkészség a légutak hirtelen kialakuló (és esetleg ugyanolyan hirtelen oldódó) szűkületében nyilvánul meg. A szűkületet három tényező hozza létre: a hörgők falában lévő simaizomrostok összehúzódása, a hörgőt bélelő nyálkahártya vizenyős duzzanata, valamint a hörgőváladék minőségi (sűrűbb, tapadósabb lesz) és mennyiségi (megszaporodik) megváltozása.

Az asztmás betegek egy részénél - főként a gyermek- és fiatal felnőttkorban kezdődő esetekben - ki lehet mutatni olyan kiváltó okot, anyagot, aminek a belégzése a tünetek fokozódását, asztmás rohamot vált ki. Ilyenek a virágpor (füvek és gyomnövények), a házi porban lévő mikroszkopikus méretű atka, illetve ennek ürüléke, a háziállatok szőre, a gomba stb. Ezek az anyagok az arra érzékeny egyénekben úgynevezett allergiás gyulladást hoznak létre, s ez váltja ki az asztmás tüneteket. Ezt a betegséget nevezzük allergiás asztmának. A virágpor okozta asztma csak abban az évszakban okoz tüneteket, amikor a kérdéses növény virágzik (például a fű májusban-júniusban, a helytelenül vadkendernek nevezett parlagfű augusztus végétől októberig), és a tünetek erőssége, súlyossága évről évre változhat aszerint, hogy milyen a "pollensűrűség" (ezt ma már a meteorológiai jelentéshez hasonlóan be szokták mondani a rádióban) - ezért ezt az asztmaféleséget szezonális asztmának is szokták nevezni. A házi por vagy az állati szőr okozta allergiás asztma természetesen egész évben okoz tüneteket.

Vannak olyan asztmások, akiknél más okok váltanak ki rohamot. fizikai terhelés (például futás), hideg levegő belégzése, köd, ingerlő anyagok, például lúg- vagy savgőzök, festékek, kozmetikumok, szennyezett levegő, különböző (főként fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő) gyógyszerek.

Más asztmások esetében semmiféle ilyen meghatározott, az asztmás tüneteket produkáló okot nem lehet azonosítani. Pszichés terhelés (egy megoldhatatlannak tűnő konfliktushelyzet, a képességekkel nem arányos feladat stb.) is lehet az asztma kialakulásának hátterében, ezért szokták az asztmát az úgynevezett "pszichoszomatikus" betegségek közé sorolni, amikor a "lelki", pszichés hatás "testi", szomatikus betegség tüneteiben nyilvánul meg.

Egy-egy felnőtt asztmás beteg ritkán sorolható be "tisztán" valamelyik említett asztmatípusba, a típusok a gyakorlatban keverednek egymással - ezt "kevert" asztmának is szokták nevezni.

Az asztma sok esetben úgynevezett szénanáthás, orrnyálkahártya-hurutos (rinitiszes) panaszokkal kezdődik: orrdugulás, tüsszögés, orrfolyás, kötőhártya-gyulladás nehezítik meg a beteg életét, teszik szinte munkaképtelenné, különösen egyes foglalkozások esetében, például ha valaki tanár. Ezek a panaszok tartósan, több éven keresztül fennállhatnak, akár egész éven át is vagy csak bizonyos évszakokban. A rinitisz az asztmához hasonlóan lehet allergiás vagy nem allergiás eredetű, és a betegség néhány év után asztmává súlyosbodhat.

Az asztmások egy része napközben teljesen jól van vagy csak enyhe tünetei vannak, de éjszaka-kora hajnalban (rendszerint 2 és 3 óra között) nehéz légzésre, fulladásra ébred. Ez az éjszakai fulladás jellemző az asztmára. Ennek hátterében egyrészt a hörgőváladék éjszakai felszaporodása, másrészt a hörgők érzékenységének napszaktól függő változása áll.

Az asztma legjellegzetesebb megnyilvánulása a rohamszerűen, hirtelen jelentkező nehéz légzés. Az asztmás roham sokszor száraz köhögéssel kezdődik, majd a beteg "beleköhögi magát" a fulladásba. Ilyenkor a légzés sípolóvá válik, különösen a kilégzés nehezített. A beteg szemmel láthatóan alig kap levegőt, kezével megtámaszkodva ülő helyzetben próbál meg elegendő levegőhöz jutni. Ha az asztmás roham hosszú ideig fennáll, asztmás állapot (státus) alakul ki.

A felszaporodó sűrű váladék szinte teljesen eltömeszelheti a légutakat és így megszűnik a sípoló légzés is ("néma tüdő"). A beteg arcszíne szederjes lesz és a hosszan tartó erőltetett légzéstől teljesen kimerülhet. Ha ilyenkor nem történik gyors, szakszerű orvosi beavatkozás (rendszerint kórházban, esetleg intenzív osztályon), az asztmás státus a beteg halálát is okozhatja. Szerencsére ez az esemény nem gyakori, az asztmás roham amilyen gyorsan jön, ugyanolyan gyorsan meg is tud szűnni. Tünetmentes időszakban az asztmás beteg teljesen panaszmentes lehet.

Asztma gyanúja esetén a diagnózist szakorvosi kivizsgálással lehet megerősíteni. Ha a betegség asztmás rohammal kezdődik, a beteg rendszerint kórházi tüdőosztályra kerül, ahol mód van a szükséges vizsgálatok elvégzésére. Elsősorban az ún. légzésfunkciós vizsgálatok eredményeit veszik figyelembe, illetve ezeknek különböző változatait szokták elvégezni. Ugyancsak sor kerülhet a rohamot kiváltó allergén kimutatását célzó bőrpróbákra, különböző vér- és köpetvizsgálatokra. Az asztma kivizsgálásához rendszerint hozzátartozik a fül-orr-gégész szakorvosi vizsgálat (valamint a mellkas röntgenvizsgálata) is. Tünetmentes időszakban mindezeket a vizsgálatokat járó betegként is el lehet végezni. Ezt a feladatot az ún. "asztmaambulanciák" végzik el, háziorvosi-szakorvosi beutalás alapján.

A kivizsgálás során az asztmát el kell különíteni más, ugyancsak fulladással járó betegségektől. Ilyen lehet a szívelégtelenség okozta hajnali fulladás (szívasztma), ez később szokott jelentkezni, mint az éjszakai asztmás roham és a beteg légzése nem sípol, hanem szörcsöl. Hirtelen fellépő nehéz légzést okozhat a tüdőembólia vagy idegen test félrenyelése is. Asztmához hasonló tüneteket - sípolást, fulladást, köhögést okozhat az a rendellenesség, amikor a gyomortartalom vagy annak kipárolgása a rosszul záródó gyomorszájon keresztül visszajut a nyelőcsőbe. A nagyon savas kémhatású gyomortartalmat innen a beteg felböffentheti a garatba és onnan a gégén keresztül a légutakba kerülhet - súlyos gyulladást és az asztmához hasonló tüneteket okozva. Ráadásul ez az esemény leggyakrabban fekvő helyzetben, tehát éjszaka következik be, ezzel is utánozva az asztmás rosszullétet. Az az anatómiai rendellenesség, amikor a mellkast a hasüregtől elválasztó rekeszizom nyílásán keresztül a gyomor (vagy annak egy része) a mellkasba kerül (rekeszizomsérv), hajlamosít erre a működészavarra. Ilyenkor nem asztma elleni, hanem a savelválasztást gátló gyógyszereket alkalmazva lehet tünetmentességet elérni. A rekeszizomsérvet esetleg műtéttel kell megszüntetni.

Az asztmás beteg kezelésének során a következő célkitűzések megvalósítására kell törekedni:

  • Minél teljesebb tünet- és panaszmentesség.
  • A rosszabbodás, a tünetek súlyosbodásának megelőzése. - Az egészséges emberével azonos életvitel, aktivitás.
  • Minél kevesebb nemkívánatos gyógyszermellékhatás.

Az asztmás beteg kezelése nem korlátozódhat a tünetes időszakokra. Az asztma idült betegség: a kedvező állapot elérése után annak érdekében, hogy ez az állapot tartósan fenn is maradjon, folyamatos és elégséges kezelésben kell részesíteni a beteget. A másik alapelv, hogy a legtöbb esetben nem elegendő egyetlen eljárást vagy gyógyszert alkalmazni, hanem összetett módon, a betegséget többféle oldalról megközelítve, többféle módszert, eljárást alkalmazva kell a kezelést megtervezni és folytatni.

Mindenekelőtt az asztmás beteg kezelése nem korlátozható a gyógyszerek alkalmazására. Legalább ugyanilyen fontos a beteg részletes tájékoztatása betegségéről, annak sajátosságairól. Ennek célja a megfelelő életmódra, magatartásra, önmaga megfigyelésére történő oktat , együttműködésének megnyerése. Éppen ezért világszerte - és most már mind több helyen nálunk is - "asztmaklubok" létesülnek, ahol az asztmás betegek időről időre találkoznak egymással és ahol szakorvos, gyógytornász, pszichológus ad választ kérdéseikre. Ilyenkor a betegek beszámolnak állapotukról, a betegségekkel kapcsolatos eseményekről. Egymás tapasztalataiból, példájából is okulva sajátíthatják el azt a magatartást, tanulnak meg módszereket, technikákat, melyek segítségével tartósan tünetmentes állapotban tudnak maradni, teljes értékű életet tudnak élni - röviden: megtanulnak együtt élni az asztmával.

Az asztmás betegnek tisztában kell lennie az általa használt gyógyszerek hatásaival, azok mellékhatásaival, a helyes alkalmazási móddal, például a belélegzett gyógyszerek esetében, saját tüneteinek helyes értékelésével.

Ha az asztmás beteg nem biztos abban, hogy mindezek világosak a számára, bátran tegyen fel kérdéseket orvosának, kérje meg, hogy ellenőrizze: jól használja-e a spray-ket.

Az életmódra vonatkozó szabályok között a következőket kell megemlíteni:

  • Allergiás asztmában az ismert kiváltó tényezőt lehetőleg ki kell küszöbölni. Meg kell válni esetleg a kedvenc háziállattól, végső esetben foglalkozásváltoztatásra is sor kerülhet, ha az allergiát kiváltó anyaggal a munkahelyén találkozik a beteg.
  • Háziporatka-allergia esetén minél kevesebb porfogó maradjon a lakásban (szőnyeg, kárpitozott bútor).

Lehetőleg nedvesen kell takarítani. Forgalomban vannak olyan nagyhatású porszívók, amelyek nedvesen távolítják el a szennyeződést és amelyekről azt állítják, hogy "atkamentesít". Ezek meglehetősen drágák és hatásuk legfeljebb átmeneti. Létezik olyan készítmény, amely először egy vegyi anyaggal láthatóvá teszi az atkával fertőzött helyeket, majd ugyanide egy másik vegyszert juttatva elpusztítja azokat. Sajnos, ez is csak átmeneti hatású. Ezer méter tengerszint feletti magasságon felül az atka nem él meg. Ezért előnyös a háziporatkára érzékeny asztmások számára a magas hegyi tartózkodás. Ugyancsak kedvező a barlangok csíra- és atkamentes levegője.

Pollenasztmások pollenszezonban lehetőleg ne menjenek a természetbe. Jó tudni, hogy délután és este a legmagasabb a pollenkoncentráció, tehát ilyenkor mindenképpen el kell kerülni a kritikus helyeket. A helyes életmódhoz hozzátartozik a rendszeres mozgás, a testsúly kontrollálása.

A fizikai terhelések közül a legelőnyösebb az úszás. Egyrészt ritmusos, gazdaságos légzésre késztet, minden izmot harmonikusan igénybe vesz, másrészt a vízcsepp-permet belégzése nyákoldó-köptető hatású. Akinek nincs módja úszni, kocogjon.

Az asztmás beteg számára a legszigorúbban tilos a dohányzás (az igazi asztmás nem is dohányzik, nem is tud dohányozni), hiszen még a dohányfüstös helyiségben való tartózkodás is rohamot válthat ki (passzív dohányzás).

Egy régi orvosi szállóige szerint az asztmát az idült hörghuruttól a következőképpen lehet elkülöníteni: "köhög és dohányzik - hörghurut, köhög és nem dohányzik - asztma". Ez persze nagyon leegyszerűsíti a kérdést, de alapjában véve igaz.

Az asztma gyógyszerei

Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy nincs olyan gyógyszer, ami az asztmás beteget képes lenne "meggyógyítani". Az asztma olyan krónikus betegség, melynek kezelése során célunk a tünetek kifejlődésének megelőzése (idegen szóval a tünetek "kontrollálása") és a már kialakult tünetek enyhítése, oldása. Ennek megfelelően az asztma kezelésében használt gyógyszerek közül némelyek a tünetek megelőzését, az asztmás gyulladás "féken tartását", mások a már kialakult tünetek visszaszorítását, enyhítését szolgálják.

Ma a mellékvesekéreg-hormon-tartalmú készítményeket tartjuk az asztma leghatásosabb gyógyszerének. Ezek a gyógyszerek - az úgynevezett szteroidok (legismertebb a Prednisolon, a Metypred) - valóban képesek az asztmás tünetek "kontrollálására". Tablettában vagy injekcióban alkalmazva sajnos nem csak kedvező gyógyító hatásukat fejtik ki, tartós alkalmazás esetén rövidesen túlsúlyba kerülnek a súlyos, nemkívánatos mellékhatások. Emiatt ma már ilyen formában csak nagyon ritkán, és alacsony adagban, illetve csak különleges esetekben és nagyon rövid ideig (például a súlyos asztmás roham kezelésére) szokták alkalmazni. Forgalomban vannak azonban a belélegeztető formában alkalmazható szteroid készítmények (Aldecin, Pulmicort). Ezeknek az az előnye, hogy közvetlenül a légutakba juttatva - ahol a gyógyító hatást ki kell fejteniük - kisebb adaggal is nagyobb, erősebb hatást lehet elérni. Ugyancsak előnyös, hogy legnagyobb részük a hatás kifejtése után a hörgőnyálkahártyán lebomlik és így nem jut a vérkeringésbe, tehát nem fejt ki káros mellékhatást. Ezeket a belélegzett mellékvesekéreg-hormon-készítményeket mindig rendszeresen (tehát nem tünetek jelentkezése esetén, azok enyhítésére) kell alkalmazni az orvos által előírt gyakorisággal és időpontokban, és alkalmazásukat a teljes tünetmentesség alatt is folytatni kell. A belélegzett mellékvesekéreg-hormon-készítményeknek ritkán és csak helyi mellékhatásai jelentkezhetnek: rekedtség, a száj- és a garatűr-nyálkahártya gombás fertőzése. Ez utóbbi megelőzésére minden belégzés után alapos szájöblítés javasolt.

Általában alapelvként kell leszögezni, hogy bármilyen gyógykezelésen (de asztmában különösen) csak az orvos tudtával, beleegyezésével vagy javaslatára szabad változtatni. Ha a beteg úgy gondolja, hogy valamelyik gyógyszer az ő számára már felesleges vagy az adagja csökkenthető, ezt beszélje meg a kezelőorvosával, de semmi esetre se változtasson az adagoláson önállóan. Ugyanúgy, ha azt tapasztalja vagy gyanítja, hogy valamelyik gyógyszer az ő számára káros mellékhatást okoz, ezt is haladéktalanul közölje az orvossal és az ő tanácsa szerint járjon el.

Allergiás asztmában ugyancsak tünetmegelőzésre használhatók a kromoglikát-készítmények (Intal, Taleum). Ezeket is belélegezve alkalmazzák, ugyancsak rendszeresen. Terhelésre jelentkező asztmában a terhelést megelőzően belélegzett kromoglikát alkalmas lehet az asztmás tünetek megelőzésére.

Gyermekkori asztma esetén korábban gyakran alkalmaztak a tünetek megelőzésére ketotifen tablettákat (Zaditen) és ezt többször használtak felnőtt asztmások kezelésében is. Felnőttek esetében nem vált be (szerény hatáshoz gyakori mellékhatás - álmosság, a hörgőváladék besűrűsödése - társul) és ma már a gyermekek kezelésében is a korszerűbb készítményeket alkalmazzák.

A tünetekkel járó asztmában mindig jelentkező hörgőgörcs oldására legjobban a szelektív szimpatikusidegrendszer-izgató, hörgőtágító készítmények váltak be.

Ezeket is belégzéses formában alkalmazzák. Vannak közöttük olyan készítmények, melyek hatásukat igen gyorsan - másodperceken belül fejtik ki (Berotec, Salbutamol stb.). Ezek kitűnően alkalmazhatók az asztmás hörgőgörcs oldására és szinte azonnal enyhítik a fulladást. Hatásuk rövid ideig, egy-két óráig tart. Az orvos által javasoltnál gyakrabban alkalmazva jelentkezhetnek a mellékhatások (szapora, rendetlen szívműködés) és a kedvező hatás is mérséklődik. Ilyenkor fordulhat elő, hogy - mivel a gyógyszer nem enyhíti a fulladást - a beteg egyre többször használja és halálos szívritmuszavar is felléphet. Más szimpatikusidegrendszer-izgató készítmények hatása tartósabb (12 óra), így napi kétszeri alkalmazással tartós hörgtágulatot lehet elérni. Ezeknek a készítményeknek a hatása lassabban alakul ki, így a fulladás azonnali enyhítésére nem alkalmasak (Serevent).

Gyakorlatilag nincs kedvezőtlen mellékhatása a paraszimpatikus idegrendszert bénító hatású belélegzett hörgtágító gyógyszernek (Atrovent), ezért idősebb, szívbeteg asztmás (vagy obstruktív hörghurutban szenvedő) betegek kezelésében előnyös az alkalmazása. Ennek is lassan, kb. fél óra alatt alakul ki a szimpatikus idegrendszert izgató szerekénél szerényebb hörgtágító hatása, de ez 4-6 óra hosszáig tart.

Vannak olyan készítmények, amelyek kombináltan tartalmaznak mind szimpatikus idegrendszert izgató, mind paraszimpatikus idegrendszert bénító hatású szert. Ezeket belélegezve gyors és viszonylag tartós hatás érhető el (Berodual).

Az asztmás betegek kezelésében széles körben használatosak a teofillinkészítmények. Ezeket hörgtágító hatásuk miatt alkalmazzák, de van hörgőrendszer-túlérzékenységet csökkentő hatásuk is. Az utóbbi időben tartós hatású vagy lassan felszívódó teofillinkészítmények is forgalomba kerültek. Ezeket naponta egy vagy két alkalommal kell szájon keresztül bevenni, és egész napon át biztosítják a szabad légzést; még az éjszakai asztmás rohamot is meg lehet velük előzni (Retafyllin, Euphylong retard stb.). Ezek lassan kiszorítják a gyakorlatból a Diaphyllin tablettát. Azt, hogy ezen gyógyszerek közül melyiket, mikor, milyen kombinációban, milyen adagolásban célszerű alkalmazni, a kezelőorvos tudja eldönteni a beteg ismeretében, esetleg szakorvosi konzílium (asztma-ambulancia) eredményének alapján.

A belégzés útján alkalmazott gyógyszereknek az alkalmazás módja szerint két csoportja van: a hajtógázos, túlnyomásos belégzők (közismert néven: spray-k) és a por alakú gyógyszer belégzésére alkalmas készülék. Korábban a spray-k terjedtek el és még ma is ilyen formában kapható ezeknek a gyógyszereknek a többsége. A sprayének két hátrányuk van: egyrészt a bennük lévő hajtógáz a környezetszennyező freon, amely maga is ingerelheti a beteg torkát (köhögtet), másrészt használata a belégzés és a készülék működtetésének tökéletes szinkronizálását, összehangolását igényli - ellenkező esetben a gyógyszer a száj- és garatüregben csapódik le és nem jut a légutakba, ahol pedig a hatását ki kellene fejtenie. A másik forma a por alakú gyógyszer belélegzésére alkalmas készülék. Ebbe a gyógyszert vagy kapszula formájában kell behelyezni, vagy már úgy állítják elő a készüléket, hogy abban előre adagolva hosszabb időre elegendő (például 200) gyógyszeradag van. Ezekben az esetekben elmarad a hajtógáz nemkívánatos hatása és biztosítva van a gyógyszer bejuttatása a légutakba, mivel maga a készüléken keresztül beszívott levegő sodorja magával a por alakú gyógyszert.

Az asztmás beteg fizioterápiás kezelése

Az asztmás beteg állapotának karbantartásához hozzátartozik egyes fizioterápiás eljárások alkalmazása. Ezek megtanításában, begyakorlásában, illetve magának a kezelésnek a végrehajtásában a gyógytornásznak fontos szerep jut.

Először is meg kell tanulnia az asztmás betegnek, hogy ritmusos, nyugodt, "gazdaságos" lélegzéssel hogyan tudja megelőzni az asztmás rosszullétet vagy megállítani, visszafordítani a kezdődő rohamot. Nagyon fontos az ellazítás (relaxáció) módszereinek az elsajátítása.

Mivel az asztmás fulladást okozó hörgőszűkület, eldugaszolódás egyik oka a sűrű és tapadós váladék megszaporodása, az asztmás beteg kezelésében",önkezelésében" az egyik legfontosabb dolog ennek rendszeres, alapos eltávolítása. Ez nemcsak a légutak felszabadítása miatt lényeges, hanem azért is, mert a hörgőnyálkahártyát fedő váladék, a hörgő belsejét eltömeszelő nyákdugó miatt a belégzés útján alkalmazott hörgtágító gyógyszer nem jut el a légutakba, nem tudja kifejteni a hatását.

A légutakban összegyűlt sűrű, tapadós váladék kiürítését elősegítik a gyógytornász által alkalmazott "köptető" módszerek (lásd az idült hörghurutnál).

Az asztmás beteg önmegfigyelése

Az asztmás beteg kezelése során az az egyik célkitűzés, hogy a légzés teljesítőképessége minél inkább megközelítse az egészséges emberét. Egy viszonylag egyszerű eszközzel folyamatosan figyelemmel lehet kísérni a légzés állapotát. Ez a csúcsáramlásmérő, angol nevén peak flow meter (pík fló méter). Ha a beteg teljes erőből belefúja készülékbe, egy skálán leolvasható a kilélegzett levegő leggyorsabb áramlása. Naponta kétszer - reggel és este - lemérve és egy füzetbe beírva a csúcsáramlás értékét, a beteg figyelemmel tudja kísérni, hogy hogyan alakul a légzése. A tünetek megjelenését, rosszabbodását meg szokta előzni a kilégzési áramlás értékének a romlása. Ha a beteg azt tapasztalja, hogy két egymás utáni napon ismételten a szokásos értékeinél rosszabb eredményt olvas le a készülékről, indokolt felkeresnie kezelőorvosát (7. ábra). Ilyen készülék elérhető áron kapható a gyógyszertárakban, orvosiműszer-boltokban.

Mit tegyen az asztmás beteg rosszullét esetén?

1. Ha úgy érzi, hogy asztmás rohama kezdődik, üljön le, lazítsa el magát, szívjon be egy vagy két adagot a hörgőtágító sprayből. Lélegezzen nyugodtan, ritmusosan, nem kapkodva a levegőt. Ha néhány percen belül nem lesz jobban, esetleg megismételheti a hörgőtágító alkalmazását, de ennél többször ne használja, mert a túladagolás nem javít, hanem ront a helyzeten.

2. Ha fél-egy óra elteltével nem múlik a fulladásos rosszullét (esetleg még rosszabbodik is), forduljon orvosához (hívja fel vagy menjen el a rendelésre). Ha orvosát nem tudja elérni, hívja ki az ügyeletes orvost. Az orvos gyorsan ható gyógyszerek alkalmazásával, érbe adott (intravénás) injekciókkal rendszerint el tudja érni az asztmás roham oldását. Ha úgy ítéli meg, hogy állapota sürgős kórházi beutalást tesz szükségessé, fogadja meg a tanácsát - időben elkezdett kórházi kezelés, megfigyelés egy-két napon belül rendbe hozhatja, és a súlyosabb állapot kialakulását, tartalékainak kimerülését előzheti meg.

3. A legsúlyosabb asztmás roham is úgyszólván mindig eredményesen kezelhető, ha a beteg időben kórházba - tüdő- vagy intenzív osztályra - kerül. Ilyenkor többféle gyógyszert, eljárást szoktak alkalmazni és ebben az állapotban a nagy szteroid adagok is szükségesek.

asztma

2007-11-23 00:00:34

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop