Az asztma kialakulásában nagy szerepe lehet a vírusfertőzéseknek. Ilyenkor a nyálkahártya-károsodás miatt a hörgő és az orrnyálkahártya felszíne nyitottá válik a külvilág felé, s így könnyebben érzékenyítődhet a beteg. Némely vírus megváltoztathatja a szervezet immunválaszát. Egy másik feltevés szerint a betegség létrejöttében a levegőszennyeződés is közrejátszik: a savszerű anyagok belélegzésekor tartósan károsodik a nyálkahártya. Ezt az elképzelést támasztja alá az a felmérés, mely szerint a városi lakosság körében sokkal gyakoribb ez a betegség, mint a falusiaknál. A dohányzás az egyik legfontosabb károsító tényező!

Az asztma gyermek- és felnőttkorban egyaránt kialakulhat. A felnőttkori asztma oka és lefolyása bizonyos mértékben eltérhet a gyermekkoriétól, azonban sok közös vonásuk is van.

Gyermekkorban a típusos asztma általában hároméves kor után jelentkezik. Korábban is kialakulhat, ám ilyenkor még nehéz megkülönböztetni a fulladással, zihálással, sípolással járó hörghuruttól.

A kisdedkori hörghurutos betegek nagy része ,,kinövi” betegségét, csak 20 százalékuk válik később asztmássá. Ez azonban tekintélyes szám, ezért célszerű minden ilyen hörghurutot úgy kezelni, mintha asztma lenne. A csecsemő- és kisdedkori hörghurutok egy részének háttérében valamilyen anatómiai ok áll, amit a hörgőtükrözéses vizsgálatok is alátámasztanak.

Sokszor előfordul, hogy a szülők elutasítják a hörgőtükrözéses vizsgálatot, annak ellenére, hagy igen fontos lenne betegség eredetének tisztázásához.

Ilyenkor valamelyik szomszéd eredményesen ,,megdolgozta” a szülőket rémtörténeteivel, melyeket vagy ,,átélt”, vagy a másik ágyon fekvő betegtől hallott. Évente több ezer vizsgálatot végeznek probléma nélkül. Főleg gyermekkorban - hiszen a beteget elaltatják - semmilyen negatív élmény nem születhet.

A vizsgálat haszna pedig az, hogy olyan anatómiai elváltozásra derülhet fény, melyet meg kell operálni.

Kisdedkorban gyakran lapul idegen test a hörgőkben, amely tartósan roncsolhatja őket, esetenként halálos szövődménnyel is járhat. Ezért, ha az orvos úgy ítéli meg, hogy szükséges a vizsgálat, és elmagyarázta, miért gondolja így, akkor ne húzódozzunk tőle. Felnőttkorban is lehetnek olyan elváltozások a hörgőrendszerben, melyek az asztmához hasonló tüneteket okoznak. Ilyen gyanú esetén a vizsgálatot el kell végezni.

Milyen tünetei vannak az asztmának? Az enyhe hörgőizomgörcsöt sok beteg nem fulladásnak érzi, hanem mellkasi nyomásról és feszülésről számol be.

A klasszikus megjelenési forma a hajnali és reggeli nehézlégzés, mely általában köhögéssel is együtt jár.

A köhögés meglehetősen kínzó lehet, és spontán vagy a gyógyszerek hatására a betegnek gyakran sikerül sűrű, tapadós váladékot felköhögnie. A rohamok időtartama és erőssége változó lehet, nemegyszer azonban súlyos állapot alakul ki, mely órákig, esetleg napokig eltarthat. Ezt nevezzük asztmás státusnak. Ilyenkor - a hörgőizomgörcs mellett - duzzadttá válik a beteg hörgőfala, és igen sűrű váladék képződik, ami akadályozza a légzést. A roham elmúltával a beteg teljesen tünetmentessé válik, felnőttkori krónikus állapotban azonban a légutak beszűkültek maradhatnak.

Nagyon gyakran jár együtt az asztma allergiás náthával, gyermekkorban pedig bőrgyulladással

Az asztma kóreredetének tisztázásábra a szokásos allergológiai kivizsgálás mellett igen nagy szerepe van a légzésfunkciós vizsgálatoknak is. Ezek megmutatják, hogy a beteg nagy és kis légutaiban milyenek az áramlási viszonyok, és belélegzéskor mennyi levegő kerül a tüdőbe. Ennek segítségével megállapítható, hogy nincs-e a beteg légutaiban akadály vagy szűkület, amely csökkenti a beszívott levegő mennyiségét és a légzés sebességét. Választ kaphatunk arra, hogy a beteg hörgőizomgörcse milyen mértékben akadályozza a levegő be- és kijutását. Ha a hörgőkeresztmetszet átmérője beszűkül, akkor az áramlási sebesség csökken, és a bent lévő levegő is nehezebben távozik el.

A légzésfunkciós tesztekkel azt is mérhető, hogy hajlamos-e a beteg fokozott hörgőreaktivitásra: feltételezett allergénjével provokálják, és megfigyelik a légzésfunkció értékeinek változását. Ma már arra is lehetőség van, hogy a beteg naponta saját maga ellenőrizze állapotát a csúcsáramlásmérő készülék segítségével. Erős fúvás hatására a készüléken levő mutató elmozdul, és leolvasható a csúcsáramlási érték, az orvos által adott táblázatban pedig kikereshető, hogy megfelel-e ez a normális értéknek. Ez fontos napi tevékenysége az asztmásnak, hiszen a készülék már az enyhe elváltozásokat is jelzi. A rosszabb csúcsáramlási érték figyelmezteti a beteget arra, hogy nem megfelelő a gyógyszeres beállítása, vagy arra, hogy az asztmás roham közeledik. A készülék mellé naplót is adnak, melyben a beteg naponta rögzítheti az adatokat. A havi konzultációra elvitt napló jól mutatja a beteg állapotát, ami értékes segítség a kezelőorvosnak.

Mit tehet az asztmás azért, hogy állapota tartósan egyensúlyban maradjon?

Nagyon sok múlik például azon, hogy helyesen használja gyógyszereit. A tapasztalat azt mutatja, hogy a betegek egy része összevissza szedi azokat a gyógyszereket, amelyeket az orvos felírt. Ebben természetesen nemcsak a beteg hibás, hanem az egészségügyi személyzet is, ha nem adja meg a szükséges útmutatást.

A háziorvost nem árt tájékoztatni arról, hogy allergológiai kivizsgálás történt, és arról, milyen gyógyszereket írt fel az allergológus.

Gyakori hiba, hogy az allergológus által gyógyszerre beállított gyermeket lázas fertőzés miatt a szülők elviszik a háziorvoshoz, és elfelejtik elmondani neki, hogy mit szed a gyermek, az orvos pedig gyanútlanul felír olyan gyógyszereket, melyek a korábban beállítottakkal együtt súlyos mellékhatásokat okozhatnak.

Előfordul, hogy a szomszéd Mari néni javasol valamilyen gyógyszert azzal, hogy neki is enyhítette a fulladását. Nem biztos, hogy ami Mari néninek használ, az nekünk is jó, ezért kell szakorvoshoz fordulni.

Az asztmás kisgyermekek inkább tablettát és szirupot, a felnőttek és nagyobb gyermekek általában gázzal porlasztott, spray formájú gyógyszert kapnak. A sprayt meglehetősen nehéz bevinni, ezért gyakran helytelenül használják: úgy szívják be, hogy az orron keresztül távozik a nagyja, vagy zárt gégefővel próbálják ,,belélegezni”, aminek következtében a nyállal a gyomorba jut. Ilyenkor is érdemes az orvos vagy az asszisztensek segítségét kérni, hogy magyarázzák el és mutassák be a pontos használatot, mert nagyon sok múlik ezen. Szerencsére ma már vannak különböző segédeszközök (nebuhalerek, aerochamberek), amelyek segítségével könnyedén belélegezhetjük a sprayt anélkül, hogy a gyomrunkba vagy a levegőbe jutna. Léteznek por alakú gyógyszerek is, melyeket a beteg egy erre kifejlesztett készülék segítségével szívhat fel. Ezek bevezetésére azért volt szükség, mert néhány betegnek a spray hajtógáza panaszt okozott. Az utóbbi években forgalomba kerültek olyan készülékek is, melyekkel a csecsemők és kisdedek is belélegezhetik a gyógyszereket. A belélegzés fontos, mert így a gyógyszerek a hörgőfelszínen - a betegség helyén - hatnak, nem szívódnak fel a szervezetben, mellékhatásaik elhanyagolhatóak. A belélegezendő gyógyszerek egy része azonnali hatást fejt ki, ezeket nehézlégzés esetén kell használni. A másik része hosszabb távon hat, s többségüknél nagyon fontos a pontos adagolás, az előírások betartása.

A felnőtt betegek és a gyermekek szülei gyakran aggódnak amiatt, hogy a legtöbb spray szteroidot, a mellékvesekéreg hormonjaiból készített kivonatot tartalmaz. Valóban, a korábbi évtizedekben a szteroidnak igen sokféle, esetenként maradandó károsodást okozó hatását láthattuk. A szakmai közvélemény is azt hangoztatta, hogy a szteroidok tartós alkalmazása veszélyes lehet. Mindez igaz, azonban ne felejtsük el, hogy azóta már sok korszerű szteroidkészítményt sikerült előállítani, amelyeknek nincsenek komoly mellékhatásaik, a helyileg ható szteroidkészítmények pedig nem jutnak tovább a nyálkahártyáról. Helyes alkalmazás esetén nem tapasztalunk semmiféle mellékhatást, még ha évekig használja is a beteg.

Összefoglalva: ha asztmás tüneteket észlelünk, akkor célszerű tüdőgyógyászunkkal vagy allergológusunkkal konzultálni, akár telefonon, akár személyesen. Ha a kapott tanács végrehajtása ellenére nem szűnnek a tünetek, sőt egyre rosszabbodnak, akkor haladéktalanul keressük fel orvosunkat, aki - ha szükségesnek találja - kórházba utalhat. Sem miképpen se várjuk meg míg súlyos fulladás lép fel.

Még egy fontos dologra fel kell hívni a figyelmet. Az asztmás betegek nagy része tart otthon sprayt. Sajnos, néhány beteg nehézlégzés esetén mértéktelenül használja a gyógyszert, holott naponta csak 4-5 alkalommal szabad, mert különben szívpanaszokat okozhat. Nem ritka, hogy az asztmás státusban lévő beteg komoly szívzavarokkal kerül be a kórházba. Ennek az az oka, hogy fokozódó rosszullétekor nem orvosát vagy a mentőt hívta, hanem egymás után sokszor használta a sprayt, ezzel igen komoly veszélynek téve ki magát. A spray túladagolásában meg lehet halni!

Az asztmások gyakran fulladnak terhelésre, s egyes gyógyszerekről is közismert, hogy rohamot képesek provokálni. Az asztmát azonban az esetek jelentős részében allergének okozzák, a betegnek tehát fontos az allergénmentes közérzet.

Nagy jelentősége van a megfelelő pályaválasztásnak. A jelenlegi rendeletek alapján igencsak korlátozott az asztmások választási lehetősége, kevés az olyan munkahely, ahol károsodás nélkül, jó közérzettel dolgozhatnának. Az asztmások mindenesetre tartózkodjanak a poros, gázos munkahelytől, s lehetőleg ne menjenek eladónak madár- és halkereskedésbe. A pollenérzékenyeknek nem célszerű a kertészkedés, a szabadban végzendő munka.

Az asztmásnak elsőrendű érdeke a sportolás. A sport nem szünteti meg a panaszokat és a betegséget, csak megtanít helyesen lélegezni, megtanít egyfajta önkontrollra.

Gyakori gond, hogy a roham kezdetekor a beteg megijed. Ez a lelkiállapot csak fokozza a nehézlégzés érzését, és néha egészen súlyos állapotba sodorhatja a beteget. Aki rendszeresen sportol, könnyebben leküzdheti ezt az érzést.

A futás általában megerőltető az asztmás betegnek, ezért csak annyit fusson, amennyit fulladás nélkül könnyedén elbír. Ha rendszeresen és fokozatosan edz, akkor egyre többet tud teljesíteni. Nagyon helytelen, ha az asztmás gyermeket futtatják, s a közben fellépő fulladást spray-vel próbálják ellensúlyozni, mert ennek akár szívmegállás is lehet a következménye.

Az asztmás betegnek igen jót tesz az úszás. Ezt felismerve, ma már egyre több helyen, szakemberek vezetésével szerveznek asztmásoknak úszásoktatást. Az úszás nemcsak azért hasznos, mert erősíti a légzőizmokat és megtanít a helyes légzésre, hanem azért is, mert az uszodák levegője kellően meleg és nedves. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a túlságosan klóros víz fulladást válthat ki, mert a klór irritálja a légutakat.

Az asztmás betegnek ki kell alakítania a lehető legkevesebb stresszel járó életmódot. Fogyasszon könnyű ételeket, viseljen könnyű ruházatot. Ügyeljen arra, hogy éjszaka a lakásban a hőmérséklet ne haladja meg a 20 C-t. Naponta legalább kétszer zuhanyozzon, váltakozó hideg-meleg vízzel.

Végezetül azt kell szem előtt tartania, hogy ő végeredményben egészséges ember, csak jobban kell magára vigyáznia, mint másoknak. A már kialakult betegséget nagymértékben befolyásolhatják a lelki tényezők is. Sokszor előfordul, hogy a szülő a széltől is óvni akarja gyermekét. Ez nagy hiba, mert gátlásokat alakíthat ki, sőt félelmet ébreszthet a gyermekben. Nem ritka az sem, hogy a gyermek, felismerve a betegségének fontosságát, érzelmileg zsarolja a szülőket. Ezért nem szabad a gyermekben betegségtudatot kiépíteni. Néhány kezdeti próbálkozás már történt arra, hogy nyári táborokat szervezzenek asztmásoknak, ahol a szülők a gyermekekkel együtt sajátíthatják el a helyes életmódot és gyógyszerelést.