Hirdetés

Mit kell tudni a veszettségről? (3.)

A veszettség földrajzi elterjedésével kapcsolatosan a szigetországok vannak a legkedvezőbb helyzetben, ugyanis Ausztrália és Óceánia szigetei, valamint Japán, Írország, Nagy-Britannia mentesek, ezek az országok rendkívül szigorú rendszabályokkal akadályozzák a betegség behurcolását. Sajnos az afrikai, amerikai, valamint az eurázsiai területeken a betegség meglehetősen elterjedt, bár ennek mértéke országonként eltérő. Természetesen a vírus hordozóiban (és egyben terjesztőiben) is jelentős eltéréseket tapasztalunk.

állatorvos, veszettség, vírus, fertőzés |

Gyógy-ír   Kisalföld | Parcsami, A.

A veszettség földrajzi elterjedése

A kórforma fenntartásában ha vadon élő állatok vesznek részt, akkor erdei (sylvaticus) veszettségről, ha háziállatok, akkor városi (urbánus) veszettségről beszélünk. Az amerikai kontinens északi részén főként rókák, valamint szkunkok terjesztik a betegséget, míg például Floridában inkább a mosómedvék a fő vírushordozók, délebbre haladva a vérszívó denevérek veszik át a vírus fő terjesztőjének szerepét. Afrikában inkább a kóbor kutyák és a rókamanguszták tekinthetők legfőbb vírusrezervoárnak. Európában a betegség terjedésében a rókák játsszák a legfontosabb szerepet a vadon élő állatok közül, érdemes megjegyezni, hogy a rókáknak, az emberen kívül jelentősebb természetes ellensége nincs, szaporulata meglehetősen magas, ezért az elmúlt 30 évben nyilvánvalóvá vált, hogy a veszettséget az állatok tömeges irtásával nem lehet felszámolni, ezért kell inkább immunizálni őket akkor is, ha ez költségesebb, mert a nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy pillanatnyilag ez az egyetlen hatékony eljárás.

Hazánk a városi (urbánus) veszettség felszámolásában élenjárt, hiszen 1935-ben Magyarországon rendelték el Európában először a kutyák veszettség elleni immunizálását, és így a betegséget szinte teljesen sikerült felszámolni, hiszen míg 1930-ban 530 kutyaveszettséget írtak le, addig 1940-ben már csak 3 beteg állatot jegyeztek le. Sajnos a II. világháború a betegséget ismét fellobbantotta az ebek hiányos oltása következtében.

Napjainkban már a kutyaveszettség az oltásoknak köszönhetően visszaszorult, a rókaveszettség pedig visszaszorulóban van, ennek ellenére jelentősen megnőtt az emberi védőoltások száma, amely főleg a kóbor vagy ismeretlen oltási előélettel rendelkező ebeknek köszönhető. Természetesen ez az ugrásszerű növekedés a lakott területeken a kedvtelésből tartott állatok számának növekedésével hozható összefüggésbe.

Fertőződés esetén nyálfolyás tapasztalható, az állat a harapás helyét gyakran rágja, sokszor ürít vizeletet, melyhez fokozott ivari tevékenység járul. Az állatok toporzékolnak, emberrel és kutyával szemben különösen agresszívek. Ha a fentiekben említett tüneteket valamely állaton tapasztaljuk, az állatot soha ne közelítsük meg és azonnal értesítsük a területileg illetékes hatósági állatorvost.

állatorvos, veszettség, vírus, fertőzés

2002-07-18 14:42:17

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop