Szexuálisan átvihető fertőzések

A második világháború után néhány évvel úgy tűnt, hogy a klasszikus nemi betegségek (szifilisz, gonorrhoea) a Magyarországon is bevezetett penicillinkezelésnek, a fertőzött személyek felkutatásának, gondozásának köszönhetően nem jelentenek különösebb problémát.

nemibetegségek, STD | Hogyan támadnak a baktériumok?   SubRosa Kiadó | Milch, H & mtsai
Azonban a hetvenes évek elejére ez a helyzet megváltozott. Ennek egyik oka, hogy a friss fertőzések száma nőtt, a másik, hogy egyre gyakrabban izoláltak penicillinre rezisztens kórokozókat. A helyzet megváltozásához az is hozzájárult, hogy újabb kórokozókról bizonyították, hogy szexuális érintkezéssel közvetíthetők.

Az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet által 1995-ben közreadott tanulmány szerint ma már több mint 22 kórokozót tartanak számon, melyek közvetítése nemi érintkezés útján lehetséges.

A szexuálisan átvihető fertőzések számában világszerte észlelhető növekedés a modern diagnosztikus és terápiás lehetőségek időszakában a következő tényekkel magyarázható:

  • a szexuális élet kezdete korábbi életkorra tolódott;
  • a gyógyszeres terhesség-megelőzés (antikoncepció) elterjedése háttérbe szorította az óvszer használatát;
  • kedvelt turisztikai program a szexturizmus;
  • a munkalehetőség fiatal, egyedülálló embereket vonz a nagyobb városokba, ami a prostitúciónak kedvez;
  • az egészséges szexuális életre való nevelés hiánya.

Mindezek alapján fontosnak tartjuk, hogy e kérdésekkel külön fejezetben is foglalkozzunk. Mindenekelőtt fontos tudni, hogy a szexuálisan közvetített fertőzések egyik sajátossága, hogy szoros kontaktus szükséges a fertőzés átviteléhez.

Tekintsük át részletesen a fertőzés során kialakuló klinikai képet és a kórokozókat.

A bőr és nyálkahártyák kóros elváltozásai (léziói)

A nemi szervek bőre és nyálkahártyája ugyanolyan betegségeknek van kitéve, mint a test egyéb bőrtájékai.

Felnőttek között a szexuálisan átvihető betegségek okozzák a leggyakrabban a nemi szervek elváltozásait. Az elváltozások sok tényezőtől függenek, ezért az alábbiakra gondoljunk, ha tüneteink vannak:

  • A fertőzések összefügghetnek a korral például az újszülöttek nemi szervein leggyakoribbak a gomba és a vírus okozta fertőzések, felnőttek között a szexuálisan átvihető bakteriális fertőzések gyakoribbak.
  • A szexuális szokásokkal is összefügghet a fertőzések gyakorisága. A partnert gyakran cserélők gyakrabban fertőződhetnek. A száj-genitális kontaktus révén a szexuálisan átvihető patogének megtelepednek a szájban, a garat nyálkahártyáján is. A megbetegedések tünetei, a nemi partner korábbi kezelése a diagnózis felállításában segítséget jelentenek. A speciális szexuális szokások ismerete szintén fontos lehet a betegség diagnózisának felállításakor, ezért arról tájékoztassuk a kezelőorvost.
  • A szexuálisan átvihető betegségek inkubációs (lappangási) ideje megismerhető, ha egyetlen szexuális kontaktus vagy egy új partnerrel való kapcsolat körülményeire fény derül. Egy-három hetes inkubáció alatt alakul ki a szifilisz (vérbaj).
  • Antibiotikum szedése okozhat a nemi szerveken is elváltozásokat, a Tetrán-szedés után különösen gyakoriak az efféle megbetegedések: például a hüvely gombásodása.
  • Más alapbetegség is okozhat elváltozásokat a nemi szervekben. Immunológiailag károsodott betegeknél gyakori a gombásodás, katéterrel kezelteken a Gram-negatív fertőzések. Az AIDS gyakran társul a nemi szerveken és környékükön előforduló hólyagos megbetegedéssel, amit a herpesvírus okoz. Mindkét betegség tárgyalása meghaladja e könyv kereteit, róluk bővebben a sorozat más köteteiben olvashatnak.
  • A betegség előrehaladtával a tünetek is változni szoktak. Egy hólyagosnak indult elváltozásban később kirepedezhetnek a hólyagok, a szifilisz okozta elváltozások néha hetekig megmaradnak, majd kezelés nélkül eltűnnek. A tünetek változása, eltűnése később feledésbe merül, ilyenkor nehéz felderíteni a kezdeti elváltozás milyenségét.
  • A szifiliszes elváltozás gyakran jár együtt fájdalommal, de ez sem mindig jellemző, ezért nem hívja fel a figyelmet az elváltozásra.
  • A viszketés, akár fürdőzéssel összefüggésben, felhívja a figyelmet a nemi szervek megbetegedésére. A szifilisz, a gombásodás, a tetvesség gyakran jár együtt a viszketés tüneteivel.
  • Néha láz is felléphet, ilyen fordul elő például szifilisz-, gonorrhoea(kankó-) fertőzések kapcsán. A nemi szervek elváltozásainak jellegzetességei

A különféle megbetegedésekben gyakran fordulnak elő azonos küllemű elváltozások. Kifekélyesedés lehet szifilisz, sérülés, gomba, gonorrhoea, trichomonas (egysejtű protonon) fertőzés kapcsán. Hólyagos, szemölcsszerű elváltozás alakulhat ki rühesség, szifilisz, gombafertőzések alkalmával egyaránt. Felszíni pirosság, viszketéssel gombafertőzésre utal. A nemi szerveken kívüli bőrelváltozások.

A már említett sajátos szexuális szokások miatt a szexuálisan átvihető betegségek kórokozói egyéb helyeken is megtelepedhetnek (szájban, végbéltájékon, a bőr egyéb helyein). Más esetekben a szexuálisan átvihető fertőzések másodlagosan hoznak létre elváltozásokat a bőr egyéb részein. Bár a szájnyálkahártya ellenáll a gonorrhoea-fertőzésnek, esetenként kialakulhat a kórokozó (Neisseria gonorrhoeae) okozta szájnyálkahártya-gyulladás. A szifilisz kórokozója (Treponema pallidum) okozta ajak-, íny-, mandula-elváltozás már gyakoribb. Ezek rendszerint fájdalmatlanok, és nehéz felismerni bennük a valódi kórképet.

Homoszexuálisok végbél környéki elváltozása gyakori. Gonorrhoeások tenyerén, talpán gyakran fordulnak elő bőrléziók a fertőzés másodlagos megnyilvánulásaként, a kórokozó szóródása következtében. Ezek lehetnek hólyagosak, jelentkezhetnekapró kiütések, gennyes hólyagok, elhalt területek formájában.

A húgycső gyulladása

A húgycsőgyulladás szexuálisan átvihető fertőzés. Gyakrabban fordul elő nők között, férfiak tünetmentesen hordozhatják a kórokozót. Ezért fontos, hogy fertőzés esetén a szexuális partnert is vizsgálják, kezeljék.

A húgycső gyulladását leggyakrabban a N. gonorrhoeae váltja ki, de előfordul a húgycső ún. nem gonorrhoeás gyulladása is (nem gonorrhoeás urethritis - NGU). Mindkét esetben szexuális fertőzés áll az elváltozások hátterében, és mindkét fajta megbetegedés száma az elmúlt 20 évben nőtt. Az is jellemző rájuk, hogy a nyári hónapokban (a szexuális aktivitás növekedése miatt) nő a gyakoriságuk. Az NGU-ban szenvedők között gyakrabban találni jobb szociális és gazdasági helyzetben élőket. Ez valószínűleg magyarázható eltérő egészségügyi ellátottságukkal és szokásaikkal (enyhébb tünetek alkalmával is orvoshoz fordulnak). Az NGU-k jellemzője még, hogy kevésbé gyakran fordulnak elő homoszexuálisok, mint heteroszexuálisok között. Ugyanakkor a homoszexuálisok csoportjában a gonorrhoeás húgycsőgyulladás a gyakoribb.A klinikai tünetek kezdetben nehezen különíthetők el a két kórformában.

A gonorrhoea esetén rövidebb a lappangási periódus (4 nap-2 hét), mint NGU-eknél (2-35 nap). A gonorrhoeát jellemzi, hogy gennyes váladékozás jelenik meg a húgycsőben. Az NGU-ek csak mintegy egytizedében fordul e16 húgycsőgennyedés. Ugyanakkor a nyálkás váladékképződés inkább ez utóbbiakat jellemzi. A vizelési rendellenesség gonorrhoeában gyakoribb, mint NGU-ban. A gyakoribb, fájdalmas vizelés együtt járhat persze a hólyag gyulladásával is. A gonorrhoeás húgycsőgyulladás hirtelen kezdődik, és a beteg emlékszik a meghatározott napszakra, amikor a tünetek először jelentkeztek. A fertőző húgycsőgyulladás tünetei olykor maguktól, kezelés nélkül is szűnnek. Ez veszélyt rejt magában, mert sok beteg fertőzőképes marad anélkül, hogy tudna róla.

Az NGU egyik leggyakoribb kórokozója a Chlamydia trachomatis. Az Ureaplasma urealyticum izolálható a Chlamydia negatív NGU esetek 80%-ában. A Mycoplasma genitatum szintén szerepet játszik az NGU előidézésében.

Ritkán okozhatnak NGU-t egyéb baktériumok is: Clostridium difficile, Branhamella catarrhalis, Haemophilus influenzae, anaerob baktériumok. Ezek azonban kevésbé jelentősek, mint a fentiekben felsoroltak.

NGU kiváltásában részt vesznek a baktériumok mellett más mikroorganizmusok (Trichomonas,Candida) is.

Méhnyak-és hüvelygyulladás

A normál hüvely

A női nemi hormonok termelése következtében a hüvelynyálkahártya hámja egy többé-kevésbé állandó normál flórával rendelkezik. A pubertás (kamaszkor) előtt a hüvelyben anaerob baktériumok fordulnak elő nagy számban. A felnőtt nő hüvelyében különféle baktériumok telepednek meg (kolonizálnak), elsősorban anaerobok. Legtöbb közöttük a Lactobacillus, de megtalálhatók a streptococcusok és a Staphylococcus epidermidis is. Egészséges nő hüvelyében is van - bár kis számban Gardnerella vaginalis, Staphylococcus aureus. Gombák 10-15%-os gyakorisággal fordulnak elő. A szexuális aktivitás kezdetekor az összetétel aránya változik meg: a G. vaginalis, Mycoplasma, Ureaplasma aránya megnő, de a S. aureus, B csoportú streptococcusok, élesztők változatlangyakoriságúak.

Hüvelygyulladás

A hüvely gyulladása gyakran fordul elő, és a szexuálisan átvihető panaszokkal a nőgyógyászt felkeresők egynegyedében ezt diagnosztizálják. A kezelés a diagnózis felállítása után elvégzett specifikus terápiából kell álljon. A gyakori gombás és trichonomas-fertőzések nem e könyv tárgyát képezik, itt csak a bakteriális hüvelygyulladásokról, a "nem specifikus vaginitisek"-ről szólunk.

Az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet adatai alapján a hagyományos nemi betegségekhez viszonyítva háromszoros ezeknek az egyéb kórokozók által kiváltott, szexuálisan átvihető, fertőző betegségeknek a gyakorisága.

A bakteriális vaginózisok (BV) esetében a hüvely és környéke gyulladt. A hüvelyből jellegzetes szagú váladék ürül. Néha ezt "halszagú"-ként is jellemzik. A kisajkakon is váladék csapódik ki. A hüvelyben néha szürkés lepedék figyelhető meg.

A hüvely váladéka savanyú kémhatású (pH 4,5). A sejtek között normálisan előforduló pálca alakú anaerob lactobacillusok általában kevésbé fordulnak elő, helyettük nagy számban gömb alakú (coccus) baktériumok válnak láthatóvá. Esetenként a gyulladás következtében gennysejtek (fehérvérsejtek) is láthatók.

Az ilyen váladékokat elsősorban Gardnerella vaginalis kimutatása irányában tenyésztik speciális, embervért tartalmazó táptalajon.

A BV kezelésében jó hatású a metronidazol. Azokban az esetekben, amelyekben a nő BV-je gyakran, ismételten fordul elő, jó hatású lehet a partner párhuzamos kezelése.

A BV-t kiváltó különféle hajlamosító faktorok sokban befolyásolják a betegség alakulását.

Az életkor olyan értelemben befolyásolja, hogy az újszülöttek között gyakori a gombás hüvelygyulladás, a pubertás előtt viszont a N. gonorrhoeae, C. trachomatis okozhat BV-t. Gyermekeknél előforduló, szexuálisan átvihető fertőzés felveti a szexuális abúzus (visszaélés) gyanúját. A szexuálisan aktív korba került nők esetében ezek a fertőzések persze előfordulnak. A hormontermelés egy bizonyos kor után leáll. Ez a menopausa (klimax) kora. Ilyen korúakra jellemző, hogy a hüvely nyálkahártyája elsorvad, és ezért alakulhat ki hüvelygyulladás.

A tünetek jelentkezésének gyorsaságából is következtetni lehet a kiváltó okra. Heveny kezdet fertőzésre utal. Daganat, hormonhiány, lassabb kezdetű és elhúzódó tünetekkel jár.

  • A váladék kellemetlen szaga BV irányába tereli a gyanút.
  • Hasi fájdalom már a belső nemi szervek gyulladását kíséri.
  • Új szexuális partner növeli a szexuálisan átvihető betegség kockázatát. Szájon át szedett fogamzásgátlók is növelik a BV gyakoriságát. Tampon használata is kiválthat BV-t.

Bartholin-mirigy

Itt kell szólnunk a Bartholin-mirigy gyulladásáról is. Ez a képlet felnőtt nőknél található, a hüvely két oldalán, attól egy cm-re helyezkedik el. Az egészséges mirigy nem tapintható.A mirigy váladéka egy 2 cm-es csatornán át a kisajkak belső felszínén ürül. A kivezető csatorna gyulladása azzal jár, hogy a mirigy váladéka nem tud kiürülni, aminek következtében a mirigyen belül halmozódik fel. Ez vezet aztán a Bartholin-mirigyben tályog kialakulásához.

Sokféle kórokozó lehet felelős a gyulladásért (N. gonorrhoeae, C. trachomatis, E. coli, P. mirabilis, S. aureus, U. urealyticum, anaerobok). Sebészeti feltárás, célzott antibiotikum-kezelés jön szóba terápiaként.

A női kismedence gyulladását illetően csak annyit említünk meg, hogy különösen terhességmegszakítás kapcsán (ha azt nem megfelelően végzik) jöhetnek létre. A kívülről behatoló eszköz a hüvelyből, gáttájékról kórokozókat (bélbaktériumok, Clostridium perfringens, anaerobok) juttathatnak be a méh belsejébe, és azok életet is veszélyeztető gyulladást, szepszist okozhatnak. Szülés után a méh fertőzése szepszishez vezethet, melyet leggyakrabban a S. pyogenes - gyermekágyi láz kórokozója - idéz elő. Régebben súlyos, sokszor halálos kimenetelű fertőzés volt, de a veszély napjainkbanis fennáll.

A szexuálisan átvihető fertőzésekben előforduló leggyakoribb kórokozó baktériumok

Neisseria gonorrhoeae

A gonorrhoea (kankó) kórokozója. A gonorrhoeás betegségek gyakorisága Magyarországon 1983-tól folyamatosan csökkent. Ez azt jelenti, hogy1985-ben 10 000, 1988-ban 5000, 1993-ban 3000 esetet jelentettek. a Bőr- és Nemibeteg Gondozók (a Bőr- és Nemikórtani Intézet 1995-ös tanulmánya szerint).

Felszínén fimbriákkal rendelkezik, melyek segítik a megtelepedésben (a nyálkahártyák felszínéhez odatapad), és sejteket károsító toxinjával, szöveteken belüli terjedését segítő enzimeivel küzdi le a gazdaszervezet védekezését.

Kezelése

Antibiotikumok közül sokáig a penicillint tartották elsőként választandó szernek. Mára azonban kialakultak a penicillint bontó enzimet (penicillinőz) termelő N. gonorrhoeae törzsek, amely megkérdőjelezi a kezelés sikerességét. Egyetlen nagy adagban adott ceftriaxon vagy spectinomycin még hatásos lehet.A gonorrhoea átvészelése nem jár tartós immunitással, gyakori az újrafertőzés. A megelőzésben szóba jön a kondom használata. Megelőzésképpen "preventíve" szedettantibiotikumnak nem sok hasznát látták.

Treponema pallidum

A szifilisz (más néven vérbaj) kórokozója. A szifilisz egy sokféle szervet megbetegítő, az egész testre kiterjedő betegség. Leggyakrabban szexuális érintkezés révén vihető át a kórokozó egyik emberről a másikra.

A betegség úgy is terjedhet, hogy az anya fertőzése átjut a méhlepényen át a magzatba, esetleg a vérátömlesztéskor a fertőzött vérrel jut be a kórokozó. A fertőzött vérrel érintkezésbe kerülő kórházi, laboratóriumi dolgozó vérrel szennyezett hámsérülésén át is létrejöhet a fertőzés.

Magyarországon 1983-1989 között csökkent az előfordulási gyakorisága, ezt követően emelkedő tendencia észlelhető. A bejelentett fertőzések száma 1994-benjelentősen megugrott (a Bőr- és Nemikórtani Intézet tanulmánya szerint).

Kezelése

A szifilisz kezelésében a penicillin jó hatású.

Gardnerella vaginalis

A női hüvely normális lakója, ugyanakkor a bakteriális vaginosisok (hüvelygyulladás) kapcsán csaknem 100%-ban izolálható.Megbetegítő képességét azzal a tulajdonságával hozzák összefüggésbe, hogy fimbriájával megtapad a hüvely és húgyutak hámsejtjein.A hüvelyváladékból mutatják ki mikroszkópos vagy tenyésztési eljárással.

Kezelése

Érzékeny a penicillinre, clindamycinre, metronizadolra.

Mycoplasma, Ureaplasma

Az emberi nemi szerveken Mycoplasma hominis és az Ureaplasma urealyticum fordul elő a leggyakrabban.

Számos klinikai kórkép formájában jelenhet meg az általuk okozott fertőzés: nem gonorrhoeás húgycsőgyulladás (NGU), hüvelygyulladás (bakteriális vaginitis - BV), de előfordul meddőség, kis súlyú szülés, szepszis, gyermekágyi láz is.

Általában tetracyclinnel, ciprofloxacinnal kezelik a fertőzésre gyanús eseteket, a M. hominis josamycinre (Wilprafen), az U. urealyticum erythomycinreis érzékeny.

Chlamydia trachomatis

Férfiaknál húgycsőgyulladást, nőknél méhnyakgyulladást okoz. Újszülöttek esetében kötőhártya-gyulladást és tüdőgyulladást okozhat.

A C trachomatis diagnózisa laboratóriumi vizsgálaton alapszik. Fontos, hogy - mivel a kórokozó a sejten belül helyezkedik el - a vizsgálathoz vett anyag ne egyszerűen hüvelyváladék legyen, hanem méhnyak-csatornából vett, hámsejteket is tartalmazó kaparék. Az ellenanyagok kimutatásával a diagnózis kiegészíthető.

A C. trachomatis szexuálisan átvitt fertőzés klinikai képét jellemzi, hogy a férfiaknál húgycsőgyulladást és heregyulladást és ezáltal sterilitást okozhat.A nők esetében 10% gyakorisággal alakul ki petevezeték-gyulladás, tünetmentes méhbelhártya-gyulladás is. Ezek között a nők között gyakran fordul elő - a gyulladás következtében elzáródott petevezeték miatt - meddőség.

Kezelése

A C. trachomatis-fertőzések kezelése során tetracyclin, erythromycin a leggyakrabban használt szerek. Ez utóbbival azonos hatású, nemrég forgalomba került készítményeket, a Rulidot (roxithromycint) és a Wilprafent (josamycin) sikerrel alkalmazzák a C. trachomatis-fertőzések kezelésében.A fekélyből sötét látótérben kimutatják a fénylő, spirál alakú mikrobát, vagy a betegségen átesettek vérében ellenanyagot mutatnak ki, esetleg klinikai tünetek alapján diagnosztizálják a kórképet.

| nemibetegségek, STD
2007-11-27 10:54:47


Egyre nehezebb a nemi betegségek kezelése

A nemi úton terjedő betegségek kórokozóinak rezisztenciája az antibiotikumokkal szemben a az utóbbi években gyorsan növekedett, és beszűkült kezelésük lehetőségeine...


A HPV-oltás felére csökkentette az új méhnyakrákos esetek számát

A humán papillomavírus (HPV) elleni védőoltás a bevezetése óta eltelt tíz évben 50 százalékkal csökkentette az új méhnyakrákos esetek számát a vakcinát haszn...


ÁNTSZ: idén is kérhető az iskolás lányoknak az ingyenes méhnyakrák elleni oltás

Idén is kérhető az iskolás lányoknak a méhnyakrák elleni védőoltás, a kétadagos oltóanyag azoknak ingyenes, akik betöltötték a 12. életévüket és szeptemberben ke...


A HPV oltásról

Csaknem 20%-kal nőtt a magyar nők körében a humán papillómavírus (HPV) okozta rákos megbetegedések száma, és 8%-kal több halálos áldozatot szed évente a fertőzés, ...


Chlamydia fertőzés: szűrni kell a férfiakat is

A chlamydia fertőzés egyre inkább terjedőben van, és egy nemrégiben készült vizsgálat szerint sokkal több fiatal nő betegszik meg, mint korábban gondolták. A szakember...


+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^