Hirdetés

Malária

Az emberi malária kórokozói a Plasmodium vivax (leírói: Grossi és Feletti - 1890), a P. malariae (Grossi és Feletti - 1892), a P. falciparum (Welch - 1897) és a P. ovale (Stephens - 1922).

malária, plasmodium |

Az élősködõk és az ember   SubRosa Kiadó | Jankó, M.

A betegségre jellemző tüneteket már időszámításunk előtt ismerték. Az i. e. V. században élt Hippokratész - az "orvoslás atyja" - ismerte fel először a maláriára jellemző váltakozóláz-típusokat. A betegség eredetét még hosszú ideig nem sikerült tisztázni, de mivel főképp mocsaras vidékeken fordult elő, úgy vélték, hogy a mocsarak rossz kigőzölgése okozza. Erre utal a betegség olasz eredetű neve is: malaria azt jelenti, rossz levegő.

Magát a betegséget okozó egysejtűt csak a múlt század végén fedezte fel Laveran 1881-ben egy maláriás beteg vérében. Azt, hogy a betegséget a szúnyogok közvetítik, Ross igazolta 1898-ban, majd Grassi szűkítette le a kört az Anopheles nemre. Hazánkban közülük az Anopheles maculipennis fordul elő, de annak gyakorisága is igen kicsi, és nem hordoz plasmodiumokat.

A malária napjainkban is egyike a leggyakoribb fertőző betegségeknek. Földünk népességének csaknem a fele él olyan területen, ahol számolni kell a fertőzés lehetőségével. Az Egészségügyi Világszervezet évente 270 millióra becsüli az új maláriás megbetegedések számát.

Afrikában az öt éven aluli gyerekek egynegyede esik áldozatul a maláriának. A betegség visszaszorítására irányuló erőfeszítések nem hoznak kellő eredményt, mert a kórokozók rezisztenssé, vagyis ellenállóvá válnak a gyógyszerekre, s a fertőzést átvivő szúnyogok is ellenállnak a rovarirtó szereknek

Hazánkban az 1950-es évek végére sikerült fölszámolni a maláriát.Azóta Magyarországon nem fordult elő hazai eredetű (autochton) fertőzés, csak néhány behurcolt esetet észleltek.

A kórokozó plasmodiumok gazdacserével fejlődnek. A fejlődésnek két szakasza van, egy ivaros és egy ivartalan. Az ivaros szakasz a szúnyogban, az ivartalan az emberben megy végbe. Az ivaros szakasz azzal kezdődik, hogy a plasmodium hím és nőivarú alakjai vérszívás közben a szúnyogba kerülnek. A megtermékenyítés után a szúnyog gyomrában fejlődnek tovább, majd az érési folyamat során a szúnyog nyálmirigyébe jutnak. Miközben a plasmodiummal fertőzött szúnyog vért szív, a nyálával a kórokozók az emberbe jutnak. A fertőzött emberben megkezdődik a plasmodiumok ivartalan alakjának fejlődése. A kórokozók eltűnnek a vérpályából, és az úgynevezett retikulo-endoteliális rendszer sejtjeiben, főképp a májban fejlődnek tovább. A májból kiszabadulva ismét a vérpályába jutnak, és ott megtámadják a vörösvértesteket. A vörösvértestekben ivartalanul szaporodnak, s eközben roncsolják azokat, majd kirajzanak. Egy részükből ivaros alakok lesznek, más részük visszajut a vörösvértestekbe, ahol újabb ivartalan szaporodási cikluson mennek át. Az ivaros alakok, ha egy szúnyogba kerülnek, újabb ivaros ciklust indítanak el.

A malária gyűjtőnév mind a négy plasmodium faj által okozott betegséget magában foglalja. E négyféle betegséfi közös vonása, hogy erős hidegrázással, a testhőmérséklet emelkedésével kezdődik.

A lázas állapot erősödik, a test hőmérséklete eléri a 40 °C-ot, majd 6-8 óra múltán erős izzadás kíséretében megszűnik.

A 1ázas időszakok a károkozó plasmodiumfajoktól függően 36, 48, illetve 72 óránként ismétlődnek. Ha egyszerre több plasmodiumfaj fertőzi meg az embert, a lázrohamok naponta ismétlődhetnek. A legrosszabb indulatú a P. falciparum által okozott malária, ekkor a lázrohamok között alig vannak láztalan időszakok, és a szaporodó plasmodiumok elzárhatják a belső szervek hajszálereit. Ennek következtében - aszerint, hogy a plasmodiumok hol telepedtek meg tömegesen - károsodhat az agy, a vese vagy más életfontosságú szerv. Az életveszély csak a gyors terápiás beavatkozással hárítható el (15. ábra).

A maláriának a hagyományos kininen kívül számos újabb gyógyszere van. Ezek közül attól vágyható eredmény, amelyre a beteget megtámadó kórokozótörzsben még nem fejlődött ki a rezisztencia. A malária kezelésére használt , gyógyszerek egy része arra is alkalmas, - hogy megvédje a fertőzéstől a maláriás területreutazókat.

A malária parazitológiai diagnózisának alapja a lázroham idején vett vérből készített kenet mikroszkópos vizsgálata.

A malária terjedésének - a megfelelő éghajlati és környezeti feltételek mellett három fő tényezője van: a plasmodium, a kórokozót terjesztő szúnyogfajok és a fertőzést átadó ember.

A plasmodium fertőzésre minden ember fogékony, a fertőzésre típusos lázrohammal reagál. Az endémiás területeken azonban a nemzedékeken át ismétlődő fertőzések következtében a túlélőkben bizonyos mértékű ellenállóképesség fejlődik ki. E népességekben a rohamok enyhébbek, ezt az állapotot krónikus maláriának nevezik. A krónikus maláriás betegek az általános testi leromlottság következtében rövid életűek.

A plasmodiumok közvetítői, az anopheles szúnyogok csak a nekik megfelelő éghajlati és környezeti feltételek között életképesek. A legkedvezőbb számukra a 25 °C-os átlagos hőmérséklet és a 60 százalék körüli relatív páratartalom. A plasmodium fennmaradását az általa fertőzött emberek teszik lehetővé.

A malária megelőzésének két lehetősége van, amelyeknek elsősorban malária-endémiás területeken van fokozott jelentősége. Az egyik a szúnyogcsípések elkerülése, a másik a plasmodiumok elleni gyógyszeres védekezés. A szúnyogok elleni védekezésben a védőöltözet, valamint az irtó- és riasztószerek jöhetnek számításba. A gyógyszert mindenütt a helyi maláriahelyzet alapján kell megválasztani. A maláriától sújtott területre utazóknak ajánlatos kikérni a szakemberek tanácsát. De jó, ha tudjuk, egyelőre nincs olyan gyógyszer, amely tökéletes védelmet adna minden maláriás fertőzéssel szemben. Ezért a maláriás területekre utazóknak minden lázas megbetegedés esetén érdemes szakemberhez fordulniuk.

malária, plasmodium

2007-11-27 11:12:41

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop