Az orsóféreghez hasonlóan szintén egygazdás parazita és geohelminth, azaz petéi csak a talajban tudnak kifejlődni. Közvetlen érintkezéssel emberről emberre nem terjed, de mivel más gazdaállata nincs, a fertőzés forrása csak az ember lehet.

Az ostorféreg Ázsiában és Afrikában a leggyakoribb, s az általa okozott panaszok indokolják, hogy az előző fejezetben említettek alapján helyet kapjon az Egészségügyi Világszervezet féregmentesítő (dehelminthizációs) programjában.Hazánkban az egyik leggyakoribb bélparazita, a népesség átlagos fertőzöttsége csaknem 1 százalék. A hegyes-dombos vidékek hátrányos helyzetű lakossága körében számolni kell gócos előfordulásával is.A gócok fennmaradásához nagyban hozzájárul, hogy az elszegényedés és a gyógyszerárak emelkedése miatt a gyógyszeres kezelés háttérbe szorul.

Az ostorféregnek hím- és nőivarú egyedei 30-50 milliméter hosszúak, s testük feji vége nagyjából a test közepétől tűszerűen elvékonyodik.

Miután a széklettel a jellegzetesen citrom alakú peték (6 ábra) kedvező környezetbe jutnak, megkezdődik bennük a lárva fejlődése. 25-30 °C-os melegben a pete három-öt hét alatt válik fertőzőképessé.Szájon át lenyelve jut az ember tápcsatornájába, s a vékonybélben kel ki belőle az addig szunnyadó lárva. Az orsóféregtől eltérően nem indulnak vándorútra a tüdőben, hanem a tápcsatornában kifejlődve telepszenek meg a vastagbélben.

Az ostorférges fertőzés klinikai tünetei az élősködők számától függően enyhébbek vagy súlyosabbak, de ez a parazita ritkán jár egyedül, rendszerint más geohelminthek (az orsógiliszta és a nálunk nem honos, de a trópusokon igen gyakori bányaféreg) társaságában találják meg. A több bélélősködő által együttesen megtámadott emberek - főleg gyerekek - tünetei súlyosabbak, heves hasi panaszokkal járnak, s fejlődésbeli visszamaradást okozhatnak.Az egyedül az ostorféreg által okozott fertőzés jellemző tünete a gyomortáji fájdalom, a fejfájás és az étvágytalanság.

Ha a férgek nagy számban élnek a vastagbélben, vakbélgyulladásra jellemző tüneteket okoznak, amelyhez nyálkás vagy híg hasmenés, véres széklet társulhat. Ha a beteg környezeti viszonyai nem változnak, a gyógykezelés után gyakori az újrafertőződés.

A cérnavékony ostorféreg tűszerű fejvégével öltésszerűen kapaszkodik a vastagbél falába, emiatt gyógyszeres kezeléssel nehéz kiűzni. A más bélférgek ellen igen hatásos mebendazol- és albendazol-készítmények az ostorféreggel szemben csak 60-80 százalékban hatásosak. Emiatt a gyógyszeres kezelést gyakran meg kell ismételni.A féreg magától nem is távozik el az emésztőrendszerből, ezért a kórisme felállításakor csak a peték mikroszkópos vizsgálatára támaszkodhatunk.

Ezt az egy különbséget nem számítva, az ostorféreg terjedése és a fertőzésének megelőzésére használt módszerek megegyeznek az ostorgilisztánál leírtakkal.