Szövetátültetés, szövetbank
A modern orvoslás fejlődése tette lehetővé az emberi szervek (szív, vese, hasnyálmirigy, máj stb.) átültetését, amellyel a betegek életét lehet megmenteni vagy életminőségét javítani.
Az első hitelesen dokumentált csontátültetést egyébként a XVII. században egy holland hadisebész, Job van Mekkeren végezte, aki egy orosz katona koponyacsonthiányát pótolta egy kutyából származó csonttal. Mivel ezért a katonát az ortodox egyház kiátkozta, évtizedekkel később kérte, hogy a csontot távolítsák el, ami meg is történt, bár addigra a csont szinte tökéletesen beépült.
Az USA-ban mintegy 200-250 ezer csontpótló műtétet végeznek évente, egyébként körülbelül minden tizedik ortopédiai műtét során szükséges valamilyen csontpótlás. Akkor szükséges a csontpótlás, ha a beteg kora, állapota vagy a csonthiány mérete miatt nem lehetséges a beteg saját csontját felhasználni.
A konzerv csontok és egyéb szövetek felhasználásának számos előnye van. A sebész előre meghatározhatja az átültetendő szövet méretét, alakját, mennyiségét, a beteg elkerülhet egy másik operációt (például saját csontot a csípőlapátból nyernek általában). Ezenkívül csökkenhet a műtéti idő, a vérveszteség. A csonton kívül egyébként a leggyakrabban inakat, szalagokat, fasciát (izomborító kötőszövetet), szaruhártyát ültetnek át.
Magyarországon a világon az elsők között történt ízületi átültetés, amely rendkívül kényes területe a szövettranszplantációnak, de egyes esetekben a csontdaganatos betegek így elkerülhetik a végtag amputációját. A leggyakrabban a térdízületbe transzplantálnak porcos ízrészeket, elsősorban baleseti vagy egyéb okból sérült betegekbe.
E szöveteket (allograftokat) a kórházban elhunyt halottakból operálják ki a halál után 24 órán belül.
Ki lehet ma Magyarországon szerv- vagy szövetdonor?
Ehhez a jelenlegi egészségügyi törvény - és a júliusban hatályba lépő új - szerint külön hozzájárulás a beteg vagy hozzátartozó részéről nem szükséges. Ha valaki életében írásbeli vagy szóbeli tiltakozó nyilatkozatot tett, azt mindig figyelembe kell venni. Pénzt vagy egyéb szolgáltatást a szövetekért sem kérni, sem kapni nem lehet.
Ad absurdum egy donor akár több száz(!) beteg gyógyulását, életminőségének javulását segítheti elő, ha nemcsak az átültethető szerveket, hanem a szöveteket is figyelembe vesszük. Az utóbbi években egyfajta csalódottság érezhető a mesterséges szövetpótló anyagok felhasználásával kapcsolatban. Ezek hosszú távon nem mindig váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és bár a humán szövetek átültetésének is van kockázata, a transzplantáló sebészek számos esetben újra a humán szövetekhez fordulnak.
A donorokat, akikből a szövetek eltávolításra kerülnek, rendkívül szigorú kritériumok alapján szelektálják a beteg érdekében. Bizonyos életkori korlátokon kívül számos kizáró ok lehet, például daganatos betegség, fertőző betegség, mérgezés, kollagénbetegségek, autoimmun- vagy öröklődő betegségek stb. Ezenkívül minden donornál vérvizsgálat történik a hepatitis B- és C-vírus, a HIV-vírus jelenlétének ellenőrzésére, valamint a baktériumok és gombák jelenlétét is vizsgálják a véráramban. Az előbbi kórokozók bármelyikének jelenléte a donor szöveteit kizárja az átültetésből. E kritériumok nagyban korlátozzák az alkalmas donorok számát is. A fő szempont a biztonságra és minőségre törekvés, hiszen itt általában elegendő idő áll rendelkezésre az átültetésre. Az eltávolított szöveteket különböző módszerekkel lehet konzerválni: Mindazon szöveteknél, ahol nem lehetséges a szövetek sterilizálása (például ízületek, bőr) az egész munkafolyamatot steril körülmények között kell véghezvinni. Liofilizált szivacsos csontblokkok
Felkarcsont üreges-cystás elváltozása röntgen felvételen
Csönge, L.
2007-11-21 14:27:54