Vesetranszplantáció
A működésképtelen vesékkel rendelkező emberek számára a veseátültetés életmentő alternatívát jelent a dialízis helyett, és a beavatkozás sikeresen elvégezhető bármely életkorban.
Az átültetés nagy műtétet jelent, mert a felajánlott vesét össze kell kapcsolni a recipiens vizeletelvezető rendszerével és ereivel. Az összes veseátültetés több mint kétharmada a donor halála után történik, aki általában balesetben elnyt, azelőtt egészséges ember. A veséket kiveszik, lehűtik és gyorsan elszállítják egy transzplantációs központba. Itt a szervet beültetik egy olyan betegbe, akinek megfelelő a szöveti típusa, és a vére nem tartalmaz antitesteket az átültetendő szövet ellen.
Az immunrendszert szupprimáló gyógyszerek használatának ellenére egy-két kilökődéses epizód típusosan röviddel a műtét elvégzése után jelentkezik. A kilökődés okozhat folyadék-visszatartás miatti súlynövekedést, lázat, valamint nyomásérzékenységet és duzzadást a veseátültetés helye felett. A vérvizsgálatok a veseműködés romlását mutathatják. Ha az orvos nem biztos benne, hogy kilökődésről van-e szó, akkor tűbiopsziát végezhet (tűvel eltávolít a veséből egy apró darabot, és azt mikroszkóp alatt megvizsgálja).
A kilökődés általában visszafordítható az immunszuppresszáns gyógyszerek számának vagy adagjának növelésével. Ha a kilökődést nem sikerül visszafordítani, akkor az átültetés sikertelen. A beültetett vese otthagyható, kivéve tartós láz esetén, vagy ha a beültetett szerv feletti terület nyomásérzékeny marad, a vizeletben vér jelenik meg, illetve a vérnyomás nem normalizálódik. Ha az átültetés sikertelen, akkor a dialízist újra kell kezdeni. Miután a beteg rendbejött, gyakran másodszor is meg lehet próbálkozni a veseátültetéssel, az esélyek majdnem olyan jók, mint az első próbálkozásnál.
A kilökődési epizódok és más komplikációk többsége a műtétet követő 3-4 hónapon belül jelentkezik. Ezt követően az immunszupresszív gyógyszeres terápiát folytatni kell, kivéve, ha valamely mellékhatás vagy súlyos fertőzés jelentkezik, mert a kezelés abbahagyása (akár csak rövid időre) lehetővé teszi a szervezet számára a vese kilökését. Több hét, illetve hónap múlva a kilökődés ritka. Ha bekövetkezik, akkor a recipiens vérnyomása emelkedhet, veseműködése romlik.
Az átültetett veséjű személyekben rák kifejlődésének a veszélye 10-15%-kal nagyobb, mint az átlagos népességnél. A nyirokrendszert érintő rákok (limfóma) kifejlődésének esélye 30%-kal nagyobb a normálisnál, valószínűleg az immunrendszer elnyomása miatt.
2009-03-03 20:01:22