Itt a legfontosabb szerv a bőr, a légúti és a gyomor-bél nyálkahártya. Gondoljuk csak el, ha ezek a szervek nem lennének, szinte védtelenekké válnánk azzal a megszámlálhatatlanul sok apró élőlénnyel, külső organizmussal szemben, melyek naponta bombázzák szervezetünket.

A bőr és a nyálkahártya-felületek naponta millió és millió kórokozóval találkoznak, és az esetek döntő többségében eredményesen megakadályozzák behatolásukat a szervezetbe. Ám akármennyire hatékonyak és ellenállóak, mégis előfordulhat, hogy az idegen anyag keresztüljut rajtuk, és ekkor - attól függően, hogy élettelen vagy aktív, élő anyagról van szó - megtámadhatja a szervezet sejtjeit. Az esetek nagy részében nem is szükséges, hogy az idegen anyag bekerüljön a szervezetünkbe. Képes a kültakaró felületén is betegséget okozni. Ezért van jelentős szerepe a szervezet védekezőrendszerének, az immunrendszernek.

Már a magzati állapotban megkezdődik a saját védekezőrendszer kialakulása - ezt nevezzük immunszisztémának. Az anyaméhben azonban még nem fejlődik ki teljesen a védekezőrendszer, ezért igen nagy szerepe van az anya védőanyagainak, melyek - a közös keringésnek köszönhetően - eljutnak a magzathoz is. A születés után ez a kapocs megszűnik, szerepét az anyatejben lévő védőanyagok veszik át, melyek bevonják a még éretlen bélfalat, s így megakadályozzák az idegen anyagok behatolását. Ezért van nagy jelentősége a szoptatásnak. A hetek, hónapok múltával aztán a csecsemő immunszervei is fokozatosan termelni kezdik a védőanyagokat és sejteket. A kisdedek már a felnőtthöz hasonlóan képesek hatékonyan védekezni.

Védekezőrendszerünk fontos elemei: a csontvelő, ahol a különböző sejtek termelődnek; a nyirokcsomók, ahol ezek a sejtek raktározódnak; a nyirokkeringés amelyen keresztül bejutnak a véráramba.

Ez a folyamat biztosítja, hogy ezek a védekezésben igen fontos sejtek eljussanak arra a helyre szervezetünkben, ahol szükség van rájuk.

A védekezésben döntő szerepe van a fehérvérsejtek gyűjtőfogalom számos igen fontos sejt nevét takarja.

A különböző fehérvérsejteknek más-más funkciójuk van a szervezet működésében. Vannak, amelyek jelentős szerepet játszanak a szervezet védőmechanizmusának irányításában. Úgy képzelhetjük el, mintha ezek a sejtek a test rendőri, elhárító és katonai szerveihez tartoznának. Egy részük - akár egy kommandós egység - más sejt részvétele nélkül, azonnal elpusztítja a beáramló idegen anyagot. E sejteket természetes ölősejteknek nevezzük. A többi ilyen sejt erre nem képes, hanem jól összehangolt reakcióban részt véve hatástalanítja az idegen anyagot. Ehhez olyan sejtek jelenléte is szükséges, amelyek felismerik a szervezet saját anyagait, így azokat nem bántják. Ha idegen anyag kerül a szervezetünkbe, akkor ezek az úgynevezett memóriasejtek azonnal beazonosítják és jelentik - hasonlóan a radarhoz és egyéb katonai megfigyelési eszközökhöz. Egyes fehérvérsejtek olyan anyagokat termelnek, amelyek a kórokozók elpusztításában játszanak jelentős szerepet.

Ezek az ellenanyagok a különféle immunglobulinok. (IgA. IgM, IgD, IgE). Hiányuk súlyos betegséghez vezethet:

Az ilyen betegek szinte állandóan valamilyen fertőzéssel küzdenek.

Más fehérvérsejtek az első vonalban harcoló katonákhoz hasonlítanak. Ezek a sejtek szinte már a behatolás helyén bekebelezik és megemésztik a támadókat.

E sejtek mellett a szervezetben számtalan, biokémiailag igen aktív, az idegen anyagok számára mérgező vegyület található, amelyek szintén hatékonyan közreműködnek a kórokozók elpusztításában.

A rövid immunológiai ismertető talán érzékelteti, hogyan válaszol az egészséges ember az idegen anyagok jelenlétére vagy behatolási kísérletére. Ezzel szemben az allergiás beteg reakciója lényegesen eltér ettől. Míg az emberek nagy többségének a virágpollen semmilyen gondot nem okoz, mert a légzőrendszer nyálkahártyája kivédi a támadást, addig a virágpollenre érzékeny betegből az eddig ismertetett immunreakciótól eltérő választ vált ki: allergiás tüneteket okoz.

Milyen ez a reakció? Miért alakul ki ez egyik emberben, és miért nem alakul ki mindenkiben? Hogyan válik érzékennyé a beteg?

Az allergiás reakció teljesen eltér a szervezetben idegen anyag bejutásakor létrejött immunreakcióktól. Az allergiás betegbe jutó idegen anyagot, amely kiváltja nála az allergiás reakciót, allergénnek nevezzük.

Az allergiás beteg szervezete olyan anyagokat is termel, melyek egészséges emberben általában nem találhatók. Ilyen az immunglobulin E, amely allergiás betegben a saját allergénje ellen termelődik. Ez az anyag szükséges ahhoz, hogy az allergiás reakció bekövetkezzen.

Az allergiás betegek szervezetében - az egészségesektől eltérően - nagyobb mennyiségben észlelhetünk egy olyan sejtet, amelyet hízósejtnek nevezünk. Az allergiás beteg szervezetébe jutott allergén a hízósejtekhez kötődik. Ehhez a kötődéshez szükséges az immunglobulin E. Ezután a kapcsolódás után a sejtben drámai változások következnek be. A hízósejtek kis rekeszekben tárolnak olyan anyagokat, melyek felelősek az allergiás tünetek kialakulásáért.

A kapcsolódás mintegy utasítása hízósejtnek, hogy ürítse ki a rekeszek tartalmát. Miután ez megtörtént, a kibocsátott anyagok hörgőizomgörcsöt, csalánkiütést, orrnyálkahártya-duzzanatot, kötőhártya-gyulladást okozhatnak. Ezt nevezzük allergiás reakciónak. Természetesen ez a modell nagyon leegyszerűsített, az életben sokkal bonyolultabb és szerteágazó reakciók alakítják a betegséget.

Ez azért fontos, mert gyakran emiatt nem elegendő egyetlen gyógyszer ahhoz, hogy a beteg meggyógyuljon vagy tünetmentessé váljon. A gyanakvó betegnek is be kell látnia ilyenkor: kezelőorvosa azért ír fel többféle gyógyszert, hogy a többféle immunreakciót - mely felelős lehet a tünetek kialakulásáért - leblokkolja. Előfordulhat, hogy hetek, esetleg hónapok telnek el, míg az allergológus tünetmentessé tudja tenni a beteget. Gyakran csak nagyon alapos megfigyeléssel, újabb és újabb kikérdezéssel juthat el a valódi diagnózishoz.

Az allergiás hajlam bizonyítottan örökletes. Minél közelebbi hozzátartozó az allergiás családtag, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a betegség kialakul.

Így, ha mindkét szülő allergiás, nagy az esély arra, hogy gyermekük is az lesz. Újabban már pontosan meg tudják mondani, hogy bizonyos allergiás tényezőket okozó gének hol helyezkednek el. Ez azért fontos, mert bizonyítja, hogy nem mindenki lesz allergiás, és hogy az allergia - a korábbi közhiedelmekkel ellentétben - nem fertőző.

Annak ellenére, hogy igen sok adatunk van már az allergia létrejöttének okairól és mechanizmusairól, sajnos nem tudjuk pontosan megmondani, hogy az egyik embernél miért szénanátha, a másiknál miért csalánkiütés formájában jelentkezik. Vannak elméletek, melyek szerint egyes szervek sérülésük során érzékenyítődhetnek, ennek pontos lefolyását azonban nem ismerjük. A lényeg azonban az, hogy az erre örökletesen hajlamos egyén valamikor életében - valamilyen külső vagy belső hatás miatt - érzékennyé válik egy vagy akár több anyagra, amelyek a későbbi találkozások során allergiás reakciót válthatnak ki.

Ha a beteg a tavasz derekán érzékenyítődik a füvek virágporára, akkor a következő tavasszal allergiás tünetei lehetnek. A -reakció erőssége természetesen függ az allergén - az allergiás reakciót kiváltó anyag - mennyiségétől és az allergén hatás időtartamánál.

Csekély mennyiségű allergén, különösen, ha a beteg csak rövid ideig kerül vele kapcsolatba, alig okoz tüneteket. Ez alól természetesen vannak kivételek, mert a reakció attól is függ, milyen természetű az a bizonyos allergén. A penicillinből például igen kis mennyiség is képes akár halálos sokkot kiváltani. Megnyugodhatunk, az allergének többsége közepes vagy enyhe tüneteket okoz. Ráadásul, az érzékenység fokozatosan, spontán is megszűnhet. Ez ugyan ritkán következik be, de az öregedéssel az allergiás reakciók erőssége is csökken - idős betegnél elvétve jelentkezik allergiás tünet.

Az allergiát kiváltó tényezők igen sokrétűek, és az allergiás megbetegedések is különböznek egymástól. Ami közös bennük, az a reakció többé-kevésbé azonos lefolyása. A klasszikus allergiás kárképek döntő többségében ugyanazzal a mechanizmussal ugyanazok az allergének játszanak szerepet. A különbség természetesen a megbetegedett szervekben van.

Miután igen sokrétű megbetegedést észlelhetünk, nem véletlen, hogy annak, aki - mint szakember - ezzel foglalkozik, igencsak járatosnak kell lennie sokféle orvosi alaptudományban. Éppen ezért indult el Magyarországon immáron két évtizede az allergológus képzés a Magyar Klinikai Immunológiai és Allergológiai Társaság, valamint az Orvostovábbképző Egyetem égisze alatt. Ez azért jelentős fejlemény, mert az allergia tünetei lehetnek ugyan enyhék, de előfordulhat súlyos, életet fenyegető allergiás reakció is. Ilyen esetben nem mindegy, hogy az azonnali sürgősségi ellátás szakszerű-e vagy sem, mert ez a beteg életébe kerülhet.

Ha valaki allergiás betegség re gyanakszik; akkor célszerű olyan szakorvoshoz fordulnia, aki megfelelő ismeretekkel rendelkezik.

Sokszor látunk és hallunk olyan esetekről, amikor a beteg már-már a végső kétségbeesés határán jut el az allergológushoz, aki szakszerűen kivizsgálva és a megfelelő terápiát alkalmazva megszabadítja a tünetektől.

Nyugaton már nagy hagyományai vannak az allergiás kluboknak, ahol meghívott szakemberek tartanak előadásokat, a betegek közös programokat szerveznek és kicserélhetik információikat. Ez azért is nagyon fontos, mert a beteg nem érzi magát kirekesztettnek a társadalomból, társakat talál, és törekedni fog arra, hogy a lehető legkevesebb panasza legyen. Az orvosi ténykedés önmagában haszontalan a beteg hatékony közreműködése nélkül. Ha az allergiás elfogadja és maradéktalanul betartja a szakemberektől kapott tanácsokat, ha bízik a kezelés eredményességében, és nem keseredik el, ha nem észlel azonnali javulást, akkor elérhet egy olyan állapothoz, amelyben már nem tekinti magát betegnek.

Nyugaton az allergiások lényegesen kevesebbet költenek gyógyszerre, kevesebbet vannak a munkahelyüktől távol, mint Magyarországon.