Laktóz intolerancia, tejcukor-emésztési zavarok
A tejben lévő tejcukor (laktóz) egy kétkomponensű egyszerű szénhidrát, úgynevezett diszaharid.
A betegség okai és következményei
A tejcukorbontó enzim (laktáz) igen ritkán veleszületetten teljesen hiányozhat. Elvétve előfordulhat az is, hogy valamilyen gyógyszer károsítja átmenetileg a működését.
Leggyakoribb azonban az, hogy felnőttkorra erősen csökken a vékonybél tejcukorbontó enzimjének mennyisége. Ezekben az állapotokban a vékonybélbe jutott tejcukor nem bomlik le glukózra és galaktózra és így felszívódni sem tud. A laktóz a sterilnek tekinthető vékonybélből továbbjut a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok lebontják. Egyrészt gáznemű anyagokra, például: metán, hidrogén és szén-dioxid. A gázzal telt belek feszülése hasi fájdalmat okozhat.
Másrészt a bakteriális lebontás során rövid szénláncú szerves savak is keletkeznek (tejsav, vajsav, acetecetsav). Ezek a vastagbélből már nem tudnak felszívódni, sőt, vizet kötve növelik a béltartalmat. Ez lazább székletet, illetve hasmenést okoz.
A tejcukor-felszívódási zavar világszerte sok millió embert érint. Bizonyos népcsoportokban (indiánok, feketék, vietnamiak) előfordulása közel 100 százalékos.
A földrajzi különbségek magyarázata többfajta elmélet is született. A legvalószínűbb az, hogy az ősidőkben állattenyésztéssel, tejtermeléssel foglalkozó népeknél egy évezredekkel ezelőtti mutáció tette lehetővé a laktázaktivitás fennmaradását. A mutáns egyedeknél a tejfogyasztás nem okozott panaszokat, a tej tápanyagai jobban hasznosultak, ez túlélési előnyt jelentett. Mivel a magyar népesség nagyobb része képes a tejcukor felnőttkori bontására, ez közvetett bizonyítéka annak, hogy őseink főleg állattenyésztéssel foglalkozhattak.
Táplálék-felszívódási zavarokhoz vezet
A tejcukorlebontó enzim csökkent működése az előbbiekből adódóan felszívódási zavarhoz (malabszorpció) vezet. Ez önmagában, ha a tejcukorfogyasztás nem halad meg bizonyos mértéket, nem mindig okoz panaszt. Ha a felszívódási zavarhoz kifejezetten panaszok is társulnak, akkor tejcukor-összeférhetetlenségről, laktózintoleranciáról beszélünk. Ilyenkor tej vagy laktóztartalmú élelmiszer fogyasztása után hasi teltségérzés, fokozott bélmozgás, bélkorgás, haspuffadás, hasi fájdalom, lazább vagy hasmenéses széklet jelentkezik.
A köznapi életben az előbbi tüneteket helytelenül tejérzékenységnek nevezik. A tejérzékenység (allergia) azonban a laktózintoleranciával szemben eléggé ritka, főleg kisgyermekkorban fordul elő és a tejfehérjék okozhatják.
Laktózintolerancia-gyanúnál a kivizsgálás menete a következő. Hasi panaszok esetén mindig ki kell zárni az egyéb szervi, bélrendszeri megbetegedéseket.
Ha ilyen nem találunk, akkor éhgyomorra 50 gramm laktózzal terheléses vizsgálatot végzünk a felszívódási zavar bizonyítására. A laktóz elfogyasztása után jelentkező hasi panaszok (puffadás, görcs, hasmenés), a széklet vegyhatásának savanyúvá válása (a fel nem szívódott szerves savak miatt), valamint a felszívódás elmaradása miatt nem észlelhető vércukor-emelkedés laktózintolerancia mellett szól.
A fel nem szívódott laktóz bakteriális elterjedése során keletkezett, a vastagbélből a keringésbe jutott hidrogéngáz a tüdőn keresztül távozik. Mivel a szervezetben semmilyen egyéb módon nem képződik hidrogén, ennek megjelenése laktózfogyasztás után a kilélegzett levegőben, akár csak nyomokban is (20 milliomod térfogatszázalék felett), egyértelműen laktózfelszívódási zavarra utal.
A laktózfelszívódási zavar hazánkban elég gyakori, körülbelül minden ötödik felnőtt érintett. Szerencsére nem minden esetben intoleranciáról van szó, vagyis gyakoribb az, hogy kisebb mennyiségű tej, illetve tejtermék egyáltalán nem okoz panaszt. A kezelési módokról, melynek alappillére a diéta, jövő héten olvashatnak.
2007-11-21 14:20:51