Hazánkban elsősorban a méhek és darazsak szúrása szokott allergiait kiváltani. Az első csípés helyileg kialakult tüneteken kívül más panaszt nem okoz; a második, harmadik, esetleg sokadik alkalommal azonban a szúrás után pár perccel típusos anafilaxiás roham alakulhat ki.

Az anafilaxia általában a klasszikus allergiás reakció jele. Annak ellenére, hogy bármely allergén kiválthatja, mégis ebben a fejezetben ismertetem, mert a leggyakrabban a méh- és darázscsípés-allergia okozza. A beteg az incidens után pár perccel szédülni kezd, majd nagyon ,,ver” a szíve, az arca hirtelen kipirul, mellkasában szorítást észlel, úgy érzi, hogy a feje bedagad, nyelési nehézsége, hányingere támad és hányhat is. Ha nem szüntetjük meg a tüneteket, akkor a továbbiakban lezuhan a vérnyomás, a pulzus erősen megemelkedik, a beteg légzése kihagyhat, sőt a szíve is megállhat. Ilyen esetben azonnal mentőt kell hívnunk. Azt a végtagot, amelyet a rovar megszúrt, körkörösen leszorítjuk; ha kell, mesterséges légzést alkalmazunk. Amikor a mentő megérkezik, a beteg már szakszerű ellátást kap.

Ha valakivel ilyesmi történt, haladéktalanul fel kel keresni az allergológust, mert ez a betegség állandó életveszélynek teszi ki. Gyors segítség híján az allergiás könnyen bele is halhat a sokkba, ezért nem szabad elhanyagolni ezt a betegséget.

Az elsődleges ellátásnál gyakori hiba, hogy - régebbi beidegződéstől vezérelve - úgy gondoljuk, a kalciuminjekció mindent megold. A mai korszerű szemlélet szerint azonban az elsődleges gyógyszer az adrenalin és származékai. A többi gyógyszer - az antihisztaminok, a szteroidok - segítenek, de nem azonnal.

Azért nagyon fontos a pontos kivizsgálás, mert néha előfordul, hogy a méh vagy darázs a mérget olyan szerencsétlenül juttatja a szervezetbe, hogy az azonnal az érpályába kerül. Mivel a vérbe idegen fehérjék jutottak, ilyenkor is felléphet anafilaxiás roham, de ez nem valódi allergia: a következő rovarcsípés helyi tüneteken kívül semmit sem fog okozni.

Ma már igen korszerű tesztek állnak rendelkezésünkre, amelyekkel bizonyítani tudjuk az allergiát. Ha tisztázódott, hogy valódi rovarcsípés-allergiáról van szó, akkor veszélyessége miatt - célszerű haladéktalanul elkezdeni az immunterápiát egy szakintézetben. Hangsúlyozom, hogy a szakintézetben, mert a szülők, a betegek gyakran nem értik, miért nem adhatja be az injekciókat a háziorvos. Ritkán ugyan, de előfordulhat, hogy az injekció hatására a betegnek tünetei lesznek, ezért feltétlenül olyan helyen kell kezelni, ahol rendelkeznek a sokk elhárításához szükséges eszközökkel és személyzettel. Ezzel természetesen senkit sem szeretnék elriasztani a kezeléstől, hiszen a rovarcsípés-allergia esetében 90 százalékos a gyógyulási arány, csupán a figyelmet kívánjuk felhívni arra, hogy a kezelési utasításokat be kell tartani. Addig, amíg védettségünk nem alakul ki, célszerű - mert életmentő lehet - adrenalint tartalmazó injekciós szettet magunknál hordani, amit az allergológusok felírnak a betegnek. A készülék a cukorbetegek szettjéhez hasonlóan automatikusan beadja az injekciót a betegnek anélkül, hogy valamilyen egészségügyi felkészültség kellene hozzá.

Végezetül néhány jó tanács a rovarcsípésre allergiásoknak:

Lehetőleg ne viseljenek nagyon színes ruhákat. Ha a rovar a közelben van, ne hadonásszanak, ne csapkodjanak, hanem menjenek arrébb, vagy hagyjak el a helyiséget. Ne járkáljanak mezítláb. Ne hagyjanak szabadon édes italokat. Mindig nézzék meg, nincs-e az ételükön vagy az italukban valamilyen rovar. Szellőztetés után csukják be az ablakot. Ne ücsörögjenek rózsalugasban, virágoskertben.

Ezek apró tanácsok, de betartásukkal gondtalanabbá tehetik életüket.