A civilizációs betegségnek kikiáltott allergiás betegségek közül a hörgőasztma okozza a legsúlyosabb tüneteket. Az asztma kétharmad része allergiás alapon jelentkezik, ezt extrinszik asztmának hívjuk. A téli időszakban a lakáson belüli allergiaforrás - a háziporatka ürüléke - jelenti a legkomolyabb kihívást az allergiás betegségek közül.

Az allergiát okozó anyag (allergén) ismerete a beteg kezelése és a környezeti ártalom mérséklését célzó intézkedések szempontjából is elsőrendű. Az allergiás betegségek kialakulását segíti elő:

1. Halmozott családi előfordulás - szülők, nagyszülők bármilyen allergiás megbetegedése.

2. Belső környezet: nedves, rosszul szellőző lakás, erőteljes párologtatás (penészgomba, háziporatka). Padlószőnyeg, nem kellően tisztított ágynemű (poratka). Háziállatok a lakásban (kutya, macska, aranyhörcsög), dohányfüst (passzív dohányzás is), szabálytalanul szerelt gázüzemű fűtőkészülék, padlófűtés.

3. Külső környezet: kipufogógázok, dízelkorom, fa, fű, gyomnövények pollenje.

4. Környezeti, illetve munkahelyi ártalom: vegyi anyagok (latex, formaldehidgőz, gyanták, biológiai enzimek), mosóporok, élelmiszerek (liszt), laboratóriumi állatok (patkány).

A belső környezetben legtöbb panaszt okozó allergén a háziporatka, illetve annak fehérje-, enzimtartalmú ürüléke. Ez a mikroszkopikus nagyságú, 0,2-0,5 mm nagyságú kis ízeltlábú mindenhol megtalálható, ahol ember csak megfordul, 45% feletti relatív páratartalom, 20-35 Celsius-fok közötti szobahőmérséklet adott. Mivel az atkák levált emberi hámfoszlányokkal táplálkoznak, az ágy kárpitja, ágynemű ideális tenyészterületet jelent számukra. De a lakáson belül a szőnyegpadló - főként padlófűtéssel kombináltan -, a szőnyegek, plüssjátékok is bőven tartalmazhatnak atkákat.

Háziporatka négyszázszoros nagyításban.

Egyes vizsgálatok szerint a háziporatka főbb allergénjei az éttermek, szállodák, mozik, tömegközlekedési eszközök, ruházat, illetve emberi fejbőr gyakori lakói. Németországi tanulmány szerint az óvodák több mint 36 százalékában haladta meg az atkaallergén a kritikus 2 ug/g por határértéket, mely az allergiás tünetek kiváltásához elegendő koncentrációt jelent.

Elsősorban a mérsékelt éghajlatú területen szenvednek a betegek folyamatos, egész évben jelentkező tünetektől, melyek az ősz végétől súlyosbodhatnak az újszerű épülettechnológiai viszonyok miatt: hatékonyabb szigetelés, elégtelen szellőzés, erős fűtés, emelkedett páratartalom, mind ideális életfeltételeket biztosít az atkák számára.

I. A kórelőzmény ismerete

Az allergiás betegség diagnózisának felállításában a kórelőzmény ismerete nagyon fontos, külön kérdés a család allergiaanamézise. Többéves panaszok, illetve a poratka gyakori előfordulási helye miatt a kórelőzmény alapján nem mindig sikerült a poratka kóroki szerepét megállapítani.

II. Bőrtesztek szerepe

Prick-teszt: pozitív reakció esetén a karcolás helyén hólyag alakul ki, körülötte pedig kiterjedt bőrpír.

Az élőben végzett Prick-teszt - karcolásos bőrpróba - 15-20 perc alatt kimutathatja a levegőben található allergének - mint háziporatka is -, foglalkozási allergének, valamint ritkán ételérzékenység okozóit. Az atka esetében a tesztelt D. pteronyssimus, farinae (lisztatka) mellett a korhadékatka, illetve újabban az USA-ban egyre inkább a csótányallergia is kimutatható. Az intrakutánpróba végzése gyógyszerek, illetve darázs-, méhméreg kimutatására alkalmas bőrteszt. A tapaszos bőrpróba, mely általában a hátra történő felhelyezés mellett többnapos leolvasás után értékelendő, inkább kontakt dermatitis - bőrgyulladás - esetén jön szóba.

III. Laborvizsgálati lehetőségek

Amennyiben a fenti vizsgálatok nem hoznak megfelelő eredményt, úgy a vérből totál (PRIST) IgE (Immunglobulin E-frakció), illetve allergénspecifikus IgE (RAST, ELISA) kimutatás lehetséges.

A totál - összes - IgE-érték korcsoportonként más tartományban vehető kórosnak:

újszülöttnél (köldökzsinórvér)	0,22
3 hónaposnál	0,82
6 hónaposnál	2,66
1 évesnél	3,49
4 évesnél	8,58
7 évesnél	12,89
10 évesnél	26,33
felnőttnél	100,00 kU/l felett

Természetesen a bőrteszt, illetve a vérellenanyagszint kimutatása nem minden esetben segít az allergiaforrás kiderítésében.