Hirdetés

A keringési elégtelenség

Számos betegség vezethet a szívizom összehúzódó erejének csökkenéséhez. A leggyakoribb kórok a szív saját vérellátásának útjában álló akadály, vagyis a koszorúerek szűkülete. Ilyenkor a működő szívizom nem jut elég oxigénhez és tápanyaghoz, teljesítménye természetesen csökken. Nagyon gyakran a keringő vér nyomásának emelkedése vezet a koszorúerek szűkületéhez, egyidejűleg nagyobb szívmunkát követelve meg a vér kihajtásához. Ez az állapot, a magasvérnyomás-betegség (hipertónia) igen gyakori.

szívelégtelenség |

A szív sokat ér 1995 ;   SubRosa Kiadó | Váradi, A.

Egy másik gyakori betegségcsoport, mely a szív munkáját megnöveli, a szívbillentyűk hibás működéséből adódik. A szívbillentyűk betegsége kétféle módon terhelheti a keringést: a billentyű szűkülete következtében a kamra összehúzódásának a normálisnál nagyobb nyomást kell kifejtenie a vér megfelelő továbbításához, míg a billentyű elégtelensége fölösleges vérmennyiség oda-vissza áramlásához, az illető kamra ún. térfogatterheléséhez vezet.
De normálisan működő szívbillentyűk és ép koszorúerek ellenére is csökkenhet olykor - átmenetileg vagy tartósan - a szívizom összehúzódásának ereje.

A szívizomrostok betegségét okozhatja mérgezés: ilyen szempontból az alkohol is méregnek számít. Köztudott, milyen nagy szerepe van a nagy mennyiségű szeszes ital folyamatos fogyasztásának a májbetegségek ("májzsugorodás") kialakulásában, s szinte mindenki hallott már az idült alkoholisták központi idegrendszeri bántalmairól is (delírium tremens, alkoholos elbutulás stb.). Nem közismert azonban az alkoholisták szívbetegsége, amely az alább részletezendő keringési elégtelenségen kívül hirtelen halált okozó ritmuszavarra is hajlamosít.

Nem túl gyakran, de előfordul, hogy a szívizombetegség hátterében nem húzódik meg egyik föntebb felsorolt ok (koszorúér-szűkület, mérgezés, anyagcserezavar, veleszületett rendellenesség) sem.

Ilyenkor tisztázatlan eredetű elsődleges szívizom-elfajulásról beszélünk, amely ugyancsak a szívizom összehúzódásának gyengülésében és a szívüregek kitágulásában nyilvánul meg. A szívizombetegségek még kisebb részében a kórok - éppen ellenkezőleg - a szívizomrostok felszaporodása és megvastagodása (hipertrófia), ami olyan fokú lehet, hogy a bal kamra kiáramlási pályájának eltorlaszolásával a keringés útjába álló akadályt, szűkületet képez. Az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk azon állapotok kóroki szerepének, melyekben a szívizom összehúzódó képessége megtartott, vagyis megfelelő, de a tágulékonysága, tehát a szívkamra telődőképessége olyan mértékben csökken, hogy az keringési elégtelenséghez vezethet.

Az egészséges ember nyugalmi szívműködése jelentős tartalékokkal rendelkezik, mint az a sportoláshoz való hozzászokás szívreakcióinak részletezéséből kitűnt. Ez a tartalék évekig megfelelő szinten tarthatja a keringést és a beteg a felsorolt betegségek (koszorúér-betegség, billentyűhiba, szívizombetegség, magas vérnyomás) ellenére elfogadható életet élhet, keringését kompenzáltnak mondjuk. Nyugalomban, vagy csekély fizikai terhelés során a szív ugyanis képes megfelelő mennyiségű vért a vérkörökbe juttatni. Viszonylag hirtelen fizikai terhelés - sietés, emelkedőre vagy emeletre való kapaszkodás, erőfeszítést igénylő fizikai munka végzése stb. - során azonban hamar kiderül, hogy a szív már képtelen nyugalmi teljesítménye megfelelő fokozására, és ilyenkor fölléphetnek a heveny keringési elégtelenség (dekompenzáció) tünetei. Hasonlóképpen, addig megfelelő keringésű egyén súlyos panaszokkal jelentkezhet orvosánál, ha a szervezet keringési igénye egyéb betegség vagy állapot fellépésekor megnő.

Pajzsmirigy-túlműködés, vérszegénység, lázas betegség, illetve terhesség a leggyakoribb olyan tényezők, amelyek a szív teljesítményének megnövekedését tennék szükségessé; a háttérben - esetleg észrevétlenül - megbúvó szívbetegség esetén azonban keringési elégtelenség tünetcsoportját hozhatják létre.

A keringés elégtelenségének tünetei

A szív munkavégző képességének csökkenése a következő, a betegek által jól ismert",mindennapos" tünetekhez vezet:

A szívmotor legfőbb "hengere", a bal kamra meggyengülése ilyenkor kevesebb vért juttat a főverőéren át a különböző szervekbe, s ennek következménye elsősorban fáradékonyság, az izomerő csökkenése, az agy alacsonyabb vérellátása miatt pedig szédülés, aluszékonyság vagy éppen alvászavar lesz.

A bal kamra előtt a tüdőkeringésben a vér - melyet a bal kamra nem tud megfelelő tempóban továbbítani - föltorlódik, a tüdő vértelt lesz. A duzzadás miatt a légcserére szolgáló finom tüdőhám-réteg eltávolodik a hajszálerektől, s ez a tény a tüdőbeli gázcsere rovására megy. A következmény az a jelenség, melynek során a betegek úgy érzik, nem tudnak elegendő levegőt venni. Ez a légszomj a keringési elégtelenség egyik legkínzóbb következménye - olyan, mint amikor az egészséges, de edzetlen egyén valamilyen fizikai terheléskor (futás) nehezen kap levegőt, zihál. A keringési elégtelenség előrehaladásával párhuzamosan egyre csekélyebb fizikai megterhelés légszomjat vált ki, végül - a szívelégtelenség igen súlyos fokán - már nyugalomban sem elegendő a lehetséges gázcsere, vagyis a beteg állandó légszomj állapotában él.

A szívbeteg mindennapos tevékenységének kényszerű korlátozását a New York-i Szívbetegséggel Foglalkozó Társaság (New York Heart Association, NYHA) négy stádiumba osztja, mely sztályozási rendszer világszerte elterjedt, egyszerű, áttekinthe5 szempontjai miatt. Ezek az ún. NYHA-stádiumok a következők:

I. osztály: a fizikai aktivitás nem korlátozott. A szokásos fizikai terhelés nem okoz indokolatlan fáradtságot, nehézlégzést agy anginás fájdalmat.

II. osztály: a fizikai aktivitás enyhén korlátozott. A szokásos fizikai tevékenység tüneteket vált ki.

III. osztály: a fizikai aktivitás jelentősen korlátozott. Nyugalomban a beteg panaszmentes, de már a szokásosnál kevesebb mozgás is tüneteket okoz.

IV. osztály: mindennemű fizikai aktivitás rontja a beteg közérzetét. A tünetek nyugalomban is fönnállnak.

A jobb szívfél a szívbe áramló vért fogadja és továbbítja a tüdőbe. A jobb kamra gyengesége esetén a vér a jobb szívfélben torlódik, a nagy vénákban a nyomás megnő és létrejönnek a agyvérköri pangás közismert tünetei, melyek közül a boka- és lábszárduzzadás (ödéma) köztudottan szívbetegséget tükröz. ár az egyoldali bokaödéma nem szívbetegség következménye, s a kétoldali alsó végtagi duzzanat gyakran más betegségre utal, a köztudat általában nem téved, amikor az alsó végtag ödémát általánosságban a szívelégtelenség következményének tart~. E tünetcsoport alapján a szívelégtelenséget az elmúlt évszázadokban "vízibetegségnek" nevezték. A vénás pangás egyéb elei: a nyaki vénák kitágulása, a máj megnagyobbodása, valamint a vesék kóros működése. A vizelet elválasztásának működészavara a vizeletmennyiség átmeneti csökkenéséhez, a szervezetben a folyadék fölhalmozódásához vezet. Ilyenkor az esti lefekvés után a szövetekből a folyadék visszajut a keringésbe, a pihenő szív eredményesebb működése több vért juttat a vesékbe s ez a vizeletelválasztós esti-éjszakai fokozódását eredményezi, bővebben elválasztott vizelet éjszakai ismételt kiürítése a keringési elégtelenség szokásos tünete.

A föntebb felsorolt panaszokat és tüneteket olyan általános klinikai jelek kísérik, mint - a keringés meglassulásának követeztében - az "elhasznált" vérfesték arányának a növekedése a vérben. Tudnunk kell, hogy a vér piros színét az oxigénnel földúsított vérfesték adja. A különböző szervekből visszaáramló elhasznált vér, mely leadta oxigénjét, kékesebb színű.

A lassúbb keringés azt eredményezi, hogy a szervek több oxigént kénytelenek fölhasználni, a vénás vér oxigénben szegényebbé válik és ez láthatóan kékes, drámaibb kifejezéssel: szederjes arc-, illetve ajakszínt eredményez (ún. cianózis).

A szívelégtelenség egy másik általános tünete - a megváltozott nyomásviszonyokra adott reakcióként - a szívverés fölgyorsulása, a tachycardia. Olykor azonban bizonyos ritmuszavarok éppen a szívműködés meglassúbbodásához vezetnek, ilyenkor a keringés elégtelenségének oka a normálisnál lassúbb szívverés (bradycardia).

A szívműködés lelassulásával járó ingerképzési, illetve ingerületvezetési zavarok általában gyorsan és eredményesen kezelhetők ingerkeltő készülékkel (pacemaker),

E terápia eredményeként a beteg közérzete gyorsan javul, és néhány nap alatt megszabadulhat a keringési elégtelenség kínzó tüneteitől.

A keringés elégtelenségének gyógyítása

A keringési elégtelenség az esetek egy részében a kiváltó ok megszüntetésével visszafordítható. A pacemaker beültetésén kívül ilyen lehetőség például a billentyűhiba műtéti megoldása vagy a szívburokban fölszaporodott, a szívüregek telődését akadályozó folyadékgyülem lebocsátása, esetleg a szívizom gyengeségét okozó koszorúér-szűkület kitágítása, illetve sebészi áthidalása.

A legtöbb beteg szívelégtelensége azonban olyan betegség következménye, mely nem oldható meg egy csapásra. Ilyenkor ún. konzervatív, gyógyszeres kezelésre kerül sor. A gyógyszeres terápia ügyes alkalmazásával, az egyes gyógyszerfajták alkalmas kombinációjával a beteg számára éveken át elfogadható életminőség biztosítható.

A keringési elégtelenség gyakori előfordulása, a tünetek olykor súlyos formában való jelentkezése indokolja, hogy a gyógyszeres kezelés lehetőségeit, az egyes gyógyszerfajtákat kissé részletesebben tekintsük át.

Hangsúlyozzuk, hogy a kezelés stratégiájának kialakítása orvosi tanács nélkül veszélyeket rejt magában, ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a betegnek tisztában kell lennie gyógyszerei hatásának lényegével, sőt az is indokolt, hogy akut (hirtelen fellépő) tünetek, illetve gyógyszer-mellékhatások jelentkezésekor a beteg - ha valamilyen okból nem tud azonnal az orvosához fordulni - saját maga ésszerűen megváltoztassa vagy akár kibővítse a gyógyszeres kezelést.

A szívelégtelenség korai fázisában elegendő lehet az életmód megváltoztatása (több pihenés, a jelentősebb fizikai megterhelések kerülése), továbbá olyan diétás rendszabályok alkalmazása, amelyek során a kóros elhízás visszafordításával, a testsúly csökkentésével a szív munkája mérsékelhető. Hasonlóképpen tanácsoljuk a betegeknek, hogy iktassák ki az étrendjükből az erősen sózott ételeket, a folyadékvisszatartás enyhítése céljából. Ezek az életmódbeli és diétás rendszabályok előrehaladott betegség esetén a gyógyszeres kezelés kedvező kiegészítői is lehetnek.

A szívizom összehúzódásának erejét egy olyan gyógyszerfajtával lehet fokozni, mely az elmúlt két évszázadon át a keringési elégtelenség kezelésében az első helyen állt. Az 1700-as években Angliában vették észre, hogy a piros gyűszűvirág főzetével meg lehetett szüntetni a szívbetegek folyadék-fölhalmozódását, az ödémát. Ebből a főzetből vonták ki a digitalis nevű gyógyszercsalád különböző vegyületeit, amelyek közül ma már több is (Digoxin, Isolanid, Carditoxin stb.) gyógyszerként áll rendelkezésre.

A digitalis-kezelés során a szívverés szaporasága gyorsan mérséklődik, a visszerek tágulata csökken, a szervezetben visszatartott folyadék kiürül, a lábszárak duzzanata, ödémája megszűnik.

Ezzel párhuzamosan a betegek fáradékonysága, nehézlégzése néhány nap alatt oldódik, közérzetük jelentősen javul. A digitalis igen hatásos gyógyszer, és mint ilyen, szedése nemritkán kedvezőtlen mellékhatásokkal jár. E mellékhatások egy része a szívritmus zavarában nyilvánul meg: a szívműködés túlzottan lelassulhat, sőt egyéb ritmuszavar (a pitvarból vagy a kamrából kiinduló rendellenes ingerület, ún. extraszisztole) is fölléphet. A digitalis-telítettség vagy túladagolás azonban általában sokkal egyszerűbb, a beteg által azonnal észrevehető tünetcsoporttal lép fel: étvágytalanság, hányinger, hányás jelzi, hogy a szervezet telítve van digitalisszal. Ilyenkor a leghelyesebb az addig szedett Digoxint vagy Isolanidot egy-két napig kihagyni, utána az addiginál alacsonyabb adagban folytatni, és természetesen a soron következő orvosi ellenőrzés időpontját előrehozva, a kezelőorvos véleményét kikérni.

Míg az elmúlt évszázadban a digitalis a szívelégtelenség kezelésének az első számú és csaknem egyetlen hatásos gyógyszere volt, az utóbbi évtizedekben olyan szerek is forgalomba kerültek, melyek a digitalist jelentőségében valamelyest háttérbe szorították.

Ezek közül a legfontosabb, általánosan használt gyógyszercsalád a vizelethajtók vegyületcsoportja.

A régebben használt, csekély hatású vizelethajtókat olyan erélyes, a vesecsatornákra közvetlenül ható szerek váltották fel (Furosemid, Uregyt, Brinaldix stb.), melyek hatására a visszatartott folyadékot a beteg néhány napon belül - vészhelyzetben, nagyobb adag intravénás beadásakor órák alatt - kiüríti. A keringési elégtelenség legfőbb tünete, a folyadékvisszatartás hirtelen nehézlégzéshez vezethet, amelyet a légzés során sokszor szörcsögő hang kísér. Ez a tünetcsoport, a fenyegető tüdővizenyő azonnali beavatkozást tesz szükségessé, de a beteg nem követ el hibát, ha a tünetek jelentkezését megelőzően, viszonylag korai figyelmeztető jelek (például ismétlődő éjszakai nehézlégzés, légszomj fekvő testhelyzetben) hatására a szokásost meghaladó mennyiségű, két vagy akár három tabletta vizelethajtót vesz be.

A vizelethajtók mellékhatása igen kellemetlen, adott esetben veszélyes lehet. Ennek kivédése, a további kezelés megtervezése, bizonyos kiegészítő gyógyszerek (káliumtabletta stb hozzáadása orvosi feladat.

Az utóbbi évtizedben egy olyan vegyületcsoport került a szívelégtelenség kezelésének előterébe, mely szereket előzőleg elsősorban vérnyomáscsökkentőként használtunk. E gyógyszerek a kis verőerek falának elernyesztése révén csökkentik azt az ellenállást, amelyet a szív bal kamrájának a vér kilökésekor le kell küzdenie.

Ezek az ún. perifériás értágítók az utóbbi években a keringési elégtelenség első számú gyógyszereivé kezdenek előlépni, elfoglalva a digitalis helyét. A számos értágító-vérnyomáscsökkentő szer közül a keringési elégtelenség kezelésében leghatásosabbnak egy olyan gyógyszercsalád bizonyult, mely az angiotenzin nevű igen erős érösszehúzó hormon termelődését gátolja. Sok ilyen hatásmechanizmussal rendelkező gyógyszer (Tensiomin, Coverex, Ednyt, Renitec stb.) kedvező hatásáról volt módja meggyőződni a betegeknek és kezelőorvosuknak az utóbbi években.

A fenti kezelési lehetőségek a legtöbb beteg számára fizikailag kissé korlátozott, de nagyjából elfogadható életet tesznek lehetővé. Egy részük keringési elégtelenségének oka műtéttel vagy a háttérben megbúvó alapbetegség meggyógyításával véglegesen kiiktatható. Egy kisebb részük tünetei nem szüntethetők meg, és az évek előrehaladásával állapotuk fokozatosan romlik, egyre kevésbé befolyásolhatóan.

Amennyiben a gyógyszeres kezelés összes lehetősége kimerült, szívműtétre pedig nincs mód, elvi lehetőség a beteg, működésre alig képes szív helyébe balesetben vagy agyi betegségben meghalt egyén szívének beültetése. Ez a kezelés, a szívátültetés már hazánkban is gyakorlat, jóllehet a rászorulók számához viszonyítva igen szűk körű lehetőség. A legfőbb korlátozó tényező az átültethető szív igen csekély száma, és a korlátozott lehetőséget tükrözi az a tény, hogy a "várólistára" sorolt betegek közül sokan halnak meg a tervezett szívtranszplantációs műtét előtt.

Mindazonáltal, hazánkban e sorok írásakor tizenegy beteg él kielégítően más szervezetből átültetett szívvel. A korlátozott lehetőségek miatt nálunk szívátültetés egyelőre csupán ötven év alatti egyének számára tervezhető, amennyiben az elhúzódó keringési elégtelenség még nem tette tönkre egyéb szerveiket. Az életkor e korlátozása azonban minden bizonnyal kitolódik, illetve megszűnik majd (angol orvosi folyóiratban már néhány évvel ezelőtt beszámoltak 70 év fölötti szívátültetettek - igen kedvező - további életútjáról).

Ha a közlekedési balesetek egyébként egészséges, fiatal áldozatainak tragikusan nagy számára gondolunk, azt kell mondanunk, hogy átültetendő szív rendelkezésre fog állni. Ma, 1995ben, Magyarországon a donor-szív kivételének szabályozása - hasonlóan más szervek átültetéséhez - az ún. negatív beleegyezés alapján történik. Vagyis, ha a baleset áldozatánál nincs egy nyilatkozat (mely szerint hirtelen halála esetén nem járul hozzá szervének kivételére átültetés céljából), beleegyezését adottnak tekintik. Gyermekeknél a szülő hozzájárulása elengedhetetlen. Sok országban a szervkivétel feltétele a pozitív hozzájárulás, vagyis a balesetet szenvedettnél található írásos beleegyező nyilatkozat. A szervátültetés költségét a társadalombiztosítás állja, de a szervek kivételének költségei (ilyenkor sebészekből és altatóorvosból álló "rohamcsapat" száll ki, akár éjszaka, esetleg az ország távoli pontjára) nincsenek megnyugtatóan rendezve.

szívelégtelenség

2002-12-30 17:24:45

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop