A magas LDL-koleszterin és alacsony HDL-koleszterin az érelmeszesedés, illetve az annak következtében kialakuló szív- és érrendszeri betegségek (például koszorúér-betegség, szívinfarktus, stroke) egyik legfontosabb előjelzője és okozója. Míg az LDL-koleszterin a vérben feldúsulva az erek falában rakódik le, az HDL-koleszterin magas aránya azért kedvező, mert ezekben a zsírcseppecskékben az erekben már lerakódott koleszterin szállítódik vissza az érfalból a májba, ahol lebontódik.

A vérplazma HDL-koleszterin szintjét azóta próbálják gyógyszeresen emelni, hogy felismerték, hogy a magas HDL-koleszterint szint mellett kisebb a koszorúér-betegség rizikója. Közel két évtizeddel ezelőtt azonosítottak extrém magas HDL-koleszterin szint hátterében egy specifikus fehérjéhez, a CETP-hez kötődő genetikai rendellenességet. Ez alapján feltételezték, hogy a CETP gyógyszeres gátlása révén emelhető lenne a HDL-koleszterin szintje.

Ennek a reménykedésnek vetett véget az a 2006. decemberében közzétett, meglepő bejelentés, miszerint a vezető CETP-gátló szerrel, a torcetrapibbal végzett, harmadik fázisú klinikai vizsgálatokat fel kellett függeszteni, mert a gyógyszerrel kezelt csoportban nagyobb volt a halálozási arány, mint a placebo csoportban. Ezt a bejelentést követte egy képalkotó vizsgálatok eredményét ismertető közlemény, melyben demonstrálták, hogy a torcetrapib hatástalan az érelmeszesedéssel szemben.
A torcetrapibbal kezeltek csoportjában elért igen kedvező vérzsírszintek ellenére (a HDL-koleszterin szintje 72,1%-kal emelkedett, az LDL-koleszterin szintje pedig 24,9%-kal csökkent) ellenére, a fontos szív- és érrendszeri események (szívinfarktus, agyi keringészavar, más néven stroke) gyakorisága 25%-kal nőtt, a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozási arány pedig 40%-kal emelkedett. Ezen túlmenően, az egyéb betegségek okozta halálozás mértéke is megduplázódott. A torcetrapib kezelés során ezen túlmenően magas vérnyomásértékeket és belső elválasztású mirigyek működési zavarát regisztrálták.

A kedvezőtlen eredmények részben egyénileg torcetrapib molekulára jellegzetesek, másrészt a CETP nevű fehérje működésének gátlásával függnek össze.

A vizsgálatban tapasztalt, nem szív-és érrendszeri eredetű, 100%-os halálozás növekedés nagy része rákos megbetegedésnek, illetve fertőzésnek volt betudható. Ez azzal magyarázható, hogy úgy tűnik, a HDL részt vesz az immunrendszer működésében és a gyulladásos válasz szabályozásában. Elképzelhető, hogy a HDL összetevők arányának megváltoztatása állhat a kedvezőtlen mellékhatások hátterében.

Elképzelhető, hogy a CETP-gátlás néhány speciális, a vérzsír anyagcsere zavarban szereplő betegcsoport számára lesz alkalmas terápiás lehetőség. Mindenesetre, egyelőre korai volna, egyedül a torcetrapib kudarca alapján kijelenteni, hogy befellegzett a CETP-gátlóknak.