Hirdetés

Szívritmuszavarok

A képen a jobb pitvarban elhelyezkedő szinusz-csomót látjuk legfölül, a szív ingerképző- és ingerületvezető rendszerének "tetején". Ez a néhány milliméteres sejtcsoport, a "szív szíve", percenként 50 és 150 közötti gyakorisággal feltelődő, majd kisülő miniatűr energiatelepnek, kondenzátornak képzelhető el. Az ingerképzés szaporasága, vagyis a szívműködés frekvenciája számos tényezőtől függ: izgalom, testi munka, fájdalom, fáradtság, élvezeti anyagok (kávé, tea, alkohol) hatására a szívműködés szaporább lesz.

ritmuszavarok |

A szív sokat ér 1995 ;   SubRosa Kiadó | Váradi, A.

A normálisnál gyorsabb szívműködés egy sor betegség következménye is lehet: a lázas állapot köztudottan szapora szívveréssel jár, a fertőzést, a pajzsmirigy-túlműködést, a vérszegénységet, a tüdő- és szívbetegségek egész sorát kíséri a szívverés felgyorsulása.

Pihenéskor, alvás közben a szívverés lelassul. Rendszeres, versenyszerű sportolás, főként távfutás, illetve kerékpározás hatására a nyugalmi szívfrekvencia akár percenként 40 alá is csökkenhet.

A szinuszcsomó a normálisan működő szív ingerkeltője. Az ingerületet a pitvarfal vezeti az ábrán b-vel jelölt pitvar-kamrai csomóhoz, melynek egészséges szívben nincs önálló vezénylő szerepe, csupán átvezeti az ingerületet a c-d-vel jelölt ingerületvezető kötegeken keresztül a szívkamrák izomzatára. Ingerképzési vagy ingerületvezetési zavarok esetén azonban az alsóbbrendű képletekben is képződhet ingerület, mely a kamraizomzatot működtetve életfontosságú pótritmust biztosít. Az alsóbbrendű központokból, sőt a kamraizomzatból olykor kiindulhatnak egyes ingerületek, melyek a szívműködés normális ritmusát megbonthatják.

E ritmuszavarok (extraszisztolék) egy részét a betegek észreveszik és igen kellemetlen érzésként élik meg, máskor a korai, kamrából vagy pitvarból kiinduló szívütés teljességgel észrevétlen maradhat.

Különleges ritmuszavar a pitvarok igen magas frekvenciájú remegése (a ritmusos összehúzódás helyett). Szerencsére a pitvarremegés ingerülete a kamrára csak sokkal alacsonyabb frekvenciával vezetődik át, így nem jelent közvetlen életveszélyt. A kamra összehúzódása ilyenkor nem ritmusos, de amennyiben az összehúzódás gyakorisága a normális tartományon belüli (60-100 percenként) - furcsa módon ez a pitvarfibrillációnak nevezett ritmuszavar sem feltétlenül okoz panaszt.

A kórosan magas vagy alacsony pulzusszám gyakran a szív ingerképző vagy ingervezető rendszerének betegségét tükrözi: ezek a ritmuszavarok jelentkezhetnek kellemetlen érzésként, de előfordul, hogy csupán az orvosi vizsgálat során derülnek ki, anélkül, hogy bármely tünetet okoznának. Jelentőségük is igen különböző lehet: az ártalmatlan ritmuszavarok egy részét akár nem is kell kezelni, főként, ha kellemetlen tünetet nem okoznak. Más részük súlyos, az életet veszélyeztető ritmuszavar előjelzéseként értékelendő, részletesen kivizsgálandó és erélyesen kezelendő.

A ritmuszavarok és a panaszolt tünetek (megszédülés, fáradtság, látászavar) közti oki összefüggés - vagy ellenkezőleg, az oki kapcsolat hiánya - olykor nem könnyen bizonyítható. A panasz idején történő gondos megfigyelés, a szívfrekvencia meghatározása a pulzus számlálása vagy a szívműködés meghallgatása útján (lásd föntebb) döntő segítséget nyújthat a kezelőorvosnak abban, milyen módszerrel kezelje a beteget. Amennyiben ilyen adatok nem állnak rendelkezésre, 24 órás folyamatos EKG-vizsgálat számítógépes elemzésével (ún. Holter-monitorozással) lehet rábukkanni az aritmiás epizódokra és kideríteni, hogy azok mennyiben függnek össze a panaszokkal.

A ritmuszavarok kezelésére számos gyógyszer áll rendelkezésre, melyek célszerű használatában a fenti adatok alapján a szakorvos tanácsa nélkülözhetetlen. Bizonyos, lassú szívműködéssel járó aritmiák oka kettős lehet: Az esetek egy részében a legfölső ingerkeltő központ, a szinuszcsomó meglassult ingerképzéséről, illetve az ingerkeltés ki-kimaradozásáról van szó.

Ilyenkor a szívműködés következményes meglassúbbodása, a 40-50 alá csökkenő percenkénti szív-összehúzódás kellemetlen tüneteket, fáradékonyságot, megszédülést, illetve keringési elégtelenséget hozhat létre. A betegséget lusta vagy beteg szinuszcsomó tünetcsoportnak nevezzük.

Máskor a lassú szívműködés oka az, hogy a kifogástalanul működő szinuszcsomó által keltett elektromos ingerület nem vagy csak szakaszosan (például minden második ingerület, mely állapotot 2:1-es blokknak nevezünk) éri el a szívkamra izomzatát. Ez utóbbi két betegséget ingerkeltő készülékkel (pacemaker) teljes biztonsággal lehet kezelni. A gép beültetése kicsiny műtét, szövődményének gyakorisága csekély (de nem elhanyagolható). A betegek munkabírása, terhelhetősége a normális szívfrekvencia biztosításakor ugrásszerűen emelkedik, ezért megfelelő esetekben a pacemaker beültetése igen kívánatos.

Súlyos ritmuszavarok jelentkezhetnek a koszorúér-szűkület okozta szívbetegségek (angina pectoris, szívizom-infarktus) szövődményeként. E ritmuszavarokat erélyesen kezeljük, rendszeres gyógyszerszedést tanácsolunk, hogy megelőzzük az életet veszélyeztető szapora szívritmus, vagy a szívmegállást okozó kamraremegés fellépését.

ritmuszavarok

2002-12-30 16:38:34

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop