A klinikai alkalmazásra azonban még néhány évtizedet várni kellett, s ez utóbbi Andre Cournand és Dickinson Richards nevéhez fűződik. Mindenesetre a módszer bevezetésének jelentőségét igazolja, hogy mindezért 1956-ban mindhárman Nobel-díjat kaptak.

Andreas Gruentzig 1977 szeptemberében Zürichben, Svájban végezte a világon első alkalommal a PTCA (koszorúserek ballonkatéteres tágítása) nevű eljárást, amellyel a koszorúérbetegséget műszeres úton lehet kezelni. Gruentzig hamarosan az Amerikai Egyesült Államokban folytatta munkáját. Az Emory Egyetemen tanította meg kollégáját, Meril Knudtsont, aki Calgaryba, Kanadába vitte tovább a módszert. Az 1980-as évek közepére már a világ nagyobb kardiológiai központjaiban elérhetővé vált ez a beavatkozás.

A szíven végzett katéteres beavatkozásokat többféleképpen osztályozhatjuk. Lehet diagnosztikus (tehát állapotfelmérő) vagy terápiás jellegű (vagyis gyógyító).

Diagnosztikus módszerek

A diagnosztikus csoportba sorolható például az intenzív osztályokon súlyos keringési elégtelenségben szenvedő betegek gyakran alkalmazott haemodynamikai monitorozása, mely a szív belső nyomási és áramlási viszonyainak követésével lehetőséget ad a mindenkori optimális terápia megválasztásához.

Tervezett vizsgálatként szokás nyomásméréseket és vérminta vételt végezni a szív különböző üregeiben a szívbillentyű betegségek, egyes születési rendellenességek pontos tisztázása érdekében

A diagnosztikus csoportba tartoznak a különböző elektorfiziológiai vizsgálatok is, amik a felszíni EKG vizsgálattal egyértelműen nem tisztázható komplikált ritmus és vezetési zavarok elemzésében segíthetnek.

Ismeretlen eredetű szívizombetegség esetén, vagy például a hazánkban is végzett szívátültetés után a beteg állapotának követése céljából történhet szívizom szövetmintavétel (biopszia) szívkatéter segítségével.

Végül, de nem utolsósorban szívkatéterezés segítségével történik a szív koszorúereinek festése is, a coronarographia. Az első koszorúérfestést 1959-ben végezték, és a módszer azóta rengeteget fejlődött, rutinszerű alkalmazásáról 1967 óta beszélhetünk.

A vizsgálat jelentősebb megterhelést nem jelent a beteg számára, szövődmény mintegy 1 százalékban szokott kialakulni, akkor is általában az elhanyagoltabb, súlyosabb eseteknél. Ez lehet helyi vérzés, vérrögképződés, láz, fertőzés, angina pectoris syndroma, szívritmuszavar, esetleg egy friss infarktus kialakulása. Sérülhet a katéter bevezetésére használt ér. Kivételes esetekben stroke, és veseelégtelenség is felléphet. A mai gyakorlatban használt kontrasztanyagok már ritkán okoznak allergiás reakciót.

Mivel ezek elég riasztóan hatnak így olvasva, de figyelembe kell venni, hogy a struccpolitika választása sokkal veszélyesebb dolog. A koszorúérfestés esetleges szövődményével szemben annak elmaradásakor olyan veszélyek állnak, mint a nagykiterjedésű szívinfarktus hirtelen halállal, túlélés esetén szívelégtelenséggel. A szövődmények gyakrabban fordulnak elő nőkben, 75 éven felüliekben, vese- vagy cukorbetegekben, illetve a szívbetegségek előrehaladott állapotában.

A beavatkozást egy speciális vizsgálóhelységben, műtőben végzik. A beteg egy röntgen készülék asztalán fekszik ébren, de nyugtatott állapotban. Az egyik kar vénájába infúziót szúrnak, amelyen keresztül a beteg szükség esetén gyógyszereket kaphat. A mellkasra elektródákat ragasztanak, amelyen keresztül a szívműködés folyamatosan követhető.

A szúrás helyét érzéstelenítik, majd a comb fő verőerén (ritkábban az alkar vagy a felkar artérián) keresztül egy katétert (csövet) vezetnek fel a koszorúerek szájadékaihoz, majd mindegyikbe egyenként kontrasztanyagot fecskendeznek, s a telődésről röntgenfelvételeket készítenek. Ez alapján megállapítható a koszorúerek pontos lefutása, a bennük található szűkületek száma, helye, kiterjedése és foka, a szűkület utáni kiáramlási pálya műtéti alkalmassága, és összességében a szív saját vérellátásának állapota. Tehát a műtét szükségességének és lehetőségének megítélése.

Terápiás lehetőségek

Hogyan lehet gyógyítani katéteres módszerekkel? Például úgy, amikor szívmegállás esetén pacemaker (szívritmus szabályozó) elektródát vezetnek be egy nyaki vénán keresztül a jobb szívkamrába, lehetőséget teremtve ezzel a keringés fenntartására.

De katéteres módszerrel lehet ma már a sérült szívbillentyűt plasztikázni, beszűkült szívszájadékot tágítani, pitvari sövényhiányt vagy magzati korból visszamaradt vezetéket bezárni. Gyógyszeresen nem befolyásolható súlyos ritmuszavarok katéteres módszerrel sikerrel megszüntethetők a ritmuszavart keltő gócok elfagyasztásával, koagulálásával.

Nem utolsó sorban a koszorúsér szűkület megoldása lehet az úgynevezett perkután transluminalis coronaria angioplastica (PTCA). A beavatkozás kevésbé megterhelő, mint a hagyományos koszorúérműtét. Egy, maximum két koszorúér betegsége (szűkülete) esetén végezhető. Ekkor a koszorúérfestés módszeréhez hasonlóan vezetik fel a katétert a koszorúerek szájadékáig. Erre a vezető katéterre húzzák rá a ballonkatétert leeresztett állapotban, és megkeresik a szűkület vagy szűkületek helyét. Itt aztán a ballont 3-8 atm nyomással felpumpálják, aminek hatására a koszorúér a szűkület helyén a ballon méretének megfelelően kitágul.

A beavatkozás 90 százalékban sikeres. Két-három százalékban sürgős koszorúérműtétet kell végezni. Előfordulhat, hogy a tágított területen a beavatkozást követő fél éven belül ismét szűkület alakult ki. Ekkor a tágítást meg lehet ismételni. Fél év eltelte után ismételt szűkület csak ritkán alakul ki.

A beszűkült érszakaszba tágító csövet (stentet) is be lehet ültetni. Korábban csak mechanikai szerepük volt a behelyezett stenteknek, ma már olyan eszközök is léteznek, amelyek gyógyszert bocsátanak ki magukból. A gyógyszer jelenléte csökkentette az ismételt szűkület kialakulásának kockázatát, de kis százalékban helyi vérrög kialakulására hajlamosítanak.

A szívkatéterezést követően néhány órára megfigyelik a pácienseket. Amennyiben mindent rendben találnak, eltávolítják az elektródákat és az infúziós csövet. A beavatkozás típusától függően egyes esetekben még aznap hazaengedik a pácienseket, nagyobb beavatkozás (tágítás, stent beültetés) után még néhány napot bent tölthetnek a kórházban.

Összefoglalva tehát a katéteres módszerek számtalan lehetőséget nyújtanak az orvosoknak a szívbetegség jellemzőinek megismerése, és azok megoldása terén is. Egyelőre azonban bármennyire is imponáló a módszer kíméletes jellege, sok esetben még nem helyettesítheti a műtéti kezelést.

Forrás:
Percutaneous coronary intervention
www.mayoclinic.com
Kisalföld