Hirdetés

Halálos bánat

Minél inkább igyekszik modern társadalmunk, hogy elűzze a halál tudatát a mindennapokból, annál nagyobb lesz a haldoklók és hozzátartozóik félelme és magánya: a súlyosan betegeket ma gyakran hagyják egyedül meghalni, mintha a halál valamiféle veszélyes fertőző betegség lenne…

halál, haldoklás, magány |

Ideál - Reforméletmód magazin 2006 ;18(11):8-9   Celsus Kft. | Mercz, M.

Napjainkra elfelejtettük, hogyan kell együtt élnünk távozó embertársainkkal - haldokló rokonainkat, ismerőseinket anonim intézményekben helyezzük el, ahol életútjuk talán legnehezebb helyzetével minden emberi segítség, együttérzés nélkül, egyedül kell megbirkózniuk.

Rokonok között…

Saját haláluktól való félelmükben az élők megtagadják távozó embertársaiktól a méltóságteljes halált…

Nem így a zsidóság körében, ahol mások a szokások, rituálék. Ha közeleg a vég, a rokonok összegyűlnek a haldokló körül. A rabbi meggyóntatja a távozót, s az a halál közeledtével elmondja hitvallását. Ezt követően a rokonok lezárják a szemét, megmossák, felöltöztetik halotti ruhájába, és egy-két hozzátartozó virraszt a halott mellett, tehát a távozót elkísérik útján.

Az iszlám hagyomány szerint is egybegyűlnek a rokonok a haldokló körül. Beszélgetnek vele, imádkoznak. A távozó itt is elmondja hitvalló imáját. A halál pillanatában a hozzátartozók nem érinthetik őt, hogy lelkét vissza ne tartsák. Mivel a lélek még a holttest felett lebeg, a temetésig nem hagyják egyedül, a távozót elkísérik.

Tanulahtó-e az együttlét?

„A halál megértésének legnagyobb akadálya valószínűleg abban rejlik, hogy tudatalattink nem tudja elképzelni, hogy életünknek vége szakadhat.” Ezt nyilatkozta Dr. Elisabeth Kübler-Ross, aki a haldoklók körében végzett terápiás munkája során megpróbálta az emberi félelmek egyik legnagyobbikát, a haláltól való félelmet enyhíteni. E tényező befolyását nem szabad alábecsülni. A tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzését leginkább személyes okok váltják ki.

Olyan érzések ezek, amelyek a haldoklással és a haldoklóval függnek össze. Részét képezik az általános emberi kapcsolatoknak. Aki haldoklókkal érintkezik vagy velük foglalkozik, gyakran meghasonlást él meg azzal kapcsolatosan, hogy mit szeretne a távozóért tenni és mire érzi képesnek magát. Ezért óhatatlan a kérdés: tanulható-e annak a módja, hogyan legyünk együtt velük, hogyan segítsük az elmenni készülőket?
Mindez lehetséges, de természetesen csak abban az esetben, ha a segíteni akarás, a szolidaritásra való készség valóban megvan bennünk.

Fontos! A haldoklóval való együttlét, az ő támogatása nem feltétlenül e feladatra specializált szakemberek küldetése. Normális esetben „egyszerű”, másokon segíteni akaró emberek is betölthetik ezt a feladatot.

Természetesen senki számára sem jelent hátrányt, ha az ezzel az élethelyzettel kapcsolatos problémákkal mélyebben foglalkozik, és fejleszti azon képességeit, hogy nehéz helyzetben levő embertársaival bánni tudjon; elmélkedik és beszélget erről a témáról, vagy akár részt vesz egy olyan tréningen, amely a beszélgetés képességét igyekszik fejleszteni.
Tanulni az elmenőtől…

Aki segít a haldoklóknak, az nagyon sokat tanulhat az életről, de megtanulja megérteni a halált is, és a haldoklás során tanúsított magatartásával megtapasztalhatja a lelki közösséget.

Karnyújtásnyira a haláltól

A valódi iskola azonban maga a gyakorlat, s a valódi oktató maga a haldokló. A halál folyamat, amelyben nem csak a távozó vesz részt, de mindenki körülötte: közelségével és segítségével, menekülési próbálkozásaival, igenlésével és ellenkezésével egyaránt.

Jelenlét a haldoklásnál

Az emberek 90%-a otthon szeretne meghalni, de csak egytizedüknek teljesítik a kérését. A méltóságteljes halálhoz való joggal kapcsolatos ilyen mértékű lényegbeli különbség reakciókat vált ki. Ezért olyan kurzusokat szerveznek, amelyekben a családtagok vagy a hozzátartozókat támogatni akaró önkéntesek megtanulhatják, hogyan legyenek együtt, hogyan segítsék a súlyos betegeket és haldoklókat. A kurzus, illetve a csoportos beszélgetések során megismerkedhetnek a támogató búcsú fájdalmas folyamatával.

A résztvevők megélhetik, hogy a tanfolyam őket is segíti abban, hogy saját életüket filozófiai szemszögből vizsgálják, s hogy nem utolsósorban megtanulják elfogadni azt - hiszen, ha támogatunk másokat, az egyben azt is jelenti, hogy saját magunkat invesztáljuk, beleadjuk a munkába, a kapcsolatba.

Teremtsünk közösséget!

A halál 30-40 évvel ezelőtt még társadalmi esemény volt. Vidéken élt az a szokás, hogy harangoztak, amikor valaki elhunyt, így az egész falu részt vehetett a gyászban. Manapság azonban a kórházakban és klinikákon csak rövid időre engedik a látogatókat a haldoklóhoz, de akár meg is tilthatják nekik a találkozást. A halált diszkréten kezelik. A haldoklók és hozzátartozóik viszont valószínűleg kevésbé éreznék gyámoltalannak, tehetetlennek önmagukat, ha környezetük jobban támogatná őket érzelmileg.

A haldoklók és az idős emberek gyakran teszik fel a kérdést: ugye nem kell kórházba vagy otthonba mennem, ha itt az idő? A haldoklás tartamát firtató kérdést kivéve ezek olyan felvetések, amelyek minden nehézség nélkül megválaszolhatók, s amelyeket meg is kell válaszolni.

Jegyezzük meg! Az orvos sok félelmétől és szorongásától megszabadíthatja a beteget, ha biztosítja arról, hogy mindent megtesz, hogy a haldokló ne érezzen fájdalmat.

A halál lelki megértése

Egy súlyos beteget meghallgatni elkötelezettséggel jár. A meghallgatás pedig feltételezi, hogy a figyelő ember kész arra, hogy magára vállalja az együttlét konzekvenciáit. A betegek és haldoklók között léteznek beszélő és hallgató típusok, de mindegyikük számára Fontos a csend. Azok számára, akiknek nehezére esik a beszéd, a csend azért jelentős, mert így időhöz juthatnak saját hallgatagságuk küszöbének átlépéséhez.

Ha a két ember, a haldokló és segítője között bizalom alakult ki, akkor a mostanra baráttá vált segítő érintésével érzékeltetheti jelenlétét, támogatását és együttérzését. Az ölelésnek, szeretetteljes simogatásnak vagy a kéz tartásának nagyobb hatása van, mint a folyamatos beszédnek. Az együtt érző, szeretetteljes tekintet, a meditatív hallgatás és az idő is jó támasza ehet a betegnek. Ha a távozó nem jelzi semmilyen konkrét igényét, akkor remélhetjük, hogy rokona, hozzátartozója vagy segítője egyéni érzékenységére hagyatkozva kellő időben a megfelelőt teszi.

Mercz Mária
halál, haldoklás, magány

2006-11-13 09:31:12

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop