Egy állatfiziológiával foglalkozó professzor nagy fontosságú áttörésről számolt be. "Nincs ok arra, hogy azt állítsuk, az emberek annyival mások a többi emlősnél, hogy képtelenek a hibernációra" - jelentette ki Gerhard Heldmaier professzor.

A professzor az International Hibernation Society elnöke, felfedezett két gént, amelyek szerinte kiváltják a hibernációt. Ezek irányítják, illetve "kapcsolják be" azokat az enzimeket, amelyet úgy állítják át a szervezetet, hogy zsírt égessen szénhidrátok helyett. "Hosszú évek óta csak sötétben tapogatóztunk, megpróbáltunk valamiféle kapaszkodót vagy kulcsot találni az anyagcseréhez" - mondja. - És most először találtuk meg ennek az irányítási folyamatnak a génjeit."

Alig 12 hónapja, hogy az első áttörés bekövetkezett a humán hibernációban. Matthew T. Andrews, a University of Minnesota biokémikusa azonosította először ezeket az "átkapcsoló" géneket, a PL-t és a PDK-4-et. "Az általunk felfedezett hibernációs génekben hasonló szakaszok vannak, mint az embereknél. Még évtizedes munka vár ránk, de... még nagyon sok molekuláris biológiai kutatás után potenciálisan lehetséges egy rövid távú sztázis."

Bár a kutatás felveti annak a lehetőségét, hogy novemberben bebújunk a takaró alá és tavaszig elő sem jövünk, a kutatás legvalószínűbb alkalmazási területe az űrutazás és az orvostudomány. Már világszerte óriási az érdeklődés a két professzor munkája iránt. Az amerikai hadsereg, amely Andrews professzor kutatásait támogatja, az iránt érdeklődik, hogyan lehet a sebesült katonákat egy feltételezett téli álom-állapotban a harcmezőről a kórházba szállítani. A NASA a hosszú távolságra induló űrutazásokban érdekelt, és szintén szponzorált egy egyetemi kutatást a témában.

Az űrutazás alatti hibernáció "még mindig sci-fi - mondja Andrews professzor, de hozzáteszi - reálisabban szemlélve a dolgokat, a folyamat fő előnye a szervmegőrzésben lehet. Ha egyes szerveket hosszú távú sztázisba lehet tenni, akkor hónapokig elállnak. Most a szervek csupán 3-4 napig állnak el. A hibernálás esetleg életeket menthet."

Az ausztriai Jungholzban tartotta az International Hibernation Society 11. szimpoziumát. Ka Therine Dausmann, Heldmaier professzor egyik pártfogoltja, bizonyítékokkal szolgált az első ismert hibernáló főemlősről, a madagaszkári lemurról.

"Az a tény, hogy legközelebbi rokonaink képesek erre, megintcsak felvetette a humán lehetőséget. Ez a humán orvoslás szempontjából igen hasznos lehet. Bizonyos tudatállapotban sok különös dologra képesek vagyunk. Csak még többet kell megtudnunk arról a kapcsolóról, amellyel ki és be lehet kapcsolni a hibernációt."

Megjelent: The Independent, London