Az ún. trakciós (húzás révén kialakult) diverticulumok úgy keletkeznek, hogy a nyelőcső középső részén, leginkább a légcső elágazódásának magasságában a nyelőcső körüli szövetek valamelyikében levő gyulladásos vagy tuberkulózisos nyirokcsomó-elváltozások, zsugorodással járó tüdő- vagy mellhártya-megbetegedés következtében szöveti gyulladás és ennek nyomán zsugorodás jön létre, amely a nyelőcső falával összekapaszkodva, annak kúpszerű tágulatát okozza. Ezek a diverticulumok rendszerint tünetmentesen fejlődnek, nyelési zavar ritkán van.

Ezzel szemben az ún. pulziós diverticulumok közvetlenül a nyelőcső bejárata fölött, a garat legalsó részének hátsó falán, zsákszerű kiöblösödés formájában szoktak előfordulni. Rendszerint igen lassan, lappangva, sokszor évek, évtizedek alatt fejlődnek ki.

Ugyanilyen lassan, lappangva alakulnak ki a tünetek is. Legkorábban torokszárazság, igen kifejezett, kellemetlen lehelet, fokozott nyálelválasztás, kaparó érzés jelentkezik a garatban, ami krákogást, izgatott köhögési ingert, sőt hányingert, hányást is okozhat. A hányadék gyomorsavat nem tartalmaz, ezért nem savanyú, inkább pangó ételmaradékból áll. Csak később társul ezekhez a tünetekhez nyelési zavar. A beteg úgy érzi, nem csúszik le a falat. Egy idő után rekedtség jelentkezik. Néha a táplálkozást követően hirtelen fulladás alakul ki, az arc elvörösödésével. Ennek az az oka, hogy a táplálékkal megtelődő diverticulum összenyomja a légcsövet.

A betegek azonban hamar megtanulják, milyen testhelyzetben kerülhető el az ilyen tünetek kialakulása, s hogy szükség szerint hogyan üríthetik ki a diverticulum tartalmát, sőt diverticulum-toilette is elvégezhető a kellemetlen, a társadalmi kapcsolatokat is lehetetlenné tevő bűzös lehelet zavaró hatásának kiküszöbölésére.

Ha a tasak zsákja elég nagy, akkor a gégétől gyakrabban jobbra rugalmas, akár ököl nagyságú képlet jelenhet meg, amely enyhe nyomással többnyire kiüríthető. Utóbb ezek a módszerek mind kevésbé eredményesek, s végül ha e betegeket sorsukra hagynánk, éhen halnának vagy a társuló tüdőgyulladás okozná halálukat. Ez utóbbi súlyos komplikáció akkor jelentkezik, amikor a nyelészavar oly mértékben fokozódik, hogy a diverticulumban pangó, bomló tartalom visszafele haladva a légcsőbe jut. Ilyenkor ugyanis már éjszakai köhögési rohamok lehetnek, s ha a köhögési inger késik, a belégzés során félrenyelés jön létre, visszatérő tüdőgyulladásokkal, hörgőtágulattal, súlyosabb esetben tüdőtályog és a tüdő kötőszövetes átalakulásának kialakulásával. Ezért fel kell figyelnünk az időskorban jelentkező éjszakai köhögési rohamokra, és visszatérő tüdőfolyamatok esetén gondoljunk diverticulum lehetőségére.

Említést kell tennünk arról is, hogy az étellel megtelődő diverticulum nyomása a mellkasban gyakran olyan fájdalmat okoz, amely összetéveszthető a koszorúserek görcse által okozott tünetekkel, és sokszor tévesen szívbetegség kerülhet megállapításra. A kontrasztpépes röntgenvizsgálat vagy a nagy óvatossággal végzett fiberoszkópia azonban segítségünkre van az elkülönítő diagnózisban, egyértelműen tisztázza a diverticulum jelenlétét, mely esetben - ha nyelési panaszokat és nyomásos tüneteket okoz - csak a műtéti eltávolítás jön szóba.