A szaruhártya fénytörését megváltoztató sebészi beavatkozások története
A szem fénytörési hibáinak sebészi kezelése az emberiség régi óhaja. A szemüveggel történő korrigálása XIII. évszázad (1286) óta lehetséges.
Magas ára miatt a szemüveg a gazdagság, a tanultság jelképévé vált. Több mint két évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a rövidlátással kapcsolatos fénytörési hibák szemüveggel történő korrigálása is lehetségessé váljon.
Természetesen az optikai és fénytörési törvényszerűségek ismeretének hiányában csak a legalapvetőbb fénytörési hibákat tudták megközelítő pontossággal korrigálni. Az asztigmatizmus optikai kezelése emiatt csak az újkor hajnalának elején vált valóra.
A sebészi korrekció kezdetét a XIX. század végére datálhatjuk. Európában Lans német szemorvos (1898), Amerikában Bates (1894) tett közel egy időben kísérletet az asztigmatizmus, illetve a keratoconus (a szaruhártya elvékonyodásával járó, az idő múlásával előrehaladó, általában örökletes betegség) sebészi kezelésére.
A mikrosebészeti eszközök hiánya miatt és a szaruhártya alapvető biomechanikai tulajdonságainak ismerete nélkül a fénytörési eredmények nem voltak előre tervezhetőek, nagy szórást mutattak, sok esetben a páciens látásélessége tovább romlott.
A sebészi beavatkozást több évtizedre elfelejtve, a XX. század első felében Sato elevenítette fel a szaruhártya-bemetszés eljárását. Az ún. keratotomiát myopiás és keratoconusos fénytörési hibák kezelésére alkalmazta.
Mivel a század elején még nem volt ismert a szaruhártya legbelső sejtsorának, az ún. endothel sejteknek a szaruhártya átlátszóságában játszott elengedhetetlen szerepe (állandóan kifelé préseli a vizet), a bemetszéseket a szaruhártya mindkét oldala felől, kívülről és belülről is végezte. Ennek következtében operált betegei szaruhártyáinak nagy része az elkövetkező 20 évben elveszítette átlátszóságát, ezért teljes vastagságú szaruhártya-átültetésre szorultak.
Modern korunkban a szemüveg viselése mindenki számára elérhetővé vált, a szemüveg nem jelképe többé a kiváltságos életformának, a tanultságnak.
A szemüveg kiváltásában a kontaktlencse ígéretes próbálkozás volt, optikailag jó eredményeket biztosít, azonban gondozása számos kellemetlenséggel jár; 12 órát meghaladó viselése esetén a szaruhártya oxigéntartalma csökken, hámsérülés, fertőzésveszély, széli érújdonképződés (erek jelennek meg a szaruhártya területében olyan részeken, ahol az már kórosnak számít, veszélyeztetve az átlátszóságot) veszélye igen magas.
Nem véletlen tehát, hogy a hatvanas évek eleje óta a fénytörési hibák megoldásában ismét a sebészi módszerek irányába terelődött a hangsúly.
2007-11-14 14:53:24