Hirdetés

Mit kell tudni a színlátásról?

A szemészeti alkalmassági vizsgálatok során elsősorban a látásélességet és a színlátást nézzük.

színlátás, színtévesztés |

InforMed Hírek18   InforMed | Sándor, K.

A jó színlátás nemcsak akkor előny, amikor a naplementében, a természtben, egy szép fényképben gyönyörködünk, hanem a pályaválasztásban is, hiszen Magyarországon ma már több mint száz szakmában nem ajánlatos foglalkoztatni azokat, akik a normálistól eltérően látják a színeket. 

A számítógépeket is könnyebben tudja használni, javítani az, aki jól látja a színeket, a vadász is jobban kiismeri magát az erdőben, a katona biztosabban igazodik el a terepen, a térképeken, a gyógyszerész a pirulák, a krupié a zsetonok között....

A természetben sokszor megcsodált fény- és színjelenségek, környezetünk tárgyainak színei olyan objektív fizikai tulajdonságokra vezethetők vissza, mint a hullámhossz, a fénytörés, a tükrözés stb. A fizika a színeket mint látható elektromágneses hullámokat vizsgálja.

Hogyan látjuk, érzékeljük a színeket?

A prizmával felbontott fehér fény színei közül a vörös, a kék, a zöld alapszínek, melyek megfelelő arányú keverékéből az összes szín előállítható.

A színek érzékelésére az állatok közül csak a magasabb rendűek képesek, például a majmok, hiszen az állatok általában színvakok, a világot úgy látják, mintha "fekete-fehér" tévén néznék. Még a híres bika is, "akit" a látványosság kedvéért vörös "kendővel" ingerelnek az arénában, annak mozgására reagál, nem a színre.

Az emberi szem a színeket az ideghártyában lévő csapok segítségével "fogja fel". Az egyes színek nem egyformán ingerlik a csapok idegsejtjeit, a színingert követő kémiai reakciókban olyan idegingerület keletkezik, ami annak megfelelő színérzetet kelt. A tudósokat régóta foglalkoztatta a színlátás mikéntje, a múlt századtól napjainkig több színlátáselmélet született.

A legelfogadottabb, úgynevezett "trikromatikus" elmélet szerint a "színfelfogó" csapoknak három típusuk van, melyek mindegyike az alapszínek egyikére érzékeny, tehát egy részük főként a vörösre, más részük főként zöldre, megint mások az ibolyára, kékre.

A normális színlátású egyén ideghártyájában ezen mindhárom alapszínt felfogó csaptípus megtalálható, amelyekkel a színskála, színkör összes elemét, színeit érzékeli (kb. 160 színárnyalatot). Ez a trichromasia.

A színlátás zavarai a csapok érintettségétől függően különböző súlyosságúak lehetnek:

Enyhe: amikor a megfelelő csap-pigment csak "hibás", (de mind a három megvan), a színlátás részleges hibájáról beszélünk. Ezt a szemorvosi gyakorlatban a normális trichromasiának, a köznyelvben színtévesztésnek nevezzük. - Ha ez a hiba a zöld szín látását rontja, zöldszín-tévesztésről (deuteranomalia), ha pedig a vörös szín látását rontja, vörösszín-tévesztésről (protanomalia) beszélünk.

Középsúlyos: amikor valakinek az ideghártyájából az egyik fajta csappigment teljesen hiányzik (a háromfajta helyett csak kétféle van) dichromasiáról, köznyelven színvakságról beszélünk.

  • Ha a zöldet érzékelő pigment hiányzik, az illető zöldszín-vak (deuteranopia).
  • Ha a vöröset érzékelő pigment hiányzik, az illető vörösszín-vak (protanopia).
  • A kék (ibolya) színre lényegesen kevesebb a zavar (kékszín-vak, tritanopia).

Súlyos: amikor kétfajta csappigment is hiányzik az ideghártyából (csak egyféle létezik), a monochromasia esete áll fenn. Ezen - szerencsére ritka - esetekben az embernek például csak a kék szín látása marad meg.

Igen súlyos: ha minden csappigment hiányzik (achromatopsia), minden szürke. Ilyenkor a látásélesség is nagyon rossz. (Szintén ritkán fordul elő.)

A színtévesztők általában meg tudják mondani a tárgyak színét, mert a színek különböző világosságúak. Látják a színeket, csak másként, mint azok, akiknek normális a színlátásuk.Már a kisgyerek is észreveszi, hogy vannak különböző árnyalatú zöldek, sárgák, de széles tartomány a vörös színé is. A színtévesztő is hasonló módon tanulja meg a színeket, de bizonyos átfedéssel. Így előfordul, hogy egyfajta sárgát zöldnek vél, vagy hogy egy mélyebb zöldet inkább kéknek gondol.

A színlátás pontos vizsgálata speciális szemorvosi feladat, és egy bonyolult műszer, az ún. Nagel-féle anomaloszkóp segítségével történik. Sok esetben azonban (pl. jogosítvány, szakmai alkalmasság, pályaválasztás előtti vizsgálat) a háziorvosnak, "üzemorvosnak", iskolaorvosnak is szüksége van ún. tájékozódó, szűrő jellegű színlátásvizsgálatra. A színlátás "tesztelése" ún. "csereszíntáblákkal" történik, és elsősorban a vörös-zöld színlátászavar kiszűrését szolgálja.

A tesztkönyv lapjain különböző színű, de azonos világosságú pontokból összeálló számok vagy betűk láthatók, melyeket csak az egészséges színlátású személy tud hibátlanul elolvasni. A színtévesztő ezeket vagy ezek egy részét nem látja, illetve más számokat, betűket olvas ki belőlük.

A hibás színlátás meglehetősen sokakat érint. Statisztikai adatok szerint ma a férfiak 8 százaléka, a nők 0,4 százaléka színtévesztő. Magyarországon ez közel félmillió embert jelent. A színtévesztést örököljük, mégpedig a X női nemi kromoszómához kötötten, tehát az anyák örökítik át fiaiknak.

A színtévesztést általában csak későn és nehezen ismerik fel, legtöbbször csak pályaválasztáskor derül ki. A kisgyerekek különböző készségűek a színek tanulásában. Hasznos "játszani" a színekkel óvodáskorban ("Ez milyen színű?" "Melyik az egyforma színű?" stb.), mivel a helyes színismeret fontos a közlekedésben (forgalmi lámpák), a környező világ megismerésében stb.

Fontos az is, hogy a színtévesztő korán tudomást szerezzen ezen másságáról, mert meg kell tanulnia ezt kompenzálni. Fontos azért is, hogy idejében tudjon a neki alkalmas pálya, szakma felé orientálódni. 

színlátás, színtévesztés

2020-06-10 17:12:41

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop