Egy forgalmas piaci nap után ez a szint még jobban megemelkedik, és a brókerek a még nagyobb jutalom reményében nagyobb kockázatra is hajlandók.

A klasszikus gazdasági elméletek szerint az emberek racionális alapon hoznak pénzügyi döntéseket. A valóság azonban mástól tanúskodik: a brókerek a biológiai tényezőkre vannak utalva.

A gazdasági trendek egy ponton túl ellenőrizhetetlenné válnak, és kialakul az ún. pénzpiaci buborék, ennek az is az oka, hogy a döntéshozók nem mindig veszik figyelembe a hormonokat. Alan Greenspan például egész életében küzdött a pénzpiaci buborékok ellen, csak épp azt nem tudta, hogy valójában hormonok ellen küzd.

Állatkísérleteknél már korábban is megfigyelték az ún. „nyerő effektust”, az állatoknál például a feladat megoldása utáni siker serkenti a tesztoszteron termelődését, ez viszont egy sor változást idéz elő az agyban. A tesztoszterontól az állatok gyorsabban hoznak döntéseket, jobban akarnak nyerni, és hajlamosabbak kockáztatni is, mint félénkebb társaik.

A következő körben aztán ezek az állatok eleve előnnyel indulnak, ami újabb sikerek forrása lehet. Nem lehet azonban folyamatosan nyerni, a szélsőséges sikerhez szükséges kockázatos magatartás látványos bukáshoz vezethet.

Ekkor következik be a „vesztes effektus”, a tesztoszteron szint esésével emelkedik a másik hormon, a kortizol szintje. Ez a fék, amely éppen kockázatkerülő magatartást eredményez.

Ahogy tehát a tesztoszteron pénzpiaci buborékot okoz, a kortizol recessziót. Coates óv azonban attól, hogy vizsgálati eredményei láttán a brókerek ugyanúgy doppingolni kezdjenek, mint a sportolók. Hosszú távon nem valószínű, hogy a magas tesztoszteron szinttel rendelkezők sikeresebbek lesznek, ráadásul a tesztoszteronra sem reagál mindenkinek egyformán a szervezete. Az androgének hatása a fontos tehát, nem a mennyisége.

Az igazi jó bróker az, mondja Coates, aki kihasználja a hormonjai nyújtotta előnyöket, de nem engedi, hogy kicsússzon a kezéből az irányítás.

Newsweek