Hirdetés

A hormonzavarok diagnosztikája

Mind a kórelőzmény (anamnézis), mind pedig a beteg részletes vizsgálata az orvosi tevékenység alapvető része, amely nélkülözhetetlen mind a helyes kórisme felállításához, mind pedig a megfelelő beteg-orvos-kapcsolat kialakításához. A következőkben azokat a fontos szempontokat foglaljuk össze, amelyek az anamnézis felvétele és a beteg vizsgálata során felvethetik, illetve megerősíthetik az endokrin betegségek gyanúját.

hormon, endokrin, belsőelválasztású mirigyek |

Hormonháztartásunk   SubRosa Kiadó | Kiss, R.

A felsorolt figyelmeztető jelek, illetve tünetek jelentkezése esetén feltétlenül forduljunk orvoshoz, mert már a gyanújelek indokolják a további vizsgálatokat, hogy az esetleges kóros elváltozások minél előbb felismerésre kerüljenek.

Bár az alábbi kérdések valamennyi kórelőzmény részei, a hormonzavarok gyanújánál ezeket az adatokat különös gondossággal kell figyelembe venni:

  • a testsúly és az étvágy változásai a testarányok megváltozása esetleges izomgyengeség",izomláz"
  • periodikusan jelentkező heveny rosszullétek (akár kipirulással, akár elsápadással)
  • fokozott izzadékonyság, verejtékezés gyógyszerekre nem reagáló magas vérnyomás fertilitási (fogamzáskészséggel kapcsolatos) zavarok nőknél a menstruációs ciklus zavarai
  • férfiaknál az esetleges potenciazavarok
  • bizonyos bőrelváltozások megjelenése (például lilás színezetű csíkok a has bőrén, a farpofákon)
  • a folyadékfogyasztás és -ürítés mennyiségi zavarai
  • nőknél a rendellenes mennyiségű és elhelyezkedésű szőrzet megjelenése (férfias típusú szőrzet)
  • a testalkat arányainak változása (férfias alkat nőknél, nőies alkat férfiaknál)
  • a másodlagos nemi jellegben mutatkozó zavarok (például nőies típusú emlők férfiaknál)

Vizsgáló eljárások endokrin betegségek gyanújánál

A szokványos laboratóriumi és radiológiai vizsgálatok közül nagy jelentősége van a következőknek:

  • elektrolit-vizsgálatok (a vérben a nátrium-, kálium-, kalcium- és foszfor-koncentrációk)
  • a szénhidrát-anyagcsere részletes vizsgálata
  • máj- és veseműködés vizsgálata
  • vizeletvizsgálat (fajsúly, vegyhatás!) - gyűjtött vizeletből: fehérjeürítés elektrolit-ürítés
  • hormonlebontási termékek ürítése

A "hagyományos" radiológiai vizsgálatok közül kiemeljük a különböző csontfelvételeket, és a ma már hagyományosnak tekinthető ultrahangvizsgálatokat. Az ultrahangkészülékek lehetőséget adnak arra is, hogy szükség esetén a szem ellenőrzése mellett vékony tűvel a szervek belsejéből mintát vegyünk szövettani vizsgálatra.

Az utóbbi egy-két évtized óriási vívmányát jelentette a számítógépes rétegfelvétel (computer tomographia - C7), és a mágneses rezonancia (MR) vizsgálati módszerek elterjedése az orvosi gyakorlatban. Ezek az eljárások eddig elképzelhetetlen, részletes és pontos képeket rajzolnak a vizsgáló orvos szeme elé a szervezet valamennyi területéről. Felhasználásuk ma már az endokrin betegségek diagnosztikájában is elengedhetetlen, és óriási segítséget nyújtanak az elváltozások felismerésében és lokalizálásában.

A hazai egészségügyi intézmények is elegendő számú műszerrel rendelkeznek ahhoz, hogy minden ilyen jogos igényt kielégítsenek.

A speciális radiológiai vizsgálatok közé tartoznak az ún. érfeltöltéses eljárások. Tapasztalt, nagy gyakorlattal rendelkező orvos - megfelelő indok birtokában, mert a vizsgálat nem veszélytelen - bármelyik szerv verőerét képes megkatéterezni (vékony műanyag csövet juttatnia verőérbe), és kontrasztanyag segítségével a szerv nagyságát, elhelyezkedését, az esetleges kóros képződményeket kirajzolni.

Még ennél is nagyobb jelentősége lehet annak a vizsgálati eljárásnak, amikor az orvos a szervből kijövő visszérből tud vérmintát venni, és az ebből meghatározott hormonszintek alapján jut el a kórisméhez.

Az izotópok felhasználása az orvosi gyakorlatban egy olyan újabb eszközt adott a kezünkbe, amely a beteg számára veszélytelen, és fájdalom nélkül nyújt megbízhatóan értékelhető képet a belső szervek elhelyezkedéséről, nagyságáról és sokszor működéséről is. Az izotópvizsgálatoknak nagy szerepük van az endokrinológiai gyakorlatban.

A vizsgálatok legfontosabb része a megfelelő hormonok vérszintjének a meghatározása. Ma már olyan érzékeny módszerek állnak rendelkezésünkre, amelyek segítségével akár pikogrammnyi mennyiségek (tehát a gramm milliomodrésze!) is biztonsággal meghatározhatók.

Az előzőekben már említettük, hogy a hormonoknak jellegzetes napszaki ritmusa van. A meghatározások ennek vizsgálatára is kiterjednek, mert könnyen belátható, hogy a ritmus megváltozása vagy megszűnése már kóros működésre utal. (Ha egy hormon normális napszaki ingadozása olyan, hogy az éjszakai nyugalom alatt a legalacsonyabb, és reggel a legmagasabb a vérszintje, akkor például már az fokozott működést igazolhat, ha az éjszakai érték megegyezik a reggelivel. Ugyanilyen meggondolás alapján csökkent hormonműködésre utal, ha a reggeli szint egyezik meg az éjszakaival.)

A vizsgálatok arra is kiterjednek, hogy az illető endokrin mirigy hogyan reagál a különböző serkentő, illetve gátló ingerekre, behatásokra.

Ezek a hormonvizsgálatok - éppen nagy érzékenységük és pontosságuk miatt - drágák, és megfelelő körülmények is szükségesek a meghatározásokhoz (például bizonyos gyógyszerek szedése zavarhatja a reális méréseket), de az endokrin betegségek gyanúja esetén nélkülözhetetlenek. Hazánkban ezek elvégzésére megfelelő lehetőségek vannak, és a családi orvosok a speciális szakrendelések segítségét vehetik igénybe.

hormon, endokrin, belsőelválasztású mirigyek

2007-11-11 01:16:06

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop