Az inzulinkezelés története (2.)

Az inzulingyártás 60 évig a torontói felfedezők (Banting, Best és Collip) elvei alapján történt.

Az inzulint a sertés-, illetve szarvasmarha-hasnyálmirigyből vonták ki savas-alkoholos módszerrel. Az állatok levágása után a hasnyálmirigy azonnal mélyfagyasztásra került. Darabolás után savanyú közegben alkohol segítségével kivonatot készítettek. Ezután semlegesítették a kivonatot és eltávolították az itt kicsapódó fehérjéket, az alkoholt és a zsírnemű anyagokat. Ezek után semleges közegben konyhasó (NaCl) hozzáadásával az inzulin kicsapódott. Az így nyert készítményt 80-90 százalék kristályos inzulint tartalmazott, ez a klasszikus "gyors"hatású inzulin. A mindennapi gyógyításban jól alkalmazható kristályos inzulint először Abel állított elő 1926-ban.

Az első hatvan év

A húszas-harmincas években kidolgozták az inzulinadás módszerét. A készítményt bőr alá (subcutan) adagolták főétkezések előtt. Sajnos ez a fajta adagolási mód nem olyan, mint ahogy a szervezetben jut a vérbe az inzulin, de mindmáig nincs jobb. A hasnyálmirigyben termelődött inzulin a vérbe kerülve előbb átfolyik a májon és ott megkötődik kb. a fele. A bőr alá adagolt inzulin pedig előbb a szövetekbe jut.

A kezelés hatását a vizeletcukor mérésével ellenőrizték. Ekkor a vércukor mérése még nagyon nehéz és költséges volt. Rájöttek arra is, hogy különböző testtájakról más-más az inzulin felszívódása. Próbálkoztak egyéb betegségekben való felhasználással is. Az éhségérzetet okozó hatás miatt leromlott állapotú betegeken "hízókúraként"alkalmazták az inzulinkezelést.

Megfigyelték, hogy súlyos mellékhatásként a jelentkező vércukoresés eszméletvesztést okozhat. Ezért megkísérelték a tudathasadásos betegeket inzulintúladagolással, "inzulinsokkal"kezelni. Ezek a gyógyító eljárások nem váltak be és rég kimentek a divatból.

Az inzulinkészítmények hatáserősségét a felfedezés után egységben adták meg, ez mindmáig így van. Először a biológiai hatása alapján határozták meg az egység fogalmát, éhező nyulakban a vércukorcsökkenést mérték. A későbbiekben a kémiai módszerek a készítmények nitrogéntartalmát mérték.

A ma is alkalmazott nagyon pontos immunmeghatározást 1959-ben fejlesztették ki. Egy nemzetközi egység mindenhol a világon kb. 36 mikrogramm inzulinnak felel meg.

1936-ban fejlesztette ki Hagedorn az első tartós hatású inzulint (Zink-Protamin Insulin). Kristályos inzulint lazacspermiumból kivont fehérjével (protamin) és cinkkel kevert össze, ezzel a felszívódás elhúzódóvá és a hatás tartóssá vált. 1946-ban állította elő szintén Hagedorn az első semleges vegyhatású, stabil, tartós hatású inzulinkészítményt (NPH = Neutralis Protamin Hagedorn).

1951-ben alkották meg a "lente"inzulinokat. A harmincas évek végétől a tartós hatású inzulinok bevezetésével a törekvés egyértelműen az injekciók számának csökkentése volt. Sajnos a korábbi, étkezések előtt adott, gyors hatású inzulinok helyett napi egy- vagy kétszeri adagolás vált általánossá. Merev kezelési sémákat alkalmaztak. A vércukrot hosszú távra igyekezték "beállítani", feleslegessé téve a szorosabb ellenőrzést és az inzulinadag gyakoribb módosítását. Ez az elv, mely a hetvenes évekig uralkodó volt, a gyakorlatban nem vált be.

Már 30 éve adták a szarvasmarha-inzulit, amikor 1953-ban sikerült Sangernek meghatározni a pontos aminosav-összetételét és -sorrendjét. Az A lánc 21, a B lánc 30 aminosavat tartalmaz, e két láncot két "kénhíd"(diszulfid) köti össze. 1960-ban sikerült az emberi (humán)inzulin aminosavsorrendjének, 1964-ben pedig pontos térbeli szerkezetének felderítése. Kiderült, hogy a sertésinzulin csupán egyetlen, a marhainzulin pedig 3 aminosavban tér el az emberétől. A későbbiekben megtalálták a humáninzulin génjét, ez a 11. kromoszómán van.

1967-ben felfedezték, hogy az inzulin a hasnyálmirigy béta-sejtjeiben a 85 aminosavból álló proinzulinból keletkezik, miután lehasad belőle az úgynevezett C-peptid. A C-peptid mérése lehetőséget ad inzulinkezelés esetén is a saját inzulintermelés meghatározására. A hetvenes évektől kezdve megindult az inzulin sejtszintű hatásainak tisztázása. 1973-tól lehetővé vált a gázkromatográfiás eljárás segítségével a nagy fokban tisztított MC (monocomponens) állati inzulinok előállítása. Az igazi robbanást a nyolcvanas évek hozták, de erről majd legközelebb.

| inzulinkezelés, cukorbetegség, diabetes, mellitus, történet
2007-11-08 14:48:11


Kutatás: huszonötször magasabb a vakok aránya a cukorbetegek körében

Huszonötször magasabb a vakok aránya a cukorbetegek körében - derült ki egy átfogó, a látáskárosodás és a diabétesz közötti összefüggést vizsgáló magyarország...


A gyerekkori cukorbetegség elfogadása szakemberek szerint még mindig nehézkes

Bár a gyermekkori cukorbetegség gyógyíthatatlan, krónikus állapot, az ebben szenvedők megfelelő kezelés mellett is teljes életet élhetnek, de az ilyen gyerekek oktatási...


Tizenkét év alatt duplájára nőtt a diabéteszesek aránya

Tizenkét év alatt megduplázódott Magyarországon a cukorbetegek aránya, 2003-ban a 19 évnél idősebbek 6,27 százaléka, 2015-ben már e korcsoport 12,43 százaléka járt o...


Magas vérnyomás és cukorbetegség

Magas vérnyomásról (hypertonia) akkor beszélünk az egészségügyi világszervezet (WHO) meghatározása alapján, ha a vérnyomás három különböző alkalommal, nyugalomba...


Csaknem a felére esett a szalmonellás fertőzések száma az unióban

Jelentősen javult az elmúlt évtizedekben az élelmiszer-biztonság Európában, a fogyasztók a világ legmagasabb színvonalú élelmiszerlánc-biztonsági rendszerének előny...


+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^