A gyermeket mindig fel kell készíteni a fogászati kezelésekre. Az első találkozások egy életre szólóan meghatározzák a gyermek viszonyát a fogászathoz. A kellemes kapcsolat vagy kezelések kialakításában a legtöbbet a szülő teheti, de nagy szerepük van az óvónőknek és a pedagógusoknak is. A gyermeket nem szabad becsapni, mert többé nem lesz hitelünk. Ne ijesztgessük a gyermeket a fogorvossal!

Egy-egy mese az óvó nénitől, a rendelőben a keresztnevükön való szólítás, egy-egy figyelemelterelés vagy a fogászati eszközök "megszemélyesítése" mind sokat segíthet a cél elérésében. ("Ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra! - mondja ezt a fogászati szék a félős kisgyereknek.") A jó viselkedés esetén apró jutalmat adjunk (de ne édességet!!!). Hasznos, ha a gyerek végignézi egy családtagnak (például az édesanya) a fájdalommentes fogászati kezelését. Tehát a gyerek ne akkor találkozzon először a fogorvossal, ha fáj a foga!!!

Minden esetben a kezelések mellé a fogorvos adja meg a szülőknek a legfontosabb tanácsokat (például cumizás, ujjszopás leszoktatása hogyan történjék...) Már a legenyhébb tünetekkel is szükséges, hogy fogorvoshoz forduljunk. (A tejfog még nem esett ki, a maradó fog pedig már kibújt...)

Minden gyerek az ismételt kezeléseknél egy új eset, ezzel a szülőnek és a fogorvosnak is számolni kell. Egy teljesen ellentétes magatartást produkálhat az előző kezeléshez képest. Egyszerre csak egy problémát kezeljünk, ha ez sikerült, bizalmat kapunk a gyerektől és szívesen vissza fog járni. Mindig a gyerek értelmi szintjéhez szabjuk a felkészítést és a felvilágosító tevékenységet is.

Az óvónők a gyermekkel egész nap együtt vannak, és személyes varázsuk meghatározó lehet a kicsik szemében. A védőnők a családok egészségkultúrájának a legfontosabb szereplői, és a fogászati egészségnevelés egyik alappillérei. Feladatunk egy egészségesebb nemzedék felnevelése, az egészség pedig ép fogazat nélkül csak torzó marad.

"Mindenki fogékony a jóra" - erre lehet és kell építeni a legreménytelenebb esetekben is.