A New England Journal of Medicine-ben megjelent tanulmány szerint a gyermekkorukban rákban megbetegedettek mintegy kétharmadának legalább egy krónikus betegsége lesz, egynegyedüknél pedig súlyos, életveszélyes betegség léphet fel a diagnózis után 20-30 éven belül.

Az egészségesekkel való összehasonlításban az 1970-1986 között diagnosztizáltak háromszor gyakrabban betegedtek meg felnőttkorukban, és több mint nyolcszor gyakoribb volt náluk valamilyen súlyos betegség.

A vizsgálatban 24 észak-amerikai rákközpont és közel 10 400 túlélő vett részt. Megállapították, hogy az 1970-es és 80-as évek során rák miatt kezeltek sugárterápiában részesültek, és általában ennek utóhatásaként jelentkezett a második rák, valamint a meddőség és szívbetegség. Mára már, okulva a tapasztalatokból, a sugárkezelés adagját csökkentették.

A meddőség elsősorban a fiúkat érinti, ők érzékenyebbek a rákgyógyszerekre, mint a lányok. Az utóbbi öt évben már lefagyasztják a 13 éves vagy annál idősebb fiúk spermáját kezelés előtt.

A gyermekkorban rákot túlélők körében később gyakoribb az emlőrák is, ezek 60 százaléka az elmúlt 5 év során derült ki. Nagyon jól kezelhető a másodlagos rákok közül a pajzsmirigyrák. Nagy hangsúlyt kell helyezni a gyermekkorukban rákkal kezeltek utánkövetésére is, mondják a szakértők.

A rákból gyógyult gyermekeknél későbbi életük folyamán gyakoribbak a kónikus betegségek is, elsősorban a krónikus fáradtság, a pajzsmirigy nem kielégítő működésének következménye. Felmerül a gondolkodás zavara is. Ez elsősorban a gyermekkori leukémiások fejre célzott sugárkezelésének következménye. Ma az agyat már nem sugározzák, mert kiderült, hogy a kemoterápia éppen olyan hatásos.

Visszatekintve az 1960-as évekre, a rákos gyermekeknek csupán 10-20 százaléka gyógyult meg, pedig valamennyi akkor rendelkezésre álló gyógyszert és a sugárkezelést is bevetették. Ma a gyógyultak aránya közel 80 százalék, tény azonban, hogy a gyógyulásnak ára van.

A kutatók azt remélik, hogy okulva a tapasztalatokból, a ma rákkal kezelt gyermekeknél sokkal ritkábban fordulnak majd elő a fenti problémák. Azt azonban még nem lehet tudni, mi történik majd, ha a gyermekek elérik a 40-50-60 éves kort, ezért folyamatos megfigyelés alatt kellene tartani a betegeket. Sokan azonban nem vesznek részt a vizsgálatokban, mert gyógyulás után szeretnének elfeledkezni arról, hogy valaha is betegek voltak.

Newsweek