Az afrikai elefánt genomját vizsgálva a legalább 40, olyan fehérjét kódoló p53 génmásolatot találtak, mely a rák ellen véd. Az emberi genomban ezeknek a géneknek mindössze két másolata található meg.

A tudósok úgy vélik, megtalálták a magyarázatot az elefántok rejtélyére. Az emberi sejteknél százszor több sejttel rendelkező elefántoknál elvileg százszor nagyobbnak kellene lennie a rák veszélyének. A tudósok nem értették, miért olyan ritka a daganatos betegség az 50-70 évig élő vastagbőrűeknél. Az elefántoknál a rák okozta halálozás aránya száma 5 százalék alatti, míg az emberek esetében ez az arány 11-25 százalék.

Más emlősfajoknak is van a rákkal szemben védekező mechanizmusuk, például a csupasz patkányvakondnak, amely tízszer tovább él, mint közeli rokonai, a patkányok és az egerek, és soha sem szenved daganatos betegségben. Ugyanúgy a grönlandi bálna, amely kétszáz évig is elél.

A kutatók az elefántok véréből kivont fehérvérsejteket a DNS-t károsító, gyakran rákkeltő hatású vegyületeknek kitéve tesztelték az elefántok rákkal szembeni ellenálló képességét.
Az immunrendszert károsító sejtek a p53 által kódolt fehérje hatására elpusztították magukat.

"Ha elpusztítjuk a sérült DNS-sel rendelkező sejteket, megakadályozzuk, hogy rákkeltővé váljanak. Ez sokkal hatékonyabb, mintha ezeknek a mutáns sejteknek, melyek képtelenek magukat kijavítani, az osztódását kíséreljük meg leállítani", mondta a tanulmány egyik szerzője.

A Li-Fraumeni-szindróma néven ismert örökletes betegségben szenvedőknél pont ellenkező a helyzet, mint az elefántoknál, nekik ugyanis csak egyetlen p53 daganat szupresszor génjük van, ezért közöttük 90 százalékkal gyakoribb a rák.

A kutatók összehasonlították az elefántok és az emberek - közöttük néhány Li-Fraumeni szindrómában szenvedő beteg - immunsejtjeinek védekező képességét. Azt találták, hogy az elefántok sugárkezeléssel tönkretett sejtjei közül kétszer annyi (14,6 százalék) pusztította el magát, mint az egészséges embereké (7,2 százalék) és ötször annyi, mint a Li-Fraumeni szindrómásoké (20,7 százalék).

Ezek az eredmények megerősítik azt az elképzelést, hogy minél több p53 fehérjét kódoló gént állít elő a szervezet, annál nagyobb a rák elleni védelem. A tudósok a mostani kutatás eredményeit újabb rákellenes kezelési módszerek kidolgozásához kívánják felhasználni.