Hirdetés

A non-Hodgkin lymphomákról

A nyirokszervi daganatoknak azokat a formáit, amelyek a Hodgkin-kórtól megkülönböztethetők, non-Hodgkin (nem Hodgkin típusu) lymphomáknak nevezzük. Ebben az esetben tehát egy gyűjtőfogalomról van szó, amely közös elnevezése olyan nyirokrendszerből kiinduló rosszindulatú daganatoknak, amelyek nem felelnek meg a Hodgkin által leírt betegség szövettani jellegzetességeinek.

non-Hodgkin lymphomák |

Gyógy-ír   Kisalföld | Gasztonyi, Z.

A nyirokszervi daganatoknak azokat a formáit, amelyek a Hodgkin-kórtól megkülönböztethetők, non-Hodgkin (nem Hodgkin típusu) lymphomáknak nevezzük. Ebben az esetben tehát egy gyűjtőfogalomról van szó, amely közös elnevezése olyan nyirokrendszerből kiinduló rosszindulatú daganatoknak, amelyek nem felelnek meg a Hodgkin által leírt betegség szövettani jellegzetességeinek.

A nem Hodgkin-lymphomák szövettani jellegzetességek alapján különböző alcsoportokra oszthatók. Általában a szöveti kép alapján a daganat várható viselkedése is megjósolható - a rosszindulatúság foka alapján megkülönböztetünk nagyon rosszindulatú, átmeneti rosszindulatúsági fokú (intermedier) és kevésbé rosszindulatú (alacsony malagnitású) formákat. A klinikai viselkedés alapján alkotott rosszindulatúsági beosztás természetesen a kezelés által nem befolyásolt, természetes lefolyásra vonatkozik.

Az alacsony malignitású lymphomák elhúzódó lefolyásúak, általában szóródott (generalizált) betegség formájában jelentkeznek, leukémiaszerű lefolyásúak. Az előző hematológiai cikkekben már említett krónikus lymphoid leukémia is az alacsony malignitású non-Hodgkin lymphomák közé tartozik. Ezzel ellentétben a magas malignitású, agresszív lefolyású non-Hodgkin lymphomák akut leukémia képében jelentkeznek. Sokszor csak a nyirokcsomó-, csontvelő-érintettség aránya dönti el, hogy malignus lymphomáról, vagy heveny lymphoid fehérvérűségről beszélünk.

Non-Hodgkin lymphoma képe mikroszkóp alatt. Megfigyelhető egynemű daganatsejtekből álló sejtburjánzás.

A betegség gyakorisága

A non-Hodgkin lymphomák gyakorisága 3-5 eset 100 ezer lakosra számítva. Az elmúlt 30 évben ezek a betegségek gyakoribbá váltak a statisztikák szerint. A férfiak és nők aránya 1,5:1, tehát férfiak gyakrabban betegszenek meg ebben a betegségben.

A rosszindulatú nyirokszervi daganatok az előrehaladott életkor betegségei, leggyakrabban az 5-7 évtizedben. A gyakoriság tekintetében a heveny limfoid leukémiával szoros rokonságban lévő "lymphoblastos lymphoma" a Hodgkin-kórhoz hasonló életkori megoszlást mutat. Ez annyit jelent, hogy a lymphoblastos lymphoma gyakori az első évtizedben, ezt követően előfordulása csökken, majd a negyvenedik életévnél idősebb korcsoportban újra fokozódik.

Mit tudunk a malignus lymphomák okáról?

Mint a daganatos betegségek általában, a lymphomák is nagyrészt ismeretlen ok hatására kialakuló betegségek (orvosi kifejezéssel élve "etiológiájuk" nem teljesen tisztázott). A lymphomák néhány alcsoportjában azonban adatok vannak arra, hogy vírusok képesek rosszindulatú sejtosztódást, "proliferációt" kiváltani. Œgy van ez a Közép-Afrikában gyakori Burkitt-lymphoma esetében is, ahol az Epstein-Barr-vírus kórokozó szerepe bizonyítható. Ez a vírus Európában a mononucleosis betegség kórokozójaként ismert.

További példa a vírusok szerepére a lymphomák előidézésében az RNS-vírusok közé tartozó HTLV I. vírus, amely a Japán déli részén gyakran előforduló T-sejtes leukémia/lymphoma okozója.

Az egyes családokban halmozottan előforduló lymphomás esetek is arra utalnak, hogy genetikus tényezők fontos szerepet játszanak a lymphomák előidézésében.

A lymphomakialakulást magyarázó teóriákban közös az az elem, hogy a kiváltó ágens kezdetben több limfoid sejtsor fokozott tempójú osztódását okozza (a sejtproliferáció "poliklonális"). A nagy tempójú sejtosztódás során a kontrollmechanizmusok károsodása vezethet egy kóros genetikai állományú sejt utódainak korlátlan elszaporodásához (az úgynevezett "monoklonális" sejtproliferációhoz).

non-Hodgkin lymphomák

2007-11-04 21:59:32

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop