A leukémiák keletkezéséről
A fehérvérűség fő típusainak klinikai tünetei már a múlt század óta ismertek. Ezeknek a betegségeknek a pontos természetét azonban az elmúlt évtizedekben kifejlesztett vizsgálómódszerek tisztázták (ezeknek nagy részéről a legutóbbi folytatásban esett szó).
Általában van is tippjük a betegeknek a leukémia okára. Megfázásra, sérülésre, vegyszerek okozta károsodásra vezetik vissza ezeket a veszélyes betegségeket. A betegek általában törekszenek arra, hogy saját látókörükbe eső, fogalmaikkal megragadható okkal magyarázzák a betegségeket. Pedig sokszor (soha?) nem elégséges magyarázat a meghűlés ezeknek a betegségeknek a keletkezésére. A legutóbbi folytatásból már kitűnt, hogy a fehérvérűségek keletkezésének mélyebben fekvő okai a sejtosztódás mechanizmusában keresendők. Amint arról már szó volt, a leukémiák nagy részében a kóros sejtekben kromoszóma-rendellenességek mutathatók ki.
A kromoszómákban van bizonyos struktúra szerint elrendezve az öröklődésért felelős DNS-molekula. Ez egy fonalszerű molekula, spirális csavarulatokba rendeződve. A DNS kódolja a fehérjemolekulák szerkezetét. Az élővilágban a tulajdonságok öröklődése a DNS és az általa kódolt fehérjemolekulák szerkezetének változatosságától függ. A DNS-nek azt a szakaszát, amely a fehérjemolekula szerkezetének meghatározásáért felelős, génnek nevezzük. A leukémiák ezeknek a géneknek a zavaraira, rendellenességeire vezethetők vissza, amelyek lehetnek veleszületettek vagy az egyén élete során keletkezhetnek. A leukémiák tehát mai tudásunk szerint gén eredetű (genetikailag meghatározott) betegségek. A sejtosztódás folyamatában bekövetkező hiba vezet a kóros sejtek felszaporodásához. A leukémia tüneteinek megnyilvánulásához általában 10-12 kóros sejt jelenléte szükséges a szervezetben. Ebből következik, hogy néha igen hosszú idő (több év) telik el a kóros sejtállomány (sejtpopuláció) keletkezése és a leukémia tüneteinek jelentkezése között
2007-11-06 12:57:18