A leggyakoribb tünet a fehérvérsejtszám emelkedése. Ez általában 50 ezer/mm3 körüli érték, tehát a normál fehérvérsejtszám öt-tízszerese, azonban akár 500 ezer/mm3 értékre is emelkedhet. Jellemző a perifériás vérben a teljes myeloid érési sor jelenléte, olyan sejtek is észlelhetők a perifériás vérben, amelyek normál esetben csak a csontvelőben találhatók.

A csontvelő vagy a perifériás vér vizsgálatával egy rendellenes kromoszóma (Philadelphia-kromoszóma) mutatható ki.

A csontvelőben a sejtszám fokozott, amelyben a fehérvérsejtképzés (granulopoesis) alakjai dominálnak a vörösvértestképzés sejtjeihez képest.

Jellemző laboratóriumi eltérés a fehérvérsejtekben észlelhető enzimnek, az alkalikus foszfatáznak az aktivitáscsökkenése.

Előfordul még a bazofil sejtek számának emelkedése a perifériás vérben, a különböző fokú vérszegénység, a vérlemezkék számának emelkedése (néha ez a betegség első laboratóriumi tünete), a vérszérum B13-vitamin-szintje emelkedik, s a túlzott sejtképzés és az elpusztuló sejtek nagy száma következtében a sejtmagból felszabaduló húgysav szintjének emelkedése.

Milyen jelentős genetikai eltérés mutatható ki krónikus myeloid leukémia (CML) esetén?

A DML az első olyan daganatos betegség, amelynek jellemző genetikai eltérését évtizedekkel ezelőtt leírták. Ez a Philadelphia-kromoszóma (a felfedezés helyéről kapta nevét), amely a CML-es betegek több mint 90 százalékában kimutatható. A Philadelphia- (Ph) kromoszóma egy rendellenes, a normálisnál kisebb méretű 22-es kromoszóma. Ez a kóros 22-es kromoszóma úgy jön létre, hogy a 22-es kromoszóma hosszú karjának egy része egy másik kromoszómára, általában a 9-esre helyeződik át. A 9-es kromoszóma hosszú karjának egy része pedig a 22-es kromoszómára kerül. Ez az ún. "reciprok transzlokáció" a vérképző őssejteknek egy szerzett rendellenessége, amely a fehérvérsejt-, vörösvértest- és vérlemezkeképző őssejtekben is, sőt, a limfociták egyik fajtájában (B-limfociták) is megtalálható.

A CML esetén elszaporodó sejtek tehát egy kórosan átalakult, transzformálódott sejtnek az utódai. Ilyen módon - hasonlóan az akut leukémiához - a krónikus myeloid leukémia is "klonális betegségnek" minősül, azaz az összes kóros sejt közös őstől származik. A Philadelphia-kromoszóma munkaigényes laboratóriumi módszerek segítségével vizsgálható, fénymikroszkóppal látható, ha a sejtek osztódását a sejtciklus bizonyos fázisában leállítják. Az elmúlt években azonban kifejlesztettek olyan molekuláris genetikai vizsgáló módszereket, amellyel a kromoszóma-transzlokáció során képződött hibás, "hibrid gén" kimutatható. Ez az ún. PCR-technika, melynek során a hibás génszakaszt mikroorganizmusokból eredő enzimmel megsokszorozzák, ezáltal kimutathatóvá teszik (PCR: polimeráz láncreakció). A módszernek igen nagy haszna, hogy akkor is képes kimutatni a CML-re jellemző genetikai rendellenességet, amikor az a kromoszómák fénymikroszkópos vizsgálatával esetleg nem sikerül, vagy a módszer kivitelezésének technikai akadálya van.

Hogyan idézi elő a kóros hibrid gén (az ún. BCR/ABL kiméragén) a CML-re jellemző kóros sejtszaporodást?

A "kiméragén" egy olyan, a sejtosztódás folyamatába beavatkozó fehérjét termel, amelynek eredménye a myeloid sejtek túlzott képzése és a kóros sejtek megnövekedett élettartama.

Milyen életkilátásai vannak a krónikus myeloid leukémiás betegnek, mik a kezelés lehetőségei?

Kezelés nélkül a CML általában néhány évig van krónikus fázisban, ezalatt a betegség kiválóan reagál a sejtosztódásgátló szerekre (kemoterápiára), az átlagos túlélés 3-4 év. A betegek 20 százaléka azonban 10 évig, vagy annál is tovább élhet.

A kóros sejtszám és a csontvelői túlzott sejtprodukció kordában tartható sejtosztódásgátló szerekkel (citosztatikumokkal). Ma leginkább a hydroxiurea-kezelést alkalmazzuk.

Az elmúlt években az alfa-interferon kezelés javította a CML-es betegek állapotát, túlélését. Ez a fehérjetermészetű molekula eredetileg természetesen is előforduló vírusellenes anyag, amelyről kiderült, hogy igen előnyös hatása van a krónikus myeloid leukémiát kísérő sejtburjánzás visszaszorítására. A kezelést hónapokon, éveken át kell alkalmazni, az interferon-injekciókat a beteg általában otthonában, öninjekciózás formájában alkalmazza. Az interferon az esetek bizonyos százalékában teljesen eltüntetheti a CML jellemző eltéréseit a perifériás vérben és csontvelőben, néha nég a genetikai eltérések is jelentősen visszaszorulnak. A kezelés rendkívül költséges (havonta százezer forint nagyságrendű), azonban a beteg számára Magyarországon is ingyenes, azt a társadalombiztosítás finanszírozza.

Teljes gyógyulás a CML-ből egy módon képzelhető el: csontvelő-átültetéssel. Ezt csak fiatal, 55 év alatti életkorú betegnél lehet elvégezni, ha csontvelődonorként szóba jövő testvére van. A testvérek 25 százaléka alkalmas csontvelődonornak, az öröklődési szabályok alapján. Fiatal beteg, alkalmas donor esetén a csontvelő-átültetést a betegség felismerésétől számítva egy éven belül igyekeznek elvégezni. A csontvelő-átültetés sem veszélytelen beavatkozás, a módszernek jelentős halálozása van.