Hirdetés

A heveny fehérvérűség fajtáiról, tüneteiről laboratóriumi eltéréseirő

A heveny fehérvérűségek (orvosi nyelven: akut leukémiák) kezelés nélkül gyorsan halálhoz vezető betegségek, tüneteik a csontvelő-elégtelenségből fakadnak. Mind a vörösvértest, mind a fehérvérsejtképzés súlyosan károsodik, e heveny fehérvérűségre jellemző egyik leglényegesebb tünet, a vérzékenység pedig a vérlemezkeképzés károsodásából, a trombociták számbeli csökkenéséből következik.

leukémia, fehérvérűség, hematológia, rák, daganat |

Gyógy-ír   Kisalföld | Gasztonyi, Z.

A heveny fehérvérűség két fő fajtája a limfoid és a mieloid leukémia. A limfoid (a nyirokeredetű fehérvérsejtek őssejtjeiből kiinduló) leukémia gyermekekben a leggyakoribb. 3-4 éves kor körül fordul elő legnagyobb számban, 10 éves kor körül gyakorisága már csökken. 40 éves kor felett a limfoid leukémia előfordulása ismét növekszik.

A mieloid leukémiák gyermekkorban nem gyakoriak (a gyermekkori leukémiáknak csak 10-15 százalékát teszik ki). Az akut mieloid leukémia azonban minden korcsoportban előfordul, idős korban növekvő gyakorisággal.

Elkülöníthetők-e a mieloid és limfoid leukémia klinikai tünetei egymástól?

Általában nem. A heveny leukémia klinikai tünetegyüttese (szindrómája) nagyjából azonos a heveny fehérvérűség két fő formájában. A sápadtság, levertség, súlyos vérszegénység, láz, rossz közérzet, bőrre, szájra, torokra, végbél körüli területre lokalizált fertőzések, bőr és fogínyvérzések mindkét formájára jellemzők.

Vannak azonban olyan klinikai tünetek, amelyek jellemzőek a heveny leukémia adott típusára. Így például a nyirokcsomó-nagyobbodások az akut limfoid leukémiára jellemzők. Ugyanígy a máj és a lép megnagyobbodása is inkább limfoid leukémiában fordul elő. Ezek a tünetek könnyen érthetők, hiszen mind a nyirokcsomók, mind a lép a nyirokszervekhez tartoznak, a kóros nyirokeredetű (limfoid) sejtek először ezeket a szerveket szűrik be (infiltrálják).

Idegrendszeri tünetek is gyakoriak, főleg heveny limfoid leukémiában, ezek az agyhártyák daganatsejtes beszűrődéséből adódnak.

Sajátságos tünetek jelentkezhetnek olyan mieloid fehérvérűségben, amelyben a monocitasejtsor kóros szaporodásáról is szó van. Ezekben a kórformákban gyakori a fogíny megvastagodása, beszűrtsége, valamint bőrbeszűrődések jelentkezése.

Mivel a leukémiás daganatsejtek fő szaporodási helye a csontvelő, gyermekkorban gyakran előfordul a csontok nyomásérzékenysége, a csontot a velőűr felől feszítő daganatsejt - tömeg következtében.

A leukémiára jellemző laboratóriumi tünetek már következnek az előbb elmondottakból. Vérszegénység, a fehérvérsejtszám lehet normális, alacsony vagy emelkedett, az emelkedés akár 200.000/mm3 értéket is elérhet a normális 6-10.000 mm3 értékkel szemben. Trombocitopénia (vérlemezkeszám-csökkenés) - ez felelős a vérzékenységért. A vérkenetben blasztsejteket találunk, ezek normál esetben soha nem találhatók meg a perifériás vérben. A csontvelő hipercelluráris (sejtekkel zsúfolt), a sejtes állomány több mint 30 százaléka blasztsejt. A csontvelő vizsgálatára két fő módszer van, az úgynevezett szternumpunkció és a krisztabiopsziás vizsgálat. (A szternumpunkció során a szegycsont velőüregéből szívunk ki csontvelőt, a krisztabiopszia pedig a csípőcsont tarajából - krisztájából - való anyagvételt jelent.)

leukémia, fehérvérűség, hematológia, rák, daganat

2007-11-06 12:47:47

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop