Hirdetés
A „reuma” nem az öregkor betegsége
A reumás megbetegedések különböző csoportokba oszthatóak. A leginkább közismert formái, az ízületi porcot érintő kopásos kórfolyamatok elsősorban az idősebbek körében alakulnak ki. Az ízület elváltozását okozó gyulladásos természetű betegségek (ízületi gyulladások, vagy arthritisek) elsősorban a középkorú, fiatalabb korosztályt, számos esetben a gyermekeket is veszélyeztetik.
Az ízületi gyulladások világszerte egyre növekvő népegészségügyi problémát jelentenek, aminek okai nem csak a betegek számában, hanem az okozott tartós életminőség-romlásban, rokkantságban és keresőképtelenségben, valamint a részben ebből adódó extrém költségekben is keresendők.
Az RA egyik legnagyobb terhe a betegség progressziója nyomán kialakuló munkaképtelenség, illetve rokkantság, hiszen ez a kór elsősorban a fiatal, munkaképes korú nőket érinti.
Sajnos a reumás sokízületi gyulladásban szenvedők esetében igen komoly életminőség csökkenés mutatható ki, a nagy mintán elvégzett felmérések szerint az érintett betegek életminősége 0,45-0,55 QALY. (A használt skálában 0 (a halál) és 1 (teljesen egészséges) között változnak az értékek, összehasonlításképpen a cukorbetegséggel történő együttélés 0,76-ra, egy elszenvedett szívinfarktus pedig 0,61-re csökkenti az életminőségi mutatót.)
Elmondható tehát, hogy a tapasztalt érték nagyon komoly életminőség csökkenést jelent, ehhez hasonló minőségveszteséget az ismert betegségek közül csak a szklerózis multiplex okoz.
Nem árt rámutatni arra sem, hogy a közfelfogással ellentétben az egyes mozgásszervi kórképek magasabb halálozással is járnak, az RA-s betegek átlagos élettartama tíz évvel rövidebb, mint az átlag népességé.
A biológiai terápia nem csak az igen fájdalmas tüneteket csökkenti minden korábbi szernél hatékonyabban, hanem meggátolja a betegség előrehaladását, megóvja a beteget az elnyomorodástól, a különböző szövődményektől és élettartama megrövidülésétől. Ezzel értelemszerűen megőrizhető az érintett munkaképessége, ami kulcsmomentum, mivel a rokkantnyugdíjazás aránya 30 és 50 százalék közötti az érintett betegek körében.
A legmodernebb biológiai terápiák az érintettek mintegy 30%-ánál alkalmazhatóak. Európában átlagosan a betegek 9-10 százaléka részesül ezen – például a munkaképességre is – nagyon pozitívan ható kezelésben. Arányaiban legtöbben Norvégiában (28%!), Belgiumban és Írországban jutnak hozzá a modern terápiákhoz.
Magyarországon jelenleg csak az érintettek 5 százaléka részesül biológiai terápiában, az utóbbi években történt jelentős fejlődés ellenére is. A további előrelépés fő akadálya a betegség időben történő felismerésének és a beteg megfelelő ellátóhelyre – arthritis központokba – történő eljutásának „lassúsága”.
Így tehát a legfontosabb tennivaló mindenki számára adott: a betegséget lehető legkorábbi időpontban fel kell ismerni, az orvosi ellátórendszernek pedig törekednie kell arra, hogy az érintett minél hamarabb eljuthasson a számára legjobb ellátást biztosító valamelyik arthritis központba.
arthritis_kozpontok.pdf - Megnyitás/Mentés (162.88 KB byte)
2010-10-14 12:23:00