Evészavar és krónikus boldogtalanság

Kérdés:  A helyzetem elég bonyolult, és úgy érzem, nem tudok boldogulni egyedül. Röviden az előzmények. Viszonylag korán, 19 évesen kötöttem házasságot, és gyorsan gyerekem is született. Terhességi mérgezést kaptam, amit szerencsére időben észrevettek, és kezeltek, de az utóhatása megmaradt. Azaz a 60 kilós szép lányból 120 kilós tank lettem. Ezzel sosem tudtam igazán megbékélni. A gyerekek szépen sorban jöttek, a harc a kilókkal maradt.
Sikerült lefogynom egyszer 70 kilóra, és ezt évekig tartani is, de aztán megint rossz fordulatot vett a dolog (allergiás lettem arra a gyógyszerre, ami segített) és újra feljöttek a kilók. Ekkor már 150 felett voltam. Nem tudtam megszeretni az új formámat, de az életem elfogadtam. Volt 4 szép gyerekünk, és egy szerető férjem. Legalábbis ekkor még azt hittem.
Aztán egy szép napon, 16 év házasság után, bevallotta a férjem, hogy undorodik tőlem, csak a család miatt viseli el ezt az állapotot, és igazából nagyon szenved, hogy velem kell élnie, mert ő szeretne más nőkkel lenni inkább. Egy világ omlott össze bennem. Elmondása szerint semmi más baj nem volt velem, jó anya, jó feleség, fantasztikus ember vagyok, csak hát a testem. Ekkor szembesültem vele, hogy tehetek én bármit, szerethetek én bárhogy, egy szép popsi simán leköröz. Ennek már 10 éve.
Akkor volt az első evészavarom. Egyszerűen nem ettem többet. Vagy lefogyok, vagy meghalok, mindkét megoldás tetszett. Akkor 23 napig nem ettem szilárd ételt. Közben a férjem észhez tért, úgy gondolta mégis jobb egy kövér, de élő feleség (de szerintem, így utólag, csak bízott benne, hogy le tudok fogyni és újra szép leszek) és segített nekem. Szépen lassan vissza tudtam szokni az evésre. Nagyon zűrös 9 év következett. Többször elment, majd visszajött, én pedig padlón voltam (7 éve, ebben a szörnyű időszakban, megszületett az ötödik gyerekünk). Több mint egy éve elhagyott minket végleg. Az utolsó beszélgetésünkkor mondott egy olyan mondatot, amit le sem írnék, olyan szörnyű, amivel újra beledöngölt a földbe. Megint nem tudtam enni. Ez tavaly nyár elején volt, és 18 napig tartott. Ebből egy új szerelem húzott ki.
Ő a mostani párom, nagyon rendes ember, és mindent megtesz értem. Sajnos nem tudok boldog lenni mégsem. Nem érzek semmit a volt férjem iránt, mégsem vagyok túl rajta. Haragszom a gyerekekre, mert ők nem haragszanak rá. Persze tudom, hogy ez nem helyes, nem is mutatom ki, de nagyon szenvedek tőle. Képtelen vagyok találkozni a volt férjem új barátnőjével. Nagyon fájna is, és úgy érzem, kevesebb vagyok, mint ő, hisz engem eldobtak. Nyomorultul, semminek érezném magam. Ez az egyik dolog, amivel küszködök. Képtelen vagyok a történteket feldolgozni, elfogadni, annak ellenére, hogy stabil, harmonikus párkapcsolatban élek, és boldognak kéne lennem. Hisz ilyen életről álmodik mindenki. De én csak a hibákat keresem.
És itt jön az a gond, amiért tulajdonképpen írtam, csak az előzmények nélkül nem lett volna érthető. Úgy érzem, hogy a páromban a szerelem már átment szeretetbe. Már nincs benne annyi szenvedély, nem akar engem olyan őrülten, mint az elején. Ami másnak talán teljesen normális dolog, de én más vagyok. Én borzasztóan félek, hogy vége. Hisz tudom, hogy a férfiaknak ez számít. Múlt hét szombaton közeledtem hozzá, és visszautasított. Nem volt sértő, vagy durva, de bennem megszakadt valami. Úgy éreztem, megaláztam magam, már megint nem kellek. Azóta megint nem ettem egy falatot sem, azaz már 8 napja. Közben már elég kemény gyomorproblémáim vannak, amikkel járok orvoshoz. De én tudom, hogy e mögött lelki problémák állnak. Sajnos hiába utaltam erre a háziorvosomnak, ez irányban nem vizsgálódik. De én érzem, hogy segítség kéne. Most nem akarok meghalni, és főleg nem akarom a kapcsolatom tönkretenni. Boldog akarok lenni! És most mindenem megvan hozzá. Csak anyagi gondjaink vannak, de azzal megküzdünk azért. Viszont magánorvosra nem futja.
Mit tudnék tenni? Milyen lehetőségeim vannak? Mit tegyek?
Válaszát előre is köszönöm!

evészavar, depresszió, pszichiáter, pszichoterápia | Az Orvos válaszol - Dr. Bezzegh Éva 2010 ;15(júliusi)   InforMed | Bezzegh, É.
Válasz:  Szerintem jól érzékeli, hogy pszichiátriai, pszichoterapeutai segítségre lenne szüksége, ez létezik a TB által finanszírozott szektorban is. Háziorvosi beutaló nélkül is jelentkezhet szakorvosnál, pszichiátriai gondozóban. Van néhány hely az országban, ahol intézményes kezelés útján pszichoterápiát is kaphat a TB által finanszírozva.

Kapcsolódó cikkek a Szorongásos betegségek (pánik, fóbia, kényszerbetegségek, stressz) rovatban olvashatók.

2010-08-07 16:02:28
| evészavar, depresszió, pszichiáter, pszichoterápia
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop