Szociális fóbia?

Kérdés:  Az én problémám sok évvel ezelőtt kezdődött, bár jobban belegondolva mindig is jelen volt. Mindig pirulásra hajlamos kislány voltam, rettenetesen utáltam, ha szóvá tették. Egy idő után azt vettem észre, hogy nem barátkozom az iskolákban, három különböző osztályba jártam a költözéseink miatt, és a kövérségem miatt a korombeli gyerekek kitaszítottak a közösségekből, ahogy az lenni szokott.
Csakhogy ez megmaradt a gimnázium idejére is, egészen az érettségiig. Mindeközben én minden szóbeli feleletemet visszautasítottam azzal, hogy inkább kérem az elégtelent, de nem állok ki ezek elé a gyerekek elé, minden versmondásom a szünetekben történt, és szépen lassan azt vettem észre, hogy senki előtt nem merek megszólalni. Folyton azt éreztem, hogy gúnyolnak.
Manapság folyton azt érzem, hogy néznek. Biztos ismerősek a következő példák: ha vásárolok a kisboltban, nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy minden rossz mozdulatomért kinevet valaki, vagy ha elbotlom az utcán, akkor azt mindenki látta és megjegyezte. Lassan már kapaszkodni sem tudok ezek nélkül a gondolatok nélkül a buszon, és őszinténszólva, ez már kezd fárasztani, de nem tudom elhagyni ezeket a kényszergondolatokat.
Ha új közösségbe kerülök, dadogok, és bőrpír jelenik meg, ami órákon keresztül megmarad a nyakamon, vállamon, mellkasomon, még a felkarom egy részén is. Ha ismerős, megszokott társaságban valamit rosszul mondok, akkor is órákra képes bevörösödni a nyakam és a mellkasom, az arcom, pedig lángol.
Télen-nyáron garbóban járok emiatt. Egyszer észrevettem azt is, hogy ha megkarcolom magam, akkor másnapig észrevehető a piros csík az érintett bőrfelületen. A macskakarmolások vastagon feldagadnak hosszú órákra.
A háziorvosomtól erre a problémára Ataraxot kértem, reménykedve, hogy ez majd elmulasztja ezeket a szorongásos tüneteket, de ő minden vizsgálat nélkül felírta. Soha nem diagnosztizált nálam semmilyen bőrérzékenységet, szorongást, sem szociális fóbiát. Szedtem fél évig a gyógyszert, de egy pár hete abbahagytam, mert veszélyesnek találtam. Egyetlen ember van az életemben, aki előtt nem szoktam dadogni, aki előtt önmagam vagyok, bár a pirulás előfordul még vele is. 22 éves vagyok, és fogalmam sincs, hogy mit tegyek.

szorongás, önértékelési zavar, elpirulás, terápia | Az Orvos válaszol - Dr. Bezzegh Éva 2010 ;15(februári)   InforMed | Bezzegh, É.
Válasz:  Szépen és lényegre törően leírta szorongásait, kisebbrendűségi érzéseit és az egész történet alakulását a kezdetektől fogva. Azért is, mert e szorongások gyökere mélyen a gyerekkorba nyúlik vissza és már hosszú ideje fennáll, fiatal kora ellenére, nem várható hogy néhány tablettától elmúlik. Igazából a háziorvos nem kompetens e probléma diagnosztizálására, sem kezelésére. Ha valóban komolyan szeretne foglalkozni e problémáival, pszichoterápia jelenthet segítséget.

Kapcsolódó cikkek a Szorongásos betegségek (pánik, fóbia, kényszerbetegségek, stressz) rovatban olvashatók.

2010-02-17 15:26:26
| szorongás, önértékelési zavar, elpirulás, terápia
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop