Párom visszautasító viselkedése - Mit tegyek?

Kérdés:  Nagyon nehéz helyzetbe kerültem a párkapcsolatomban. 2 éve vagyunk együtt, kisebb megszakításokkal. Ebben a két évben többször előfordult a szakítás, amit mindig a párom kezdeményezte, és a békülést is legtöbbször. Nem tudunk meglenni egymás nélkül.
A legutóbb egy hosszabb időre megint szakítottunk, ahol én megpróbáltam továbblépni, de nem ment. Teljes szívemből szeretem még így is. Talán badarságnak és túlzott ragaszkodásnak tűnhet, mégis úgy érzem, ő az a férfi, akivel le tudnám élni az életem, és egyházi házasságot kötnék. Vallásos vagyok, nekem a legnagyobb dolog, hogy megtaláltam azt az embert, akit Isten előtt is felvállalnék és megesküdnék.
Tudom, talán nézeteim elavultak a mai világ szabadosságában, de én ilyen vagyok. Mind a ketten családot és gyermekeket szeretnénk, és az élet nagyon sok területén tökéletesen passzolnak az érdeklődésünk, világnézetünk, hobbink. Mind a ketten ragaszkodunk a másikhoz, de a kapcsolatunkat nem tudjuk magasabb szintre emelni (pl.: összeköltözés).
Próbáltam beszélni vele erről, igyekeztem a lehető legtöbb időt adni neki, toleráns lenni. Sajnos megint úgy érzi, hogy inkább a szakítás, mint az együttlét. Nagyon szomorú vagyok és elkeseredett.
Beszélgetéseink alatt kiderült, hogy van valami, ami nyomasztja őt, és visszatartja a kapcsolat folytatásától. Felajánlottam neki, hogy ha úgy érzi, akkor segítek neki szakembert keresni, hogy hátha ő tudna segíteni neki ezeknek a gátlások, vagy félelmek feloldásában. Erre ő teljesen kiborult, azt mondta, bár tudja, hogy senkivel nem lesz olyan boldog, mint velem, és soha többé nem lesz másvalakije, mégis hagyjam őt, mert ő már úgysem él sokáig. Jobb, ha keresek magamnak valakit, aki jobban megérdemel.
Senkinek nem akarja elmondani azt, ami visszatartja, inkább vergődik a saját posványában. Nagyon szeret és szeretné még látni, hogy továbblépek, szeretne büszke lenni rám. Amiket mondott nagyon megijesztett. Főleg, hogy nem mondja el, mi az, ami bántja, és hogy nem él már sokáig.
33 éves, tudtommal egészséges, akkor
hogyan mondhat ilyet? Azóta azon rettegek, hogy vajon nem beteg, mert sajnos az a helyzet, hogy az valóban megmagyarázná időnkénti furcsa viselkedését. Ha nem, akkor pedig miért mond ilyet?
Mit tehetek én? A párkapcsolatom nem akarom veszni hagyni. Nem tudnék másik férfival lenni rajta kívül, ő a testi-lelki társam. Mindent meg szeretnék tenni, hogy segítsek túljutni neki ezen. Ön szerint, utalhat ez a viselkedés bármire is? Mit tehetnék, hogy kihozzam belőle mi a baj? Hogyan hassak rá?
Szakemberhez nem akar menni, ezért nekem kell tennem valamit. Én már tanácstalan vagyok, tippem sincs. Kérem, legyen olyan jó, adjon nekem tanácsot, hogyan viszonyuljak ehhez? Hagytam neki időt sokszor, ilyenkor nem keresem, nem hívom, nem találkozunk, pedig ilyenkor szinte el sem tud engedni. Szinte bármilyen megoldás érdekel, amivel feloldható lenne benne ez az érzés.
Köszönöm, hogy időt szánt rám, előre is köszönöm válaszát!