Szorongás, félelem, depresszió - Mit kell tennem?

Kérdés: Gyermek korom óta gyenge idegzetű vagyok. Szüleim nem jól éltek. Apukám felakasztotta magát. Igaz, akkor épp ivott. De előtte többször mondogatta. Édesanyám 2000-ben halt meg, akkor nagyon kiborultam és depresszió elleni gyógyszert írtak fel. Ha nem veszem be 1-2 napig, mindig rossz gondolatok jönnek (pl.: a lányom, ha meghal, mi lesz akkor, én mit tegyek magammal és aznap állandóan sírok). Úgy szeretnem elhagyni a gyógyszert, mert tudom, hogy a szervezetemre káros lesz. Aludni nem nagyon tudok. A családorvos kicserélte a gyógyszert és az altatót is.
Vannak jelek, ha netán én megbolondulnék, és azt tenném, amit apukám. Én szóltam a családomnak, hogy figyeljenek. Mellesleg elcsalt egyik barátnőm a jósnőhöz, és ő is mondta, hogy soha ne maradjak egyedül. Én azóta félek. Félek sokszor, amikor kocsiba ülök, ha egy kicsit is arrébb megy a kocsi máris jajgatok. A férjem és a lányom ilyenkor megkérdezik, hogy én vezetek-e? Soha nem tudnék vezetni, mert félek.
Mit csináljak, hogy ne menjen el annyira az eszem, hogy ne tegyek kárt magamba? Vannak annak előzményei. Tudnak segíteni rajtam a rokonok? Ezt nem tudják, hogy írotam, mert szégyellem. De ez az igazság. És ami nagyon rossz, ha megbántanak gyülölködő vagyok, addig amíg nem kérnek bocsánatot. Ebből is szeretnék kigyógyulni. Édesanyám mindig mondta, hogy olyan vagy, mint apád volt.
Mit tegyek? Nem akarom az életemet elvenni magamtól. Voltam idegorvosnál, ő valami háromosztagú ideget állapított meg a nyakamnál. Azóta szedem a depresszió elleni gyógyszert. Van ezzel kapcsolatban valami összefüggés? 64 éves nő vagyok.
Semmi bajom nincs senkivel. Jó családi életet élek, ha nem veszem be a 10 éve szedett gyógyszert, akkor jönnek a rossz gondolatok. Tényleg elismerem, hogy hova akasztanám fel magam. Hülye vagyok. Csakis azért kérem a segítségét, hogy szedjem életem végéig a gyógyszert, vagy mit csináljak? Nyugodtan le is lehet engem szidni.