Haemoblastosis, depresszió

Kérdés: Unokatestvérem részére 2000-ben diagnosztizálva volt akut haemoblastosis LAM1, kezelést kapott és 2004-ben gyógyultnak nyilvánították. Rendszeresen járt ellenőrzésre, most január elején rosszullétre panaszkodott, vérképellenőrzés után leukopénia, trombocitopénia, limfocitózis jelentkezett. Ezek után nem akar hallani kezelésről, apátiás és ami engem aggaszt, hogy van egy 1 éves 5 hónapos kislánya, és már a kislánya sem érdekli.
Hogy tudunk segíteni neki? Mit tehetünk érte? Mit mondjunk neki, hogy segítsen saját magán is?

depresszió, haemoblastosis | Az Orvos válaszol - Dr. Bezzegh Éva 2009 ;14(februári)   InforMed | Bezzegh, É.
Nehéz kérdést vet fel, mert mindenkinek joga van, hogy elutasítson egy kezelést, pláne hogy már vannak tapasztalatai. Leírása alapján az illető vélhetően depressziós is, ami kicsit komplikálja a helyzetet. Szomorú, hogy a beteg lánya már nem elég motívum a küzdéshez, de kevés kivételtől eltekintve ez a beteg szuverén döntése, a kezelésre nem erőltethető.
Nem ismerem a kezelés kilátásait, de azért még egy konzultációt, a beteg alapbetegségét kezelő orvossal, megérne a helyzet, hátha sokkal több a remény, mint azt a páciens elképzeli.

Kapcsolódó cikkek a Depresszió és mánia rovatban olvashatók.

2009-02-10 22:32:22
| depresszió, haemoblastosis
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop